Afelé az Atya felé emelte tekintetét, aki szükségében, az öröm vagy bánat pillanataiban mindig mellette volt, akinek hallotta kedves szavát, érezte barátságát, akitől mindig kapott egy őszinte, kedves mosolyt. Általa az ember megélte lényegét, emelkedett, a karjaiba hagyatkozott, Istenre nézett és Ő vissza rá: szeretete minden nap kicsivel több lett.

Szeretni Istent, mint Szülőt, aki csókkal és öleléssel fogadja a tékozló fiút. A Jó Pásztort, aki otthagyja nyáját és elmegy megkeresni az egyet, az eltévedettet, mert abban a pillanatban neki volt a legnagyobb szüksége Rá. Ő gondolkodás nélkül megbocsát, megért akkor is, amikor magam sem tudom elfogadni. Feltétel nélkül szeret, a kezdettől velem van.

Isten kitárja karjait, hogy átöleljen. Te mit teszel?

Életünk során formál, alakít minket. Nem mindig úgy, ahogy mi várjuk, ahogy akarjuk. Küld új és új helyekre, változtat, de erőt is ad az új kihívásokhoz, fogja kezünket, vezet és segít, hogy érzékenyek legyünk. Elfogadva és köszönve mindent haladunk Vele, és így a világosság leszünk.

Szeretném megosztani veletek  egykori jezsuita generálisunk, Pedro Arrupe imáját:

Nincs semmi más mint megtalálni Istent

Vagyis, teljesen szerelmes lenni, és nem hátat fordítani.

Amibe szerelmes leszel, megragadja a gondolataid.

Befolyásol mindent.

Meghatározza benned azt,

Amiért felkelsz minden reggel,

Amit csinálni fogsz késő délután,

Ahogyan a hétvégét töltöd,

Amit olvasol, akivel ismerkedsz,

Ami után a szíved tör,

Amit csodálsz.

Örömmel és köszönettel

Légy szerelmes, és maradj szerelmes

Ez mindent meghatároz.

Miklós Claudiu SJ,

a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont spirituálisa