A Lelkipásztori Napok első napján, a Szent János apostol és evangélista templomban jelenlevő paptársaival, az egybegyűlt hívek előtt Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök celebrált szentmisét. Szentbeszédében értékelte a Szeretetszolgálat Évét és beszélt az előttünk álló, Misszió Évéről.

Prédikációjában a püspökatya elmondta: „Amikor boldog emlékű Reizer Pál püspökünk meghirdette az egyházmegyei zsinatot, elkezdődött egy folyamat. 2004-ben, a jubileumi évünk kapcsán bezárult a zsinat és eredményeként megszületett a zsinati határozatok könyve kötelező érvényű rendeletekkel és olyan tanácsokkal, javaslatokkal, amelyeket igyekszünk életbe léptetni. Aztán elkezdődött egy tervszerű lelkipásztorkodás: minden évnek valamilyen címet adtuk, valami köré csoportosítottuk. Az evangéliumot szeretnénk megélni, de különböző témákon, eseményeken keresztül. Az év, amit most magunk mögött hagyunk, így kapta a Szeretetszolgálat Éve címet. Ez az év csodálatos volt. Visszatekintve úgy érzem, hogy gazdagodtunk azáltal, hogy adott a Jóisten lehetőséget jót tenni másokkal. Ha pedig Isten megadta ezt a kegyelmet, hogy mi adhattunk valami szépet, akkor örömmel tekinthetünk vissza."

Scheffler János boldoggá avatásával kapcsolatban kijelentette: „A legnagyobb ajándék a szeretetszolgálat évben kétség kívül vértanú püspökünk boldoggá avatása volt. Ez az ünnep eszünkbe juttatja, a lelkünkbe írja azt az igazán evangéliumi gondolatot, hogy semmi sem nagyobb annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ez a szeretetszolgálat! Életünket adni azokért, akiket szeretünk. Az evangélium kell életté váljon bennünk, ez a mi célunk. Viszont ha még csak ott tartanánk, hogy csupán azokért adjuk az életünket, akiket szeretünk, az még kevés, hiszen Jézus arra hívott meg, hogy ellenségeinket is szeressük. Mindenkit szeretnünk kell! Az igazi szeretet próbaköve az, ha valaki tud megbocsátani és az ellenségét is tudja szeretni önként és szabadon. A keresztény ember erre a szabadságra hivatott: tudjon kibontakozni a Szeretetben. A Szeretetszolgálat Éve erre a szabadságra tanított meg bennünket. Akkor vagyunk igazán szabadok, ha az ellenségeinket is tudjuk szeretni."

Az előttünk álló tematikus évről elmondta: „A következő lelkipásztori év a Misszió Éve. A keresztségünkben Isten vándorló népének, és Krisztus titokzatos testének, az egyháznak lettünk a tagjai, ez pedig egy új felelősséggel jár. Nem csak önmagunkért mentett meg minket az Isten, hanem, hogy másokat is szabadságra vezessünk, másokban is segítsük kibontakozni ezt az Istengyermeki szabadságot. Nincs magán üdvösség, nincs egyéni mennyország. Szentté csak közösségben, együtt válhatunk. Tehát nem versenyeznünk kell, hanem összefognunk és azon fáradozzunk, hogy a másik nagyobb szent legyen, mint én. Jó lenne búcsút mondani az individualista kereszténységnek, amely mindent az egyén szemszögéből vizsgál. A Szentírásban a hit emberei azok, akik Istennel járnak, és közösséget vállalnak útitársaikkal is."

„A Szeretetszolgálat Éve szimbóluma egy nagy szív volt. Ezt a nagy szívet töltöttük meg szeretettel, jó cselekedetekkel. Ez a nagy szív mi lettünk, de nem mindenki csatlakozott hozzánk, éppen ezért, a Misszió Éve szimbóluma a láb kell, hogy legyen. Azok a lábnyomok, amelyek a szíveket elviszik testvéreinkhez. Mert a mi szívünk nem lehet maradéktalanul boldog, testvéreink nélkül. Nagyon fontos, hogy a testvéreink is ott legyenek, ahol mi vagyunk. Ez a misszió éve, ez a tulajdon képen két év, ami előttünk áll, ezt kell megvalósítsa. Ezekben a missziós években ilyen szabad emberek kellenek, akik önként elviszik ezt a nagy szívet testvéreinkhez és megajándékozzák őket."

Schönberger Jenő püspök mindenek előtt a lelki élet fontosságát emelte ki: „Testvéreim, azt szeretném a lelketekre kötni, nehogy akciókba merüljenek ki ezek az évek, hanem sokkal inkább a lélekben kell a testvéreinket odavinni Krisztus elé. Mindig úgy menjünk el hozzájuk, hogy először mi töltekezünk Krisztussal. Nem maradhat el a Szentírás olvasása, az Oltáriszentség előtti időzés, az imádság. A misszió nem helyettesíti azokat, és missziót nem lehet ezek nélkül tenni. Aztán gyakran kell odavinni a testvéreket is Jézus elé - akár imádságban, akár szentmisében, szentségimádásban, bibliaolvasásban - és kérni, hogy segítsen rajtuk, ha pedig engem küld, akkor megyek hozzájuk, és Jézust viszem. Csak így lehet Krisztusnak megnyerni azokat a testvéreket akik egy kicsit eltávolodtak."

A Misszió Éve belmissziót kell hozzon: „Igazából nem világmisszióra gondoltunk, amikor ezeket az éveket meghirdettük, hanem az egyházmegyénk misszióját. Mi is nagyon rászorulunk arra, hogy lelkileg megújuljunk. Az egyház mindig reformra szorul. Mi magunk is arra szorulunk és ezt szolgálja a bűnbánat szentsége, a kegyelmek, azok a szentségek, amelyekkel nekünk nap mint nap élnünk kell, hogy valóban meg tudjunk újulni és a kihívásoknak meg tudjunk felelni."

A szentmisét követően, annak hangulatából, megerősítéséből táplálkozva, üzeneteit továbbvíve vették kezdetüket a Lelkipásztori Napok műhelymunkái, melyek tovább bontották az értékelés és tervezés fonalait.

Kapcsolódó videó:

Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök szentbeszéde a Lelkipásztori Napok nyitószentmiséjén