2017. november. 20. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2017. november. 20. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda

Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Sok szeretettel köszöntöm az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda munkatársai nevében!

„Hordozzátok egymás terhét, s így teljesíteni fogjátok Krisztus törvényét” (Gal 6,2) - olvashatjuk a szentírásban.

Mindannyiunk számára, amikor nehézséggel, betegséggel, kétségbeeséssel vagyunk megterhelve, fontos, hogy legyen emberünk, aki meghallgat minket, megfogja a kezünket, segít a terhek hordozásában és megerősít, hogy Isten ebben a nehéz helyzetben is velünk van, örök szeretetével szeret minket, gondoskodik rólunk.  

Egyházunk fontos feladatának tekinti, hogy jelen legyen a betegek mellet a kórházakban, idősotthonokban, de saját otthonaikban is, és elvigye Isten vigasztaló szeretetét mindenkinek, aki betegséggel, kétségekkel, miértekkel küszködik.

2004-ben, az egyházmegyei zsinat javaslatai nyomán létre jött az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda, és elkezdtük a plébános atyákkal együttműködve a kórház-, illetve betegpasztoráció megszervezését.

A plébános atyák a kórházakban, idősotthonokban, és első pénteken otthonaikban keresik fel a betegeket. Szentségeket szolgáltatnak ki, Isten vigasztaló jelenlétét és szeretetét közvetítve segítik a betegeket a fájdalmak hordozásában, a béke, az örömök megélésében. Az ő munkatársaik az önkéntes beteglátogatók, akik a kórházakban, idősotthonokban összeírják azo­kat, akik gyónni, áldozni szeretnének vagy a be­tegek szentségében szeretnének részesülni.

Olyan képzett civilekre volt és van tehát szükség, akik a plébános atyák segítőiként, Isten vigasz­taló követeiként, önkéntesen teljesítenek szol­gálatot egy-egy kórházban. Azok az önkéntesek, akik erre a szolgálatra jelentkeztek, 2009-től kezdődően képzésen vettek/vesznek részt, ahol elsajátíthatják mindazt a tudást, ami szükséges a beteglátogatás jó végzéséhez.

Ma egyházmegyénk számos pontján erre a szolgálatra nyitott és képzett önkéntesek látogatják rendszeresen a betegeket. Beszélgetünk a betegekkel és a hozzátartozókkal, meghallgatjuk őket, imádkozunk velük és értük. A kórházakban, idősotthonokban az ápoló személyzet is ismeri, elismeri a szolgálat fontosságát, előfordul, hogy ők irányítanak minket betegekhez. Vannak olyan osztályok, ahol visszajáró betegekkel találkozunk. Ők már várnak minket vagy felhívnak telefonon, hogy ismét kórházba kerültek, jó volna, ha meglátogatnánk őket.

Sajnos a betegek száma nagy, így azért, hogy minél több beteghez eljuthassunk, igyekszünk folyamatosan új önkénteseket bevonni ebbe a szép szolgálatba. Aki egyszer elkezdte a beteglátogatást, megtapasztalta a sok kegyelmet, amivel találkozik egy-egy beteglátogatás során, nagyon szívesen, és örömmel végzi ezt a szolgálatot.

Lelki sürgősségi helyzetekkor a betegek vagy hozzátartozóik, de olykor az ápoló személyzet is, az egyházmegye területén levő kórházakban - így Szatmárnémetiben, Nagykárolyban, Nagybányán és Máramarosszigeten is - a kórházpasztorációs iroda által kihelyezett plakátokon található telefonszámokat hívhatják.

Nagyon fontos azoknak az atyáknak a szolgálata, akiket a betegek szentségével való ellátásért hívunk a betegekhez. A betegek mindig nagyon örülnek a velük való találkozásnak.

Én 2001 óta vagyok a Szatmári Római Katolikus egyházmegye munkatársa, és 2004-től a Kórházpasztorációs Iroda referense. Úgy érzem nagy dolog az, hogy az egyházmegyénkben külön iroda működik az egyházmegyei betegpasztoráció szervezésére, koordinálására, segítésére.

A saját életemben is megtapasztalom és tudom, hogy Isten tervében minden benne van, mindennek megvan az értelme, így a betegségnek is. Gyakran eszembe jut az egyik szentírási idézet: "És azt mondtam, onnét van most sajgó sebem, hogy az Úr keze most másképp érint.” (Zsolt 77,11). A betegségben és a betegekkel való találkozásban is sokszor megtapasztalom, hogy mennyire szeret minket az Úr. A fájdalom és kiszolgáltatottság idején talán még jobban szeret.

A betegek látogatásakor gyakran elgondolkodom azon, ki tesz jót kivel? Én, azzal hogy a beteget meglátogatom, vagy a beteg azzal, hogy megengedi, hogy meglátogassam őt? Hiszen nem csak mi adunk a betegeknek, hanem mi is sokat kapunk lelkileg, ami a saját hitünk, életünk megerősítésében segít.

A legszebb és legcsodálatosabb számomra a szolgálatomban annak felismerése, hogy minden betegben jelen van Krisztus, együtt szenved minden szenvedővel. Amikor beteget látogatok, akkor Őt látogatom. Amikor beteggel beszélgetek akkor ez nem dialógus hanem trialógus - minden találkozásban Ő is jelen van. Minden pillanat ajándék és kegyelem, mert megengedi, hogy felismerjem és szolgáljam Őt a betegekben.

Kérem, imáiban hordozza a betegeinket és a szolgálatukban résztvevőket!

Ha úgy érzi, hogy átimádkozva, és átgondovai mindazt, amit erről a szolgálatról olvasott Ön is részese szeretne lenni ennek a csodálatosan szép szolgálatnak, várjuk a jelentkezését az önkéntes beteglátogatói körbe.

Gáspár Annamária
egyházmegyei kórházpasztorációs referens