Szent II. János Pál pápa a következőket írja a fiatalokról:
„Bennetek van a remény, mert tiétek a jövő, ahogyan ti a jövőé vagytok. Hiszen a remény mindig a jövőre vonatkozik. … Ilyen értelemben tiétek a jövő, ahogyan valamikor a most már felnőtt generációé volt, de az számukra már jelenné vált. Ezért a jelenért, minden formájában, a mostani felnőttek a felelősek. Tiétek az a felelősség lesz, amely majd veletek együtt fog jelenné válni, de most még csak jövő.”
Ezek a szavak, gondolatok jól kifejezik azt, miért olyan fontos a gyerekekkel, a fiatalokkal való foglalkozás. Egyházmegyénkben már hosszú idő óta tudatában vannak/voltak ennek a feladatnak, és szem előtt tartják, hogy a gyerekek, a fiatalok identitása, világnézete, értékrendje alakul, változik. Annak érdekében, hogy ezek jó irányba fejlődhessenek, előtérbe kell helyeznünk az ifjúsági munka aktualitását, feladatait a keresztény életszemlélet aspektusainak kontextusában.
Mivel az ember Istennel, felebarátjával és a teremtett világgal való kapcsolatában találja meg saját identitását, az ifjúsági munkában a következő tevékenységi irányvonalakat határozhatjuk meg:
• Emberi voltunk legalapvetőbb jellemzője, a kapcsolatokra való képességünk. Egy felnőtt ember képes kapcsolatot teremteni, kapcsolatban élni. Éppen ezért az ifjúsági munkának támogatnia, fejlesztenie kell a gyermek/fiatal azon képességét, hogy közvetlen környezetével megfelelő kapcsolatot tudjon kialakítani. A helyes kommunikáció képességének fejlesztése ehhez elengedhetetlenül szükséges.
• Az életet hordozó kapcsolatok begyakorlása, segíti az Én-né válást, eligazít az identitáskeresésben, és annak megtalálásában. A Te, és a Mi vonatkozásában elsajátítja a gyermek/fiatal az Én megtapasztalását. Így lépésről lépésre eléri a megfelelő társadalmi érettséget. Felfedezi önmagát, mint az „együtt és a másokért való tenni akarás alanyát”. Megtanulja kifejezni az Istennel való kapcsolatát is. Nagyon fontosak ebben a folyamatban azok a személyek, példaképek, akikre a fiatalok felnézhetnek, akik felé fordulhatnak. Ezeknek, a kísérőknek a felelőssége és fontossága „a szülői háztól való eltávolodással” egyenlő arányban nő. Az ifjúsági munkának segítenie kell a megfelelő példaképek keresését, bemutatását.
• Ahogy az ember kapcsolataiban önmagára talál, meg kell tanulnia a saját szabadságáért való felelősségvállalást. Fiatalkorban arról van szó, hogy ezt a felelősséget Istennel, embertársakkal, közösséggel és a teremtett világgal szemben, lépésről-lépésre és az egyre erősödő kötődések tapasztalatain keresztül sajátítja el. Ennek a felelősségvállalásnak a megtestesítő „szerve” a lelkiismeret. Következésképpen a lelkiismeret fejlesztése az ifjúsági munka egyik alapvető feladata. A lelkiismeret nevelése megkívánja az értékekhez való odafordulást, amelyek alapjában véve adottak, és amivel kapcsolatban szükséges az egyén szabad elköteleződése. Fontos rámutatni, hogy a normák, a törvények az értékeket védik, és ugyanakkor az embert magát is.
• Az ember számára alapvető Isten-kapcsolatnak gyermekkortól növekednie, erősödnie kell. A kamasz és ifjúkor lázadásokkal teli időszakában, a fiatalok találkoznak az istenkép új irányaival, a vallásosság más értelmezéseivel. Ezek gyakran mély hitkrízisekhez vezetnek. A fiataloknak szükségük van tájékozódási pontokra, és eligazító helyekre, alkalmakra, hogy az ilyen hitkrízisek idején megkapaszkodhassanak, tovább léphessenek. Ehhez szükségük van olyan felnőtt keresztényekre, akik „útjelzők” lehetnek (a fiatal szabadon dönthet arról, hogy ezt elfogadja, vagy elutasítja) és nyitottak arra, hogy megosszák hit- és élet-tapasztalataikat. Így a fiatalok lépésről-lépésre belenőnek az Egyház közösségbe, és megtanulják életük felelősségteljes formálását.
• Az ifjúkor egyik fontos feladata az érett férfivá, illetve nővé válás. A fiatalok megtanulják, szexualitásukat partneri kapcsolatba integrálni. Rá kell vezetni őket az egészséges párkapcsolat értékére, mely a nemiség isteni értelmezésén alapszik, rámutatva a szentségi házasság fontosságára, mely jelképe annak a szeretetnek és hűségnek, mely Krisztust az Egyházhoz kapcsolja. Ugyanígy felismerhetik ezt az ajándékozó szeretetet az Istennek szentelt életformában, a papi és szerzetesi hivatásban is.
• A lépésről-lépésre megtanult és megélt felelősség növeli azt a képességet, hogy a világot alakítani tudják. A fiatalok csak a felelős cselekvésben tudják saját identitásukat kibontakoztatni. A világ alakításában való közös felelősségvállalást a szolidaritás és a szubszidiaritás elsajátítása révén gyakorolni kell. Ide tartozik még az értelmes emberi munkába való bevezetés, valamint a hivatás felfedezésében nyújtott segítség.
• A világ és az Egyház alakításának felelős szabadsága megnyitja a fiatal előtt a jövő és a remény perspektíváit. A fiatalokat arra kell ösztönözni, hogy értelmesen tervezzék meg életüket, felelőséggel mondjanak igent az életre, és ezáltal a teremtett világ megőrzésére. Éppen a tehetetlenség és a kudarcok megtapasztalásában fedezhetik fel az újrakezdés lehetőségét.
Itt találkozhat a fiatal Jézussal, aki velünk van, vár ránk, elénk jön. Éppen akkor ígér nekünk reményt és jövőt, amikor minden emberi lehetőség gyengének bizonyul.
2. Kihívásaink
A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye egy viszonylag kicsi egyházmegye. Ennek ellenére nagyon színes valóság tárul szemünk elé, ha megvizsgáljuk, hogy milyen a fiatalok helyzete az egyházmegyében. Bár földrajzi szempontból nincsenek nagy távolságok, óriási különbségeket fedezhetünk fel pl. a nagykárolyi vagy a szigeti esperességek egy-egy plébániája között. A lakosság életkor szerinti összetétele színes képet tár elénk. A kisebb falvakból a fiatalok nagy része elköltözik, mert nincs a közelben munkalehetőség, így egyre kevesebb gyermek és fiatal él kistelepülésen.
A fiatalok szociális helyzete is sokszínű. A rendezett, jó családi, anyagi háttérrel rendelkező fiataloktól, a csonkacsaládokban vagy nagy szegénységben élő fiatalokig mindenféle sorsot, helyzetet megtalálunk. Az ifjúság nagy része még tanul, a középiskolát szinte minden fiatal elvégzi.
A fiatalok vallásosságát vizsgálva is tág a paletta: több helyen jelen van a tradicionális vallásosság, másrészről viszont egyre több helyen hanyagolják el a vallásos életet. De a szekták, és az okkult tevékenységek is egyre nagyobb térfoglalását sem hagyhatjuk figyelmen kívül, melyek épp azért is terjedhetnek, mert a fiatalok alapvetően nyitottak a Transzcendensre. Gyakran halljuk, hogy Isten igen, de az Egyház nem. A XXI század fiataljai szeretik maguk eldönteni, mi az, amit megengednek maguknak, mi mellett döntenek, mit választanak.
Fontos tudatosítani, hogy a mai kor fiataljai már nem érhetőek el ugyanazokkal a módszerekkel, amelyekkel el lehetett érni a fiatalokat ezelőtt 5-10 évvel. A világ felgyorsult. Régebb megvoltak a jól elhatárolható lépcsők: gyerek, fiatal, felnőttek között. Ma már inkább mozgólépcső gyorsasággal történik a személyi érés, és a halálig tart a személyiség alakulása. Ezért is nagyon fontos az, hogy minden egyes plébánián felmérjük, hogy annak a plébániának a fiataljai hol állnak, milyen a helyzetük és ennek a helyzetnek megfelelően kínáljunk fel nekik programokat, alternatívákat, amelyek segítségével tovább léphetnek.
Tudatosítanunk kell, hogy egyre nagyobb a "konkurencia”, nem tudunk minden egyes fiatalt elérni. Sajnos több olyan program is van, amelyek alkalmával veszélyeknek vannak kitéve. Egyes programok lehetőséget adnak a fiataloknak, hogy megismerjék a különböző drogokat és kipróbálják ezeket. De sajnos nem ez az egyetlen veszély… Éppolyan komolyan kell venni azt is, hogy több programkínálat is van, amelyik eltávolítja a fiatalokat Istentől, megingatja amúgy is törékeny hitüket. Természetesen vannak építő, keresztény értékeket közvetítő programlehetőségek is. Ezért fontos megtanítani a fiatalokat, gyerekeket arra, hogy mi alapján dönthetnek, választhatnak jól a sokféle kínálatból, mire érdemes időt, energiát áldozni, pazarolni. Teret kell adni a fiataloknak, feladatokkal megbízni őket pl. liturgia, zenei szolgálat, hittancsoport vezetése terén... Nyitottak, lelkesek az önkéntes munkákra, a szeretetszolgálat gyakorlására környezetükben, és szívesen csatlakoznak kiscsoportokhoz, közösségekhez.
Különösen nagy kihívás a vallási tartalmak, teológiai, erkölcsi kérdések/irányelvek „lefordítása” a fiatalok nyelvére, és az, hogy ezt hitelesen át tudjuk adni. A fiatalok nem valamit meghallgatni akarnak: akkor tanulnak, ha lehetőségük, terük van valamit átélni, lehetőséget kell biztosítani nekik, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Fontos, hogy a fiatalok ne csak a tiltásokkal szembesüljenek, hanem az értéket is fel tudják ismerni, amelyeket ezek a tiltások védenek. A fiataloknak fontos a hitelesség és a következetesség.
• ifjúsági csoportvezetők képzése
• a fiatalok aktív bevonása az Egyház közösségi életébe
• gyermek, ministráns és ifjúsági csoportok kísérése, segítése
• az egyházmegyei és esperességi szintű programokon összekapcsolni az ifjúsági, gyermek és ministráns csoportokat
• nemzeti és nemzetközi találkozókon való részvétel
5. Programjaink jellege:
Fiataljaink írásaiból:
„A rendezvényeken mindig az a mély tapasztalat erősödik bennem, hogy összefogva mindig valami fantasztikusat, jót tudunk megvalósítani. A közösség az életem része, ahol jól érzem magam - ezért nagyon fontos számomra.”
(18 éves fiú)
„A közösség az a hely, ahol visszajelzéseket kapok önmagamról, ingereket a külvilágtól, mosolyokat, kedves szavakat, néha kritikát is. Mindezek elengedhetetlenek a fejlődésben. Emellett megtanít alkalmazkodni, más véleményeket elfogadni. A közösség a tökéletes példa arra, hogy a problémáim, gondjaim megoldásában, mások is segítségemre lehetnek. Mi más adhatna ennél felszabadítóbb érzést?”
(18 éves lány)
