2017. december. 15. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2017. december. 15. Köszöntjük nevű látogatónkat.

EGYHÁZMEGYEI KÖZLEMÉNYEK - II. /2009.

HÚSVÉTI ÜZENET

 

P 376 / 2009.

 

Szeretett Paptestvérek, Kedves Jó Hívek!

 

 

 

Milyen szegényes az emberi nyelv annak az örömnek kifejezésére, amit ma, Urunk feltámadásának ünnepén érzek. De ahhoz sem találok szavakat, hogy megfelelő módon mondjam el, mennyire örülök, hogy paptestvéreimmel egyesülve a húsvéti szentmisében, az ő szavuk által, közel lehetek Hozzátok kedves Híveim, és köszönthetlek benneteket. Lélekben átölelek minden egyes testvért, és remélem, örömöm átragad rá. Nagy az én szívem öröme, mert él Jézus, legyőzte a halált! Feltámadott és megdicsőült testében, nyílt sebeiben többé már nem a halál uralkodik, hanem a Lélek, az élet Lehelete.

 

 

 

Kedves Testvéreim! A püspöki székesegyházakban Nagycsütörtökön délelőtt is volt szentmise, melyben megáldottuk a szent olajokat: a krizmát, amit kereszteléskor, bérmáláskor és szentelésekkor használunk, valamint a keresztelendők és a betegek olaját. Ugyanakkor paptestvéreimmel együtt bemutatott szentmisén megerősítettük és megújítottuk Istennek tett ígéreteinket. Így új lendülettel, megújult erővel és elkötelezettséggel léptünk be a Szent Három Nap titkába, hogy veletek együtt átelmélkedjük Krisztus szenvedését és halálát. Megdöbbentünk, meghatódtunk, néha elérzékenyültünk ennyi szenvedés láttán. Mindvégig éreztük: Nem, Isten nem teremthette a halált. Ő az élet ura és barátja. A teljességre, az örök életre teremtette és hívta meg az embert. De türelmes, hiszen a szeretet végtelenül türelmes. Azt a rosszat, amit nem akadályozhat meg, mert abból a szabadságból születik, melyet nekünk adott, és mely egyszersmind korlátozza mindenhatóságát, annak érdekében használja föl, hogy kitárjon bennünket szeretete számára. Miattunk történt minden. Egyszülött Fiát adta értünk, aki emberré lett, hogy szenvedhessen és meghalhasson, és cserébe nekünk adhassa örök életét. Ettől érthetőbben, szívhez-szólóbban nem mondhatta volna el irántunk érzett szeretetét. Harmadnap pedig legyőzte a halált. Ezért a Húsvét az ünnepek ünnepe; a túláradó szépség; az örömmé vált létezés. Miatta érdemes megszületni, miatta érdemes élni, mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból, él, és minket is meghív szentháromságos életközösségébe. Mélyen átérezzük, hogy Isten nélkül lehet élni, de nem érdemes. Viszont ha Istennel élünk, az utolsó szó mindig az ünnepé.

 

 

 

 

 

 

Ünnepeljünk Testvérek, ma, a legszentebb ünnepen, örömmel és ujjongással! Ünnepeljünk minden vasárnap Húsvétot, és senki se maradjon el a közös ünneplésről! Ez a mi erőnk. Hiszen minden szentmise találkozás a feltámadt Krisztussal, és ugyanakkor hitünkről tett tanúságtétel is.

 

 

 

Meghatóak Szent János szavai, melyekkel levelét kezdi: „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit a szemünkkel láttunk, amit szemléltünk, és amit a kezünkkel tapintottunk: az élet Igéjét hirdetjük nektek. Igen, az élet megjelent, láttuk, tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk" 1Jn 1,1-2

 

Az ő tapasztalata egyedülálló, megismételhetetlen és irigylésre méltó. Ennek ellenére ahhoz, hogy tanúi legyünk mi is Krisztusnak, nem kell együtt járnunk vele Palesztina utcáit. Szent Pál, aki nem ismerte személyesen Jézust, tanúja lehetett nemcsak Jeruzsálemben, hanem Rómában is. Hogy tanúi lehessünk, a szentmisében kell találkoznunk az élő Krisztussal, és szemlélnünk őt az Oltáriszentségben. Aki látta az Urat, soha többé nem tesz semmit nélküle, mert minden terv, párbeszéd, minden cselekedet és gondolat kiindulási pontja Ő lesz.

 

 

 

Nézzük csak a mai evangéliumot. Szinte érezzük a halál diadalát. A földön csend van, mozdulatlanság. Egy asszony egyedül, félelemmel telve indul el a sötétben. A szíve viszi ahhoz, aki megváltoztatta életét. A csend és a félhomály ünnepli a halált. Úgy tűnik, az életet legyőzte az erőszak, az igazságtalanság. De amikor Mária Magdolna az üres sírhoz ér, minden megváltozik, s az élet kirobban a sötétből.

 

 

 

Azok közül, akik a sírhoz rohannak, az egyik Péter, a másik egy névtelen tanítvány. Ez a névtelen tanítvány te vagy, Testvérem, hogy Péterrel együtt tanúja lehess a legnagyobb csodának, Krisztus feltámadásának. Örülj, és látszódjon meg az életeden! Én pedig örömmel szolgállak, imádkozom érted, és reménykedem, hogy Krisztus annyira ámulatba ejt majd szeretetével, szelídségével, szépségével, hogy szívedből eltűnik minden kétség, vonakodás, görcsös magadba zárkózás, és helyet ad a nagy örömnek.

 

 

 

Húsvét örömét és a feltámadt Krisztus békéjét kívánva, szeretettel adom főpásztori áldásomat. Életünk minden napján, legyünk örömmel tanúi megváltó Jézusunk szeretetének.

 

 

 

 

 

Szatmárnémeti, 2009 Húsvétján                                          Schönberger Jenő

 

püspök