Megpróbálhatunk jót tenni a másiknak, ha pedig látjuk, hogy rossz útra tévedt, finoman és szeretettel figyelmeztessük őt – mondta a szigetkamarai búcsún Oláh Zsolt.
Ünnepi szentmisében emlékeztek Szigetkamarán május 16-án, 17 órától a helyi és zarándok hívek Nepomuki Szent Jánosra a templom védőszentjére. Az ünnepi szónok, Oláh Zsolt felsővisói plébános, szentbeszédében a hallgatni-tudás jelentőségéről beszélt, amely, mint mondta Nepomuki Szent János erénye volt, és ma is a keresztények erőssége kell, hogy maradjon. Tanító jellegű történet segítségével a bátorság fontosságára világított. Bátornak lenni kiállni mindig Isten ügye mellett, bárkivel szemben, úgy ahogyan azt az ünnepelt szent is tette, ez feladatunk. Kiemelte továbbá, szabadulnunk kell a minket gátló félelmektől, amelyek akadályoznak bennünket mások figyelmeztetésében. Amikor pedig figyelmeztetünk valakit, tegyük mindig a keresztény szeretet jegyében. Megfelelő időben pedig a hallgatás is erényünkké kell váljon, hisz az ember beszéde által ártani is tud, ilyenkor pedig a hallgatás a legjobb megoldás.
„Ha Nepomuki Jánosnak is mindegy lett volna annak idején, akkor önök, kedves hívek, a mai napon biztos, hogy egy másik napon ünnepelték volna a templomuk búcsús ünnepét. Mert Nepomuki János nem hogy védőszentje nem lett volna a templomuknak, de még szent sem.
Nem kell keresnünk a vértanúságot. Nem kell mindenáron megkínoztatnunk és megöletnünk magunkat. Nekünk most nem kell életünk árán tanúskodnunk az Isten iránti szeretetünkről. Megpróbálhatunk jót tenni a másiknak. Ha látjuk, hogy rossz útra tévedt, nem helyeselni és megdicsérni kell, hogy milyen ügyesen forgatta magát, hanem szépen, finoman és szeretettel figyelmeztetni őt. Megpróbálhatnánk odafigyelni a szavainkra, hogy azok ne romboló-gyilkoló fegyverek legyenek, hanem eszközök a jó megtételéhez. Ha pedig semmiképpen nem tudunk jót tenni vagy jobb útra téríteni valakit, még mindig inkább imádkozhatnánk érte, mintsem mindenkinek elterjeszteni, hogy mit tett az illető.”
A templom történetéről: Szigetkamarán 1747-ben állítottak egy Szent János szobrot. A szobor elé egy perselyt is elhelyeztek, amibe a fa- és só szállító tutajosok filléreiket tették. Az összegyűlt pénzt a Szent János pénztárnak adták. 1790-ben az egri püspök és a helytartótanács engedélyével a szobor fölé egy fa kápolnát állítottak, amit 1820-ban egy, majd 1823-ban két lábbal meghosszabbítottak és egy fatoronnyal láttak el. Szent János ünnepén és annak nyolcada alatt a hívek papjukkal együtt ájtatosságot tartottak.1835-ben Hám János szatmári püspök Máramarosszigeten tett kánoni látogatása alkalmával engedélyt adott arra, hogy a kamarai kápolnában misézhessenek. Máramarosban amúgy a tutajozással foglalkozó szlovákok és cipszerek Nepomuki Szent Jánost, mint a vízi utazók védőszentjét tisztelték és terjesztették tiszteletét. A Tisza mentén, több helyen Nepomuki Szent János kápolna épült.
Orosz Krisztofer
