Amikor várakozásról beszélünk, nagy ellenállást tapasztalunk magunkban és másokban. Sokat fejlődtünk abban, hogy lerövidítsük a távolságokat és tevékenységeink idejét. A legfiatalabbak már nem is tudják, mit jelent kézzel írni egy levelet, és várni, amíg a válasz megérkezik. Hihetetlen gyorsaság jellemző a mai technológiára, minden úgy van tervezve, hogy megkaphatod: most rögtön! És mégis, a várakozás nagyon is emberi jellemző, egy hatalmas összefonódás a vágy és az elképzelés között. A vágy előretol, késztet minket a keresésre. Még a történések előtt jelentkezik, mindennek a legelején.

Várunk...

Várunk az iskolában, amikor nagyon lassan telnek a tanítási óra percei, várunk sorban állba vásárláskor, a repülőtéren - ahol pedig időben kérik, hogy ott legyünk indulás előtt, és mégis berendeznek számunkra egy várótermet. Ugyanúgy várunk a sürgősségin a kórházban - furcsa, hogy időnként ott is várni kell... Várunk egy telefonhívásra, ami nem érkezik meg. Várunk a vizsga eredményére - milyen sokáig tart az idő, amíg a tanár kijavítja a dolgozatokat és kihirdeti az eredményeket... A nyugtalan szülők várják haza gyermeküket, hogy este időben érkezzenek meg, mert anélkül nem tudnak elaludni. Vannak fiatalok, akik képesek arra, hogy várjanak akár két napot is kedvenc együttesük koncertjének helyszínén, hogy biztosítsák maguk számára a jó helyet. Mások nagy izgalommal várják, mikor jelenik meg a következő film a kedvenc színészükkel... Sok-sok várakozás, amelyekről talán le tudnánk mondani.

De az ember életében vannak másfajta várakozások is, amelyek sokkal szebbek. Tekintsük a szeretet példáját! Bár vannak, akik a szeretetet is express-formában képzelik el, de aki szerelmes, az tudja, hogy egy kapcsolat kialakulásának időt kell adni. Többször elképzeljük a találkozást, míg az valóban teljesül.

Karácsonyi várakozások

Jön a vakáció, a szabadság. Jó, ha az ember időt ad a pihenésre is. Alkalmat arra, hogy találkozhasson a családtagokkal, a legjobb barátokkal, azokkal, akiket szeretünk. A gyerekek várnak az ajándékokra és az elárusítók is azt várják, minél többet vásárolj tőlük. De vannak emberek, akik a karácsonyi ünnepek múlására várnak, mert ők sebeket hordoznak.

De ki várja a megváltó érkezését?

Ennyi minden közül ki vár Istenre? Sok dolgunk van, nem találunk neki időt. Várni Istenre nem könnyű. Miről is van szó? Várjuk a karácsonyi szentmisét, a betlehemes játékot a plébánián, a kántálókat? A karácsonyi történeteket már kívülről tudjuk... Vagy talán várni kellene valami személyesebbre, egyedibbre, lelkibbre... Újra el fog jönni hozzám is az Isten? Vagy talán el kellene menni a templomban felállított betlehemhez, hátha ott találkozunk Vele?

Az Istenre való várakozás azzal kezdődik, hogy Isten Fia, az Ige megtestesül. Nem hiszem, hogy lenne valaki, aki mindent tudna Istenről, sokan pedig abbahagyták az újdonság keresését az evangéliumban, az imában. Ami viszont igazán meglepő Istennel kapcsolatban, hogy mindig új formában jelentkezik, közli magát velünk, megtapasztalások elé állít minket. Nem hiába, a felnőtt ember nem úgy hisz már Benne, mint a gyermek.

Várni Istenre igazából azt jelenti, hogy az evangéliumban keresem a választ arra, amire vágyom. Várni rá, annak a tudatosítása, hogy vágyunk meghallgatni egy hiteles választ.

Kívánságok

Ahogyan közeledik a Karácsony, szaporodnak a kívánságok is. Hosszú és szép kívánságokat mondunk egymásnak, néhányszor mégis úgy érezzük, üresség van a szavakban. Mintha nem jutnának el sehová.  Sokan büszkélkednek a szeretettel, a békességgel, összetartással, nagylelkűséggel, de azoknak, akik szenvednek, magányosak, semmit sem érnek ezek a szép kívánságok. Tudom, hogy ez a kifejezés kicsit erős, de a jó kívánságok nem valódiak, ha semmi konkrét, őszinte nincs mögöttük. Elégtelennek bizonyulnak.

Várunk az Istenre, aki nem egy távoli Isten, akinek nem idegen a mi világunk és az életünk. Tudatosítanunk kell, hogy Isten következetesen jelen van közöttünk.

Miért most?

Miért most szánunk néhány hetet a készülődésre? Azért, mert  most van Advent és Karácsony? Azt gondoljuk, hogy Isten igazodik a mi naptárunkhoz? Azt gondoljuk, hogy jobban jön most, mint máskor, amikor nincs kifejezetten várakozási és készülődési idő? Hogy a feltámadás csak a mi utunk vége felé lesz? Nem így van. Sokszor hallhatjuk, hogy Advent, Karácsony egész évben van. Isten az év során folyamatosan eláraszt minket az Ő szeretetével, közelségével, segítségével. Ezekhez hozzátartozik a várakozás is, amellyel nevelni akar minket.

Vegyük észre most, mire akar Isten nevelni és meghívni!

Miklós Claudiu SJ,

a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont spirituálisa

Illusztráció