2017. december. 15. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2017. december. 15. Köszöntjük nevű látogatónkat.

EGYHÁZMEGYEI KÖZLEMÉNYEK - II. /2008.

HÚSVÉTI ÜZENET



„Látta mindezt és hitt. 
Addig ugyanis még nem értették meg, 
hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból."

 

 


Krisztusban szeretett Paptestvéreim, kedves jó Hívek!


Nekünk is olyan nehéz megértenünk Húsvét ünnepét, elfogadni Isten szeretetét, és ilyen formában elfogadni, ahogyan ezt a Húsvét elénk tárja. „Mert abban áll a húsvét ünnepe - énekeltük a nagyszombati öröménekben, - hogy igaz húsvéti Bárányunkat megölték értünk". Krisztus értünk halt meg. A Szent Három Nap liturgiája nem szemrehányóan ugyan, de nyomatékosan akarja tudtunkra adni, hogy értünk vállalta a kereszthalált. Nagycsütörtök este, az utolsó vacsorán ezekkel a szavakkal nyújtja tanítványainak az átlényegült kenyeret és bort a világtörténelem első szentmiséjén: 'ez az én testem mely értetek adatik, ez az én vérem, mely értetek és mindenkiért kionttatik'. ÉRTETEK ÉS MINDENKIÉRT! Nagypénteken Kaifás főpap akaratlanul jövendöli, hogy „jobb, ha egy ember hal meg a népért!" 
- Mi sem értjük, miért kellett ennek így lennie? A jövőre nézve Isten nagy dolgot ígért nekünk, azt, hogy vele fogunk élni. De sokkal nagyobb az, amire visszaemlékezünk, és ami már értünk megtörtént: Isten meghalt az emberekért. Isten, aki személyében az Igazság és a Szeretet, aki bár nem tud szenvedni, mégis szenvedni akart értünk és velünk. Ezért halandó testet öltött. Így azután meghalhatott a halhatatlan. Ilyen nagy értékünk van az Ő szemében, hogy ő maga emberré lett, csakhogy együtt szenvedhessen velünk, mégpedig nagyon valóságos módon, testben és vérben, ahogy ezt Jézus szenvedéstörténete mutatja. (v.ö. Spe salvi 39) Csodálatos ez a csere: Ő tőlünk vette a halált, mi tőle kapjuk az életet. Mert annyira szeretett minket, hogy amit bűneink miatt megérdemeltünk volna, elvállalta értünk és helyettünk. - Meg lehet ezt érteni?

De a húsvét ünnepe nem csupán ennyi, Testvérek, hogy a mi „húsvéti Bárányunkat megölték értünk", hanem „a halál bilincsét is ekkor törte szét Krisztus, és az alvilág mélyéről mint győző tért vissza" (Exultet) Krisztus meghalt. De halála sötétségében örökre széttépte a halál láncait: vagyis feltámadt! Az üres sír és a halotti leplek már jelzik Krisztus feltámadását.


„Látta mindezt és hitt." De nekünk ez még kevés. Az apostolok is csak akkor kapták meg az igazi bizonyítékot, amikor találkoztak az Úrral. Csak ez után lett világos számukra, amit addig még nem értettek meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból. Ettől a találkozástól változott meg az életük, erősödött meg a hitük, éledt újjá a reményük. Már milyen meggyőzően szól Péter apostol Krisztus feltámadásáról: „Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Jézus Júda egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból" (ApCsel 10,40-42).

Kedves Testvéreim! Mi is törekedjünk a feltámadt Krisztussal való kegyelmi találkozásra. Tegyük ezt az idén, az imádság évében, mindenek előtt az imában, aztán a Szentírás olvasásában, és a szentmisében. Csak így lesz számunkra is kitörő öröm Krisztus feltámadása és világos Húsvét üzenete. Váljon valósággá a feltámadásba vetett hitünk. Érezzük meg az örömet, amellyel Jézus minket is köszönt: Békesség nektek! 
A Feltámadottal való bensőséges találkozás reményében kívánok kedves Híveimnek és Paptestvéreimnek allelujás, boldog húsvéti ünnepeket.


Szatmárnémeti, 2008 Húsvétján,


Schönberger Jenő                   
püspök