2017. november. 20. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2017. november. 20. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Krisztus útján

2017. július. 1.

Linzenbold Szabolcsot és Griz Lászlót pappá, Turtureanu Róbertet diakónussá szentelte szombaton, a szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő püspök.

Örökre emlékezetes nap marad az idei év július elseje Linzenbold Szabolcs, Griz László és Turtureanu Róbert számára, hiszen előbbi kettő pap, utóbbi diakónus lett a tizenegy órától kezdődött szentmise keretén belül tartott szentelési szertartásban. Több mint ezer hívő kísérte imájával a székesegyházban az eseményt, a pap- és diakónusszentelés ugyanis az egész egyházmegye számára nagy ünnep. A híveknek nagy ajándék, ha Isten pappal, diakónussal ajándékozza meg közösségüket.

Schönberger Jenő püspök is nagy kegyelemnek, Isten ajándékának nevezte a szentmise elején, hogy diakónus- és papszentelést ünnepelhet egyházmegyéje. Megköszönte elsősorban a szülőknek és rokonoknak, de ugyanúgy a paptestvéreknek és híveknek is, hogy a növendékek mellett álltak. Kérte, továbbra se szűnjön meg imájuk a papi- és szerzetesi hivatásokért.

A tulajdonképpeni szentelési szertartás az evangéliumi rész felolvasása után kezdődött meg. Ebben először név szerint bemutatták a püspöknek a felszentelendőket, és ők az oltár elé állva jelentkeztek az Úr akaratának teljesítésére.

A főpásztor a szentbeszédben osztotta meg a szerpapi- és papi hivatással kapcsolatos, ünnepi gondolatait. Homíliájában így mindenek előtt kiemelte, Isten a meghívó: "Titok a papi hivatás, emberi szavakkal ezt körbeírni, megfogalmazni lehetetlen. A Szentírásban gyakran találkozunk azzal a szóval, hogy <<kiválasztotta>>. Jézus kiválasztotta az apostolokat, azokat, akiket csodáinak tanúivá tett. De közülük is kiválasztotta azokat, akiket felvitt a tábor hegyére és ott színében elváltozott előttük. Jézus szintén kiválasztott hármat és elvitte őket magával a getszemáni kertbe, hogy imádkozzon velük. Kedves felszentelendő testvéreim, igen sokszor elmondtam nektek kispapi éveitek során, nem én vagyok, aki meghívlak benneteket, hanem Isten. Ő választott ki titeket is, én csak elfogadom azt, amit Isten tett. Szabadon mondhatunk igent az Istennek, szabadon indulhatunk az életbe azért, hogy szabadon szerethessük Istent és tudjuk életünket embertársaink szeretetére és szolgálatára szentelni. Ma van az a nap, amikor Jézus felvisz titeket is a tábor hegyére. Minden ragyog, sugárzik. Krisztus azért választja ki a papokat, titeket, hogy tudjon vasárnapról-vasárnapra felvinni a tábor hegyére és megéreztesse veletek, jó Istennel lenni. De a tábor hegyéről is le kell jönnünk és megkezdődik a szolgálat. A hétköznapokban nem fog kímélni az élet benneteket sem. Jézus mondta <<ha engem üldöznek, benneteket is üldözni fognak, de ha a megtartjátok tanításaimat, a tieteket is meg fogják tartani>>. Mindig maradjatok hűek a titeket meghívó Istenhez. Ne feledjétek, ahhoz hogy a híveket az üdvösségre vezessétek, először nektek kell Krisztus útján járnotok, az ő tanítását megtartanotok. Azt az örömet, amit Krisztus hozott, éljétek a világba, állítsátok testvéreitek elé, bátorítsátok, szolgáljátok, Istenhez vezessétek őket!"

Schönberger Jenő püspök ismételten hívek támogatását kérte, hogy a felszentelendők hűek maradhassanak: "Mi mindannyian Isten segítő társai vagyunk. Ne feledjük, ő elvárja tőlünk, hogy imádkozzunk azokért, akik ilyen feladatot vállaltak. Mindannyiótoktól imát kérek ezekért a fiatalokért, hogy tudjanak megmaradni a hűségben, ebben a nagyon változó, kritikus és kereszténytelen világban."

A szentbeszédet az engedelmességi ígéretek letétele követte. Ekkor egyenként a püspök elé járultak és összekulcsolt kezüket az ő kezébe téve tiszteletet és engedelmességet ígértek. A Mindenszentek litániájának eléneklése alatt a szentelendők az önátadás jeleként a földre borultak - ezzel is kifejezve, hogy egészen Istennek és a rájuk bízott lelkeknek szentelik magukat. A diakónus szentelés szertartásának leglényegesebb része a kézrátétel és a felszentelő ima volt, csak utána öltözhetett be Turtureanu Róbert a szerpapi módra viselt stólába és dalmatikába, majd átvette a püspöktől az evangéliumos könyvet annak jeleként, hogy hatalmat kapott Isten igéjének hirdetésére.

A papszentelés legfontosabb része szintén a kézrátétel és a felszentelő ima volt. Először a püspök, utána a jelenlevő papság is Griz László és Linzenbold Szabolcs fejére tette a kezét, és csendben imádkozott felettük. A papi módra viselt stólába és miseruhába való beöltözésüket követően a püspök megkente kezüket krizmával és átadta nekik az áldozati adományokat: az ostyát és a kelyhet a borral - annak jeleként, hogy a papszentelésben hatalmat kaptak a szentmiseáldozat bemutatására. A felszentelteket boldogan köszöntötte Schönberger Jenő püspök s aztán a papság is békecsókkal, a szentmise pedig az Eukarisztia liturgiájával folytatódott.

A jó Istennek legyen hála, hogy megérhettük ezt a napot - mondott köszönetet Schönberger Jenő püspök az áldozatbemutatás végén elsősorban az Aratás Urának, hogy munkásokat hív szőlőjébe, majd a felszenteltek szüleinek, nevelőinek, a papoknak és minden jelenlevő hívének. Végül főpásztori áldását adta az újmisés papok, a diakónus, majd pedig mindenki számára. A hívek a himnuszokat követően léptek ki a székesegyházból, sokan pedig személyesen is odamentek a felszenteltekhez kifejezni örömükben való osztozásukat.