Megkezdődött a Húsvétra való negyven napos felkészülési időszak, a Nagyböjt. Hamvazószerdán a katolikus templomokban a pap megáldja a hamut, a tavalyi év virágvasárnapi barkájának porát és kereszt formájában a hívek homlokára hinti. Közben a halandóságra emlékeztet, mondván: „Emlékezzél meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel". És valóban, a keresztények figyelme mostantól a testen-, fizikai létezésen túli, szellemi létre összpontosít, nagyböjtben Istent szemlélik és Vele töltekeznek.

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök hamvazószerdai szentbeszédében a hamu szimbolikáját tárta fel, és vetítette ki az emberi életre: „Ez a hamu az elmúlásra figyelmeztet bennünket, hiszen amiből lett, valamikor virágzó ág volt. A mi testünk is földből van, és a föld porába tér vissza. Az a test, amit oly nagy gonddal tápláltunk, öltöztettünk, ápoltunk, edzettünk, elmúlik. Eltűnik a maga bajaival, de a maga szépségével is. Ennek fényében átértékelődnek azok a tettek, amelyeket a testünk érdekében tettünk.

A hamu ugyanakkor a vezeklésre is emlékeztet bennünket, akik olyan keveset teszünk a lelkünkért. Hiszen bár a test elmúlik, az ember lelke megőrzi annak minden tettét, gondolatát, és elviszi Isten elé. A vezekléssel sok bűnt megbocsát az Isten. Milyen jó lenne, ha legalább a nagyböjt napjaiban többet gondolnánk a lelkünkre, és annyira ápolnánk, amennyire a testünkkel tesszük. Minden egyes nagyböjt kezdete a megtérésre szólít fel, az élet választására! Amikor pedig az életet választjuk, Istent választjuk."

A prédikáció után sor került a hamu megáldására, majd a hívek sorban a szentmisét bemutató Püspökatya, valamint a koncelebráló Ft. Hársfalvi Ottó általános helynök, és Ft. Egeli Ferenc püspöki titkár elé járultak.