2017. december. 17. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2017. december. 17. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Felnőttpasztoració koncepció

Felnőttpasztoráció a Szatmári Egyházmegyében
1. Helyzetkép, az idők jelei 
A XX. század az egyházat a legalsó ponton, a közösség szintjén rázta szét. Hatvan évvel ezelőtt még volt élő közösség a településeken. A ház, az otthon védettséget jelentett, az egyház utat, biztonságot adott. Erős közösségei, egyesületei voltak. Iskolái, kórházai, szeretetotthonai révén átszőtte a teljes társadalmat.
Ma már a kis falvaknak sincs  megtartó erkölcse. Az egyház közösségeinek újraindulása megkezdődött, de nem járják át a társadalom mélységeit, csak mintegy 10 %-át, ezért van az, hogy majd mindig ugyanazokat az arcokat látjuk az egyházi rendezvényeken.
Ellenünk dolgozik a gyorsuló idő. A technika megelőzött minket, nem tudjuk kezelni. Ami eszköz kellene, hogy legyen, inkább szolgává tesz, felborítja a napunkat, a kapcsolatainkat.
Terjed az ipari társadalom típusa, növekszik a városi életforma értékelése és a feléje törekvés a környezettel összhangban működő vidéki életforma rovására.
Nagymértékű munkanélküliség miatt sokan külföldön próbálnak munkát vállalni, kitéve magukat az elgyökértelenedésnek, sokszor előidézve a családok felbomlását.
A vallás már nem spontán, magától értetődő része az emberi életnek. Már nem tartozik létezésünk szerkezetéhez. Még csak nem is része a kultúráról, az életvitelről alkotott nézeteinknek. A vallás marginalizálódott. Morális és etikai értékek darabokra hulltak. Erkölcsi értékek helyett a hedonizmus és  fogyasztás, az élvezetre való jog, az egyén szabadságjogai kerülnek a zászlóra. (Henri Boulad SJ: Quo vadis Ecclesia?)
A helyi társadalom által képviselt kultúra, világlátás és erkölcs a gazdasági érdekekhez igazodó tömegkultúra megjelenése által erőteljes vetélytársat kapott.
„Végeredményben az élet legtöbb területén többféle választási lehetőség nyílott meg, amelyek között az embernek magának kell választania, és még azt is magának kell eldöntenie, hogy választásában kiknek a véleményéhez igazodik. Sem a döntésre kényszerítő feltételek, sem maguk a választások nem szükségszerűen életreszólóak, hanem változnak és változtathatóak.” (Tomka Miklós) 
Annyira más a divat, az irányt adó életstílus, hogy csak tudatosan lehet megmaradni kereszténynek. 
Hívőnek maradni, egyházat építeni csak akkor lehet, ha élő, személyes kapcsolatban maradunk Krisztussal és közösséghez tartozunk. Az apostolok példáját, az ősegyházat kell mintául választani. Jézus is közösséget formál, az apostolok közösségét. Pál ugyanezt teszi, kisközösségeket épít, ezeket erősíti.
A II. Vatikáni Zsinat egyházképe közösségi. Az egyetemes Egyház szimbóluma egy nagy kör lehetne, amelynek központja az Atya, Fiú és a Szentlélek, amelyen belül számtalan kisebb-nagyobb kör helyezkedik el.
A XXI. század társadalmának leginkább igazi közösségekre van szüksége, ahol ismerik egymást, ha hiányzik valaki, utána mennek, megbecsülik egymást. Örülnek egymás létének, tanulni igyekeznek egymástól, jól érzik magukat együtt, és főképpen Jézus módjára szeretik egymást.
Az egyház számára az evangelizálás azt jelenti, hogy vigye el a Jó Hírt az emberiség minden csoportjához, és az evangélium benső erejével alakítsa át az embereket. Új emberiség természetesen csak akkor alakulhat ki, ha előbb maguk az egyes emberek újulnak meg, a keresztségben újjászületve és az evangélium szerinti életben. A plébániákon történő evangelizáció által, a Szentlélek hozza létre ezt a benső átalakulást. Azt is lehetne tehát mondani, hogy akkor beszélünk evangelizálásról, amikor az egyház magának az általa hirdetett isteni üzenetnek erejével megtéríteni igyekszik az egyes embereket és az emberi közösségeket; és megújítani törekszik mindent, ami az emberhez tartozik: munkáját, életét, közvetlen környezetét. (EN 18)
1.1 Világi Krisztus-hívő lelki állapota – egyéni szint
A mai krisztushívő nap mint nap tapasztalja, hogy önállóvá kell válnia, meg kell tanulnia választani, dönteni és döntései következményeit vállalni. Ez élete különböző területeire egyaránt vonatkozik: munkahelyére, párválasztására, hitéletére, sőt szabadidő kultúrájára is.
Országos jelenség, amely az egyházmegyénkben is erősen érződik, hogy a rendszerváltással induló lendület mára már nagy részben elfogyott. Az akkori felfokozott érdeklődés megszűnt, egy újabb generáció nőtt fel, akit már a vallási közömbösség jellemez.
Tapasztaljuk, hogy az egyházközségben vannak:
Elkötelezettek: egyháztanácsos, lelkipásztori munkatárs, sekrestyés, hitoktató, kántor, csoporthoz, közösséghez tartozók. Ők személyes kapcsolatban vannak a plébánossal, egymással, bármikor elérhetők, feladatra megszólíthatók vállalt feladataik mellett is, az egyházközség szolgálatában állnak. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ők az egyházközség kis százalékát teszik ki és többen vannak közöttük nyugdíjas korúak, mint az aktív dolgozó korosztályhoz tartozók. 
„Vasárnapi keresztények”: rendszeresen, vasárnapról-vasárnapra ott vannak a templomban, de nem kezdeményeznek semmit az egyházközségben, nem jelennek meg, vagy csak ritkán, egyházi rendezvényeken.
Távolmaradók: akik nagyobb ünnepekkor megjelennek a templomban, de nincs kötődésük az egyházközséghez.
1.2 Helyzete a családban 
Általános nehézségek:
Ma a családok jelentős része hasonló problémákkal küszködik: túlterheltség, megélhetési gondok, lakásproblémák, munkanélküliség, gyermeknevelés, idősek gondozása, a szülők közötti kapcsolat feszültségei, a szabadidő ésszerű eltöltése. Minden évben növekszik a válások száma és csökken az egyházi házasságkötések száma. A válások következtében sérül a házaspár, megsínylik a folyamatot a gyermekek (megjelennek a tanulmányi és magatartásbeli krízisek). Egyre gyakoribb a szentségi házasság nélküli együttélési forma, a házasság kötés előtti együttélése a fiataloknak (próbaházasság). Vannak olyan kis falvak, ahol a fiatalok hiánya miatt alig van 1-2 esküvő. Aránylag kevés pár igényli a komolyabb házassági felkészülést, s ez is egyik oka a nagy válási statisztikának. Egyházmegye szinten a házasságok több mint fele (2008-ban 59%  volt már) vegyes házasság. A megszülető gyermek vallási hovatartozásának eldöntésekor a vallási szokások, adott esetben a nyelv, kulturális háttér különbözősége gyakran asszimilációs feszültséget vagy éppen közömbösséget okoz. A több gyermek vállalását nehezíti egyes családokban a szükséges minimális élettér hiánya, másoknál a karrier, az anyagi gyarapodás túlzott vágya . Szaporodnak a gyereknevelési gondok (tv, internet hatás), szülők túlzott (gyakran) külföldi munkavállalásának következményei is éreztetik hatásukat a gyermeknevelésben. Gondok vannak a szülői tekintély tiszteletben tartásával. Szekularizálódik a családok élete –egyre kevesebb a személyes, nem formális- Isten és egyház kapcsolat.
Pozitívumok:
Sok házaspár és család jön el a szentmisére és kérik a keresztség és bérmálás szentségét gyermekeiknek, sőt több plébánián a szülők kihasználják  a számukra felkínált felkészítőket. A párválasztás személyes és szabadon hozott döntés alapján történik. Évről évre vannak jegyespárok akik az alaposabb, mélyebb házassági felkészítést igénylik. Sőt elindult már az iskolás gyerekek családi életre való felkészítésének is a folyamata. Lassan tudatosodik a köztudatban a párkapcsolatra és a házasságápolásra való odafigyelés fontossága: a házas hétvége által több mint 100 házaspár erősítette meg kapcsolatát az elmúlt években, formálódtak erős családközösségekké, családnapok, családtáborok kezdenek hagyománnyá válni. Minden plébániaközösségben vannak a házasság szentségére és a nagycsaládra, hitből igent mondó, házaspárok, és több plébánián működnek családcsoportok is. Katolikus óvodánk, iskoláink családcentrikusak, fontos a szülőkkel való kapcsolat. Felkészült pap és világi szakemberhez egyaránt fordul(hat)nak, akik valamilyen családi krízishelyzetbe kerültek.
1.3 Helyzete az egyházban, a plébánián
Adatok:
A templomba járók felmérése alapján:
62316 hívőből 16100 nő, 9454 férfi jár rendszeresen vasárnaponként templomba – összesen mintegy 41,01% (2009-es tavaszi felmérés alapján)
Míg 2000-ig egyházmegyei átlagban, évente kb.  400 fő volt a keresztelések és a temetések közötti különbség a keresztelések rovására, 2005-től ez a szám 300-350-re csökkent.
KOINI adatbázis alapján: 326 közösség, csoport működik az egyházmegyében, melyek összesen 10533 tagot számlálnak, ami 16,9%-át teszi ki a hívek összlétszámának.
A világiak szerepvállalásai: 
Az egyháztanácsosok – a helyi gazdasági- adminisztratív feladatok mellett, egyre több helyen aktívan rész vesznek lelkipásztori munkában is úgy, mint családok látogatása, fiatalokkal való foglalkozás, adott esetben csoport elindítása vagy segítségnyújtás az elindulásban, liturgikus szolgálat, egyházközségi programok szervezése, szeretetszolgálat. 
A különböző plébániai csoportok, egyesületek, lelkiségi mozgalmak tagjai pedig aktív szerepet vállalnak az ima-, szeretetszolgálat-, bibliaolvasó-, családcsoportban,– mind plébániai, mind egyházmegyei szinten.
1.4 Helyzete a munkahelyen, a társadalomban
A helyzetképben hangsúlyoztuk a hagyományos életforma egyre inkább megszűnését, a gyökértelenedést, munkanélküliséget, elvándorlást, elmagányosodást, a túlterhelést, mint egyre nehezedő nyomást a mai emberre.
2. Kihívásaink
A II. Vatikáni Zsinat megfogalmazása szerint, az Egyház az Atyaisten népe, Krisztus teste, a Szentlélek temploma. Valamennyi tagja részesedik Krisztus prófétai, papi, királyi hivatalában, és valamennyien kapnak a Szentlélektől sajátos karizmákat, amelyeket használni joguk és kötelességük.
A világiak lelkipásztori küldetésének elsődleges célja, hogy segítse és bátorítsa a világiakat, hogy Jézus Krisztussal, őáltala és ővele éljenek.  Feladata, hogy kísérje és hathatósan, gyakorlatban segítse a Krisztus-hívőket élethelyzeteikben, házastársi, szülői hivatásuk ápolásában.
Ugyanakkor „legyen bár pap, vagy világi keresztény, nem szolgálja eléggé az emberek javát és a jövőt, aki csupán a tegnaphoz mért kötelességeit látja el; aki a rászoruló öregekkel, nőkkel, gyerekekkel, a meglévő közösségekkel foglalkozik, de nem nevel önálló, felelős, teherbíró vallásosságra és nem vesz részt a közösségteremtő alapvető munkájának ellátásában” – figyelmeztet a vallásszociológus, Tomka.
Valódi kihívás Jézus emmauszi evangelizációs modelljét követni (vö. EN21-24):
● Világiak, családok megismerése, meghallgatása – különösképpen érvényes a távol állókra
● Tanítás, katekézis egyéni, családi és közösségi szinten
● Kommunió
● Misszió, tanúságtétel segítése
3. Cél
A keresztény életformától eltávolodott embereket újra kell evangelizálni, hogy a krisztusi örömhírben ők is felfedezzék a mindenkit szerető Istent. A hívek szavukkal, életpéldájukkal tanúságot tenni hitükről, hirdetni a krisztusi örömhírt csak akkor tudnak, ha kellően megismerik és élik is a hitet. (Zsinati könyv 17. o)
A világiak elkötelezett plébániai szolgálatát segíti, ha személyesen megszólítva érzik magukat és, ha konkrétan megfogalmazott, testre szabott feladatot kapnak. Fontos, hogy érezzék, szükség van rájuk. (Zsinati könyv 67. o)
3.1. Világi Krisztus-hívő egyéni lelki képzése (CL60)
A világi hívők képzésének alapvető célja a saját hivatás mind világosabb fölfedezése és az egyre nagyobb készség annak megélésére a saját hivatás betöltése során. (CL 58)
Hivatásuk és küldetésük fölfedezésében és megélésében a világi Krisztus-hívőknek ki kell alakítaniuk azt az egységet, mely őket mint az Egyház tagjait és az emberi társadalom polgárait jellemzi.
Létük nem szakadhat két párhuzamos életre: egyrészt a "lelkiéletre" a maga értékeivel és követelményeivel, másrészt a "világi életre", vagyis a család, a munka, a társadalmi kapcsolatok, a politikai cselekvés, a kultúra területére. (Cl 59)
A világi Krisztus-hívők integrális képzésében sok és egymással összefüggő szempont található.
A lelki képzésnek kétségtelenül mindegyikük életében kiváltságos helyet kell elfoglalnia, hiszen arra kaptak meghívást, hogy szünet nélkül növekedjenek a Jézus Krisztussal fönntartott benső kapcsolatban, az Atya akaratához történő hasonulásban, a testvérek felé szeretetben és igazságban megnyíló önátadásban.
Ma egyre sürgetőbb a világi Krisztus-hívők elméleti képzése, nemcsak a természetes igény miatt, hogy hitüket egyre jobban elmélyíthessék, hanem amiatt is, hogy "számot tudjanak adni a bennük lévő reményről" a világ -- s annak súlyos és bonyolult problémái -- színe előtt. Ezért elengedhetetlen a rendszeres katekézis, melynek fokozatokban kell alkalmazkodnia az életkorokhoz és a különböző életállapotokhoz; és a kultúra keresztény művelése, mintegy feleletként az örök kérdésekre, amelyek az embert és a mai társadalmat nyugtalanítják. 
Végül a világi Krisztus-hívők egységes és szerves képzésének összefüggésében missziós és apostolkodó tevékenységük érdekében nagyon fontos személyes növekedésük az emberi értékekben. A Zsinat pontosan ebben az értelemben írta: a világi hívők "becsüljék nagyra a szaktudást, a családi és a hazafias érzést, valamint az emberek együttéléséhez szükséges erényeket: a becsületességet, az igazságos lelkületet, az őszinteséget, az emberiességet, a lelki erősséget, melyek nélkül a keresztény élet nem képzelhető el." (CL60)
Elkötelezettek képzése: 
•egyháztanácsosok számára az egyháztanácsosi szolgálathoz nélkülözhetetlen lelki, szakmai (rétegpasztorációs szeletek, gazdasági, adminisztratív terület) és szervezési felkészítés, 
•lelkipásztori munkatársak számára a teológiai, lelki és gyakorlati alapot erősítő találkozósorozat (LÉPTA)
•sekrestyések számára: lelki és szakmai alapok felfrissítése 
•hitoktatók, kántorok számára: lelki és szakmai alapok felfrissítése
•kiscsoporthoz, közösséghez, lelkiségi mozgalomhoz tartozók számára: az egység építése
•a kulturális és politikai közéletben résztvevő katolikus világiak felkészítése az egyház társadalmi tanításának szellemiségében
Gyakori, hogy a plébánia hívei között vannak rendszeres templombajárók, akikben van igény a felnőtt hit terén előadásra, tapasztalatcserére, vagy elmélyült szentírásolvasásra. A plébános személyes meghívása által, így elindulhat a plébánián a felnőtt katekézis, bibliakör.
„Vasárnapi keresztények”: újra evangelizálása, meghívás kisközösségbe.
Távolmaradók: megszólítása, meghívása, katekumenátus jellegű oktatás, meghívás kisközösségbe 
A Klérus Kongregációja az 1996-ban kiadott Katekézis Általános Direktóriuma című dokumentumában fontosnak tartotta szorosabb kapcsolatba hozni a felnőtt katekézist a katekumenátus beavató jellegével. A beavatás nélküli katekézis ugyanis elveszíti célját és formáló erejét, azaz nem képes ellátni nevelői feladatát, és csupán a tartalom átadására szűkül le. A katekumenátus, a befogadó csoport és a rítusok által az egész plébánia közösséget érinti. Szűkebb értelemben a következő négy célcsoportnak szól:
- a meg nem kereszteltek
- a megkeresztelt, de teljes beavatásban még nem részesült hívőkről (elsőáldozás vagy bérmálkozás előtt állók)
- a Katolikus Egyház közösségébe visszatérők
- a már beavatott hívek, akik nem vettek részt rendszeres katekézisben: ezt a csoportot a legnehezebb felismerni, mert nem könnyű észrevenni az ide tartozókat, akik legtöbbször szégyellik tudatlanságukat, ezért nem vallják be, és még kevésbé képesek arra, hogy csoportot keressenek maguknak.
3.2 Családok képzése
Az egyház családgondozásának jól működő bázisa mindig is a plébánia volt.  A családok hűséges jelenléte a szentmisén, a családoknak szóló prédikáció hétről hétre lelki táplálék a családok számára. Az egyház pasztorális gyakorlatában kiemelt helyet foglalt és foglal el a jegyesoktatás, a felkészülés a beavató szentségek felvételére készülő gyerekek szülei számára, vagy akár a családlátogatás.
Építve erre a fundamentumra, egy olyan családgondozást javasolunk amelyik:
-A pap, családok melletti jelenléte, elkötelezettsége által,  folytatja és elmélyíti a  családpasztorációt
-A személyes családlátogatás által komolyan veszi a család szükségleteit és lehetőségeit, figyelembe véve annak reális erőforrásait és lelkületét 
-A házasság szentségének forrásában megerősíti a házastársak közötti szeretetkapcsolatot (házasságápolás)
-Bátorítja, segíti a szülőket gyermeknevelési hivatásuk elmélyítésében
-Bátorító, támogató, a hit hétköznapokban való megélését segítő igemagyarázattal, és a szívet Istenhez emelő Eukarisztiával táplálja a családokat
-Segít a családnak megtalálni és megélni sajátságos kovász szerepét úgy a plébániaközösségen belül, mint a társadalomban, saját lehetőségeivel, karizmáival gazdagítva azt 
-A peremhelyzetbe szorult családokat, a Jó Pásztor példája szerint, különleges figyelemmel és tapintattal veszi körül
3.3 Kisközösségek
VI. Pál pápa az Evangelii nuntiandi kezdetű enciklikájában így tanít: az Egyházon belül sokfelé virágoznak bázis-közösségek. Az egyház belsejéből születnek, szolidárisak az egyház életével, az egyház tanításával táplálkoznak és ragaszkodnak az egyház lelkipásztoraihoz. Abból a vágyból születnek, hogy nagyobb intenzitással éljék az Egyház életét, emberibb léptékű közösségeket alkossanak, amilyeneket nehezen találnának meg a nagyvárosi nagy egyházi közösségekben. Ezek a kisközösségek egyes esetekben a helyi, kis szociológiai közösségek hitben és szeretetben történő elmélyüléséből születnek, máskor pedig azonos korosztályú vagy foglalkozású emberekből állnak, akik azért gyűlnek össze, hogy együtt elmélkedjenek Isten igéjéről, részesedjenek a szentségekben, és legyenek eggyé a szeretetben. E közösségek akkor lesznek az egyetemes egyház reménysége, ha Isten igéjével táplálkoznak, nem bírálják és támadják hiperkritikusan az Egyházat, a helyi plébániához, egyházmegyéhez, az egyetemes egyházhoz ragaszkodnak, az Egyháznak Krisztus által adott vezetőit és azok tanítását követik, nem képzelik magukat az evangelizálás egyetlen felelősének vagy egyetlen hiteles birtokosának, napról napra buzgóbban törekednek az evangélium terjesztésére, és nem szektásodnak el, hanem egyetemesen nyitottnak maradnak. (58)
Pozitív tapasztalat is, cél is a meglévő plébániai kisközösségek, a különböző lelkiségi mozgalmak lelki kísérése és köztük az egység lelkületének ápolása. Ugyanakkor Krisztus parancsa (Mk 16, 15) alapján ugyanolyan fontos cél, a kisközösséghez még nem tartozó világi krisztushívők egy konkrét csoportba való meghívása és bekapcsolása.
4. Erőforrásaink
Plébánia szint: 
Mivel a plébániaközösség vezetője és elsődleges felelőse a plébános, ő maga tud a legfontosabb erőforrássá válni akkor, amikor kezdeményezi vagy kíséri a felnőtt és család evangelizációt a plébánián. 
Munkatársa ebben az egyháztanács és a különböző plébániai kisközösségek és a lelkiségi mozgalmak. Amelyik plébánián már van, komoly erőforrást jelent a lelkipásztori munkatárs (világi, szerzetesnő) jelenléte (12 egyházmegyei zsinati javaslat)
Esperesi szint
Egyháztanácsosok képviselői
Kisközösségek, katolikus egyesületek lelkiségi mozgalmak egységének szolgálatában álló önkéntes világiak: Háló bogozók
Egyházmegyei szint:
Világiak Irodája két főállású alkalmazottal
A felnőtt evangelizáció terén tapasztalattal rendelkező lelkiségi mozgalmak és egyesületek: Neokatekumenátus, Nőszövetségek, Szent József a Munkás Katolikus Férfiszövetség, Szent Egyed Közösség, Cursillo
Pasztorális tanács családmunkacsoportja: 3 pap, hat család alkotja
Házas Hétvége és a Schönstatt  mozgalom: amely a házasságban élők, illetve papok/szerzetesek életének megújítását szolgálja. 
5. Konkrét tevékenységek
5.1. Világi krisztushívő egyéni lelki képzése (CL60 és konkrétan a 90, 91 egyházmegyei zsinati javaslat)
Elkötelezettek: 
●Egyháztanácsosok: plébánia szinten a gyűlések mellett sokat segíthet a zarándoklat, lelkigyakorlat, kirándulás, plébánia nap szervezése,… esperesi szinten is kiemelt jelentőségűek az évi tapasztalatcsere jellegű találkozók és az évi 1 egyházmegyei találkozó pedig szakmai képzés és tapasztalatcserére ad alkalmat 
●Lelkipásztori munkatársak: plébánia szinten jó kommunikáció és együttműködés, meggondolt feladatelosztás, évente továbbképzés és lelkigyakorlat biztosítása, igény esetén lelki vezetés, egyházmegye szinten LÉPTA folytatása 
●Sekrestyések számára: plébánia szinten jó kommunikáció és együttműködés, évente találkozás és lelki töltekezés biztosítása
●Hitoktató, kántorok számára: plébánia szinten jó kommunikáció és együttműködés, a plébániához tartozó gyerekek iskolai hitoktatójának bevonása a plébánia életébe, évente továbbképzés és lelkigyakorlat biztosítása 
●Kiscsoporthoz, közösséghez, lelkiségi mozgalomhoz tartozók számára: plébánia szinten kölcsönös kommunikáció, és együttműködés, az egység megélésének segítése
●Kisközösség alakulását segítő plébániai programok szervezése 
●Kulturális és politikai közéletben résztvevő katolikus világiak egyházmegyei felkészítése az egyház társadalmi tanításának szellemiségében (szeminárium)
„Vasárnapi keresztények” újra evangelizálása. 
Lehetőségek: személyes kapcsolatfelvétel a családlátogatás, házszentelés, valamilyen életesemény kapcsán, később meghívása egy már meglévő, működő kisközösségbe; befogadó közösség megtalálása, katekumenátus és felnőtt katekézis bevezetése a plébánián (erre pozitív példák: plébániákon – Szent Család, Borromeo Szt. Károly, Kálvária plébániák – rendszeres felnőtt katekézis, bibliamagyarázat, továbbá zsinati előkészületek havi rendszerességgel négy éven keresztül, HÉCS - három éves  teológiai felnőttképzés a Világiak Irodája szervezésében), bibliakör indítása, Cursillo-s hétvége, hétköznapok lelkigyakorlata (Vö. 14, 15 egyházmegyei zsinati javaslat)
Távolmaradók: személyes kapcsolatfelvétel a családlátogatás, házszentelés, valamilyen életesemény kapcsán, később meghívása valamilyen preevangelizációs és első evangelizációs rendezvényre: missziós napok, koncert, plébánia nap, zarándoklat …
5.2 Családok képzése
A plébániai családgondozás lehetőségei és eszközei:
Lelki- szellemi  forrás
•Szentségi pasztoráció
- Szent Család vasárnapján, Szent József (március 19) ünnepének évenkénti ünnepélyes lebonyolítása (fókuszban mind a házastársi mind a szülői hivatás), külön ünnep lehet a „Jubiláló párok szentmiséje”, vagy július 26 Szent Joákim és Anna (Nagyszülők), július 2 Sarlós Boldogasszony
•Imaforrásaink
- első vasárnapi/ csütörtöki hálaadó, engesztelő szentségimádás a családokkal a családokért
- plébániai családok zarándoklata (a csíksomlyói búcsú szép példa erre)
- balázs áldás, jegyesek megáldása, házszentelés
- szállást keres a szent család (egyháztanácsosokhoz, új házasokhoz,...)
- Lelki nap családoknak: közös lelki felkészülés ádventben, nagyböjtben, keresztút a családoknak 
Felkészítők, képzések, rendezvények, akciók:
-Házassági felkészítő
-Kapcsolatfelvétel és testre szabott foglalkozás (katekézis, közösségépítés) a keresztelendő, az elsőáldozó és a bérmálkozó gyermekek szüleinek
-Családlátogatás
-Családnap, 
-Házas hétvége, házascsoport indítása
Segíthet még a szülők iskolája, családok nyári tábora, baba - mama klub, gyereküket egyedül nevelők-, özvegyek- , elvált és újraházasodottak csoportja
Esperességi szinten: 
-Házas hétvége – első hétvége tartása
-Családtalálkozó az esperesi napok alkalmával és/vagy esperességi családnapok szervezése
-Területi szintű  jegyeskurzus (hetente egy két órás találkozó, 6 héten keresztül)
-Egy fél napos vagy egy napos intenzív jegyes- felkészítő nap  
Egyházmegye szinten:
- Egyházmegyei családos tábor
- Segédanyagok készítése és segítségnyújtás az esperességi illetve plébániai családmunkához
- Családcsoportvezető képző (3 évente)
5.3 Kisközösségek
Plébánia szinten: 
Részvétel rendezvényeiken, az egység és együttműködés előmozdítása megfelelő alkalmakkor: ádventi ima, keresztút, szentségimádás, plébánia nap, stb. (Vö. 154 egyházmegyei zsinati javaslat).
Esperességi szinten: az esperesi kerület találkozója, Háló találkozó
Egyházmegye szinten: Jézus szíve búcsú, Közösségek Napja