Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó tartott előadást a Szent Alajos Konviktusban szombaton, az egyházmegyei önkéntes beteglátogatók képzésének második találkozásán.
  
A beteglátogatói képzés második alkalmára Gajdos Zsuzsa arra kérte a résztvevőket, hogy mindenki hozzon magával egy olyan esetet, amivel nehéz megbirkóznia, meséljen egy olyan betegről, akivel nehezen boldogul, akivel nem könnyű elfogadtatnia magát. A párbeszédeket is felvázoló történeteket meghallgatva, adott tanácsokat és kérte a jelenlevőket is, hogy véleményezzék az elhangzottakat, hiszen a beteglátogatás a gyakorlati megvalósulásában él, abból lehet a legtöbbet tanulni is.
  
Természetesen Gajdos Zsuzsa is hozott magával esettanulmányokat, amelyek által a beteglátogatás és lelkigondozás akadályaira, ezek kivédésére, de szépségére is rávilágított. Mint hangsúlyozta, el kell fogadni a betegeket ahhoz, hogy a beteglátogató segíteni tudjon. Mindenkiben meg kell látni azt a tulajdonságot, amit szeretni lehet. A Krisztuskövetők vágya a szeretet és a segítségnyújtás – mondta, majd Stefan Zweig idézetével nyomatékosította: „Érdemes magunkra venni valami terhet, ha az által valaki más élete könnyebbé válik.”
  
Az előadás után lehetőségünk volt Gajdos Zsuzsát megkérdezni: mi késztette arra, hogy személyes történetein keresztül életét is kitárja a betegek előtt?
  
„Tudom, hogy amit valakinek adok, azt vissza is kapom: őszinteségben, nyitottságban. Ha én nem tudom megmutatni magam, akkor más sem tudja nekem megmutatni magát. Az Úristen hosszan készített fel erre a feladatra. A családomban nagyon sok idős volt, viszonylag fiatal koromtól azt éltem meg, hogy 'Te ráérsz, te menj'. Tehát volt egy hosszú előtanulmány és ezt kellett gyakorlatba ültetni akkor, amikor a család már kihalt mellőlem. Elmentek de ez a vágy, hogy segítsek, megmaradt és így lett belőlem klinikai lelkigondozó. (…) Mindenki kapott talentumot, ki ilyet, ki olyat. Nyugodtan merem mondani, hogy ez nem az én érdemem, kaptam. Azért kaptam, hogy másoknak továbbadjam. Az ember csak elmondja, hogy ő hogyan és miért csinálta, sok-sok olyan tapasztalattal, amitől hitelessé válik. Fontos, hogy a beteggondozók kibontsák a saját talentumaikat és azt a betegek javára kamatoztassák.”
  
Gajdos Zsuzsa debreceni, klinikai lelkigondozó a képzés során visszatér még szatmárnémetibe, de addig is tartja a kapcsolatot a szatmári egyházmegye beteglátogatóival.

Tekintse meg a rendezvényen készült képeket!

Tekintse meg a rendezvényről készült videóösszefoglalót! Benne: beszélgetés Gajdos Zsuzsa klinikai lelkigondozóval.

Hallgassa meg Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó előadásának első részét!

Hallgassa meg Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó előadásának második részét!

Második állomásához érkezik szombaton, november 14-én, az önkéntes beteglátogatók egyházmegyei képzése.

A Szent Alajos Konviktusban szombat reggel kilenc órától megrendezésre kerülő, sorozatban pedig a második képzési alkalom előadásának címe „Lelki szükségleteink”, melynek középpontjában a szenvedés, mint az Úr útjának előkészítője áll majd. Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó az önkéntes beteglátogatói hivatás újrafelfedeztetését tűzi ki célul, melyben Isten vígasztaló követei a beteg lelki szükségleteit felismerve segítik őt szenvedései megélésében.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Kórházpasztorációs Irodája, a havi rendszerességgel megrendezésre kerülő képzésekkel, egy újjászervezett egyházmegyei beteglátogatói kör kialakítását szeretné előmozdítani. Minden képzési alkalom nyitott, a szervezők szeretettel várnak minden érdeklődőt.

Október 17-én, szombaton került sor az önkéntes beteglátogatók képzésének első állomására Szatmárnémetiben, a Szent Alajos konviktusban.
  
A Szatmári Egyházmegye beteglátogatói számára tartandó képzést tíz hétvégi találkozás során bonyolítják le. Minden alkalommal egy olyan témát dolgoznak fel, amely a beteglógatók problémáiból, kérdéseiből kiindulva, hozzásegítheti őket a hivatásukban való sikeresebb helytállásban.
  
A szombati képzés meghívott előadója Gajdos Zsuzsanna debreceni klinikai lelkigondozó volt, aki előadásában igyekezett a huszonhat megjelent önkéntes beteglátogató figyelmét felhívni: fontos, hogy legyen elég idő a betegre meghallgatni őt, elbeszélgetni vele és segíteni neki betegsége megélésében. A bibliai Veronika alakjához kapcsolva elmondta, azzal, hogy a beteglátogatók, betegápolók odahajolnak a beteghez és segítő kezet, lelki enyhülést próbálnak hozni neki, a keresztúton kendőt nyújtó Veronikához hasonlóak. „Sokszor mi sem tudunk többet tenni a betegért, mint amit Veronika tett a Golgota felé haladó Jézusért. Ő a szeretetét adta, a jelenlétét és az együttérzését. Gondoljunk rá, amikor a beteghez megyünk, hogy mi olyanok lehetünk neki, mint Veronika Jézusnak: nem tudjuk meggyógyítani, de jelen tudunk lenni. (...) Isten a lelkünkbe csókolta a szeretetet és ezt nekünk tovább kell adnunk.”
  
A Szatmári Római Katolikus Püspökség Kórházpasztorációs Irodája havi rendszerességgel tartandó találkozókkal, előadásokkal folytatja képzését, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Hallgassa meg Gajdos Zsuzsa előadásának első részét!

Hallgassa meg Gajdos Zsuzsa előadásának második részét!

Hallgassa meg Gajdos Zsuzsa előadásának harmadik részét!

Tekintse meg a rendezvényen készült képeket!

Bár az Idősek Világnapja október 1-jén, csütörtökre esik, a Szatmári Római Katolikus Püspökség Kórházpasztorációs Irodája sszeptember 26-án szombaton hívja a Székesegyházba, ünnepi szentmisére az egyházmegye időseit.

Reggel fél tizenegytől ugyanis gyónási lehetőség várja az időseket, 11 órától pedig Nm. Ft. Schönberger Jenő celebrál szentmisét az Idősek Világnapja alkalmából.

Felhívják ugyanakkor a figyelmet arra, hogy akiknek nehézséget jelent a Székesegyházba eljutni, azok számára ingyenes szállítási lehetőséget biztosítanak.

Jelentkezni ez ügyben szeptember 24-ig lehet, telefonon a 0261-714 955-ös számon, vagy munkanapokon 8 és 16 óra között a Szatmári Római Katolikus Püspökségen.

A szervezők időseket, hozzátartozókat, ápolókat de minden érdeklődőt is szeretettel várnak.

Szeptember 4. és 5-e között a szatmárhegyi közösségi ház adott otthont az önkéntes beteglátogatók egyházmegyei találkozójának.

Itt találkoztak azok az emberek, akik idejükből, energiájukból és pénzükből rendszeresen áldoznak azért, hogy a legreménytelenebbeknek segítsenek. Ők ugyanis azok a szorgos „besurranók”, akik a kórházi személyzettel folyamatosan egyeztetve és kialkudva, a látogatási idővel harcolva bemennek olyan súlyos betegekhez, akikhez sokszor rajtuk kívül senki nem megy. Elfeledett szülők, nagyszülők, magukra maradt özvegyek. Ma, amikor mindenkinek elég a „maga baja”, alig akad, aki vállalja. Megfogni a beteg kezét, meghallgatni Őt és imádkozni Vele. Békét hozni, szeretetet és annak az üzenetét, hogy terhét nem kell egyedül vinnie.

A keresztényi szeretet igazi példái az önkéntes beteglátogatók, akik olyan helytállásról tesznek tanúbizonyságot, ami már egyre ritkább társadalmunkban. Ha elküldik, akkor is visszamennek, ha tudják, hogy valaki várja őket. Ha kell, fizetnek, hogy bejussanak a beteghez. Ha tudomást szereznek egy súlyos betegről, felkeresik, akár otthonában is. Ez a hivatástudat nyert kinyilatkoztatást a hétvégén Szatmárhegyen, ahol már pénteken, az érkezés utáni első programpontban megosztották egymással tapasztalataikat, élményeiket, problémáikat a Szatmárnémetiből, Nagykárolyból, Nagybányáról és Máramarosszigetről érkező beteglátogatók. Égő gyertyát és követ tettek le a körbe rendezett terem közepén, mintegy Krisztus elé helyezvén nehézségeiket, fájdalmaikat és meggyújtván a remény lángját. Mint elmondták, sokan közülük maguk is súlyos betegségeken mentek keresztül, győzték le a rákot, vagy kísérték szüleiket, hozzátartozóikat is az utolsó órákban. Tudják, hogy mit jelent betegnek lenni, ezért is szeretnének másoknak is segíteni.

Az első este Illés történetén keresztül keresték a csendben élő Krisztust és annak megtapasztalását, amikor életükben Ő megnyilatkozott. Szombaton Sámuel történetének tanulságával fogadták el: Isten engedelmességet, kitartást vár el tőlünk, ha meghív feladatunk, hivatásunk végzésére. Nem csak a pap, a világi is Isten munkatársa, hiszen Isten mindannyiunkat meghív. A bibliai történeteken túl, szombaton egy mitológiai történetet is feldolgoztak és állították az evangéliummal párhuzamba. Ennek tanulsága a következő volt: a szeretet erősebb a halálnál, túlmutat ezen. Életünk utolsó perceiig szeretetet kell adnunk, de mindenkinek meg kell adni a lehetőséget arra is, hogy szeretetben élje meg betegségét, távozását ebből a világból. Ebben van nagy feladatuk az önkéntes beteglátogatóknak és ezt az üzenetet viszik tovább munkájukban. Hiszen Isten is maga a szeretet – Deus Caritas est – magyarázta szintén szombaton Ft. Veres Attila, XVI. Benedek pápa enciklikáját, majd pedig a szentmise prédikációjában is kitért erre.

A résztvevők tehát két napon keresztül saját élményeikből kiindulva, a meghívás, a hivatás és a Krisztusi szeretet gondolatkörét magukban megerősítve, tudtak erőt gyűjteni a további munkához, a találkozón, melyet a Szatmári Római Katolikus Püspökség Kórházpasztorációs Irodája szervezte.

Tekintse meg a rendezvényen készült képeket!

Közel 70 ember vett részt április 24-25-én, a Szatmárhegyi Helga Winter közösségi házban tartott Hospice konferencián, amelyen a haldoklók kísérésének módjáról, a kísérők képzéséről és a gyászolók megfelelő lelki segítéséről is szó esett.

A konferencián, melyet a Szatmári Római Katolikus Püspökség Korházpasztorációs Irodája szervezett, előadást tartottak Gerburgis Schüttert és Irene Luster-Haggeney nővérek, akik a németországi Lippstadtból érkeztek Szatmárra. Ők, a mellett, hogy a konferencia mindkét napján részt vettek a jelenlevők képzésében, beszámoltak a Lippstadt-i Hospice-kör működéséről és kötetlen beszélgetések során is megosztották tapasztalataikat az érdeklődőkkel.

Irene nővér egyik előadásában elmondta: tapasztalatából tudja, hogy minél többet foglalkozik valaki a haldoklók kísérésével, annál többet gondol maga is a halálra, az elmúlásra és félelmei ezzel kapcsolatban úgy válnak egyre kisebbé. Kiemelte, hogy egy haldokló kíséréséhez megfelelően sok információt kell gyűjteni róla. Nem elég, ha a hozzátartozók akarják, hogy hospice kísérésben legyen része, a valódi segítségnyújtáshoz, elsősorban a haldoklónak is akarnia kell. Fontos tudni ugyanakkor, hogy hívő emberről van szó, vagy sem, hiszen úgy kell a haldoklóhoz is viszonyulni. Csak a közös hang, a közös értékek megtalálásával lehet nyugalomban és tisztességgel búcsúzni.

„Ajtót nyitni a méltó búcsúzásnak” címmel erre készítette fel a konferencia a résztvevőket: hogyan lehet segíteni a halálos betegeket, hogy emberhez méltó módon búcsúzhassanak. Ahogy ugyanakkor Gáspár Annamária, a Korházpasztorációs Iroda vezetője elmondta, a találkozón nem csak a képzésen, a Lippstdt-i model megismerésén volt a hangsúly, hanem a Szatmári hospice-kör kialakítását is célul tűzték ki. A konferencia jó kezdet volt. A nagy érdeklődés, a nívós előadások és a kiscsoportos beszélgetések fontos impulzust jelentenek, de sok munka van még hátra és mindenki maga kell elvigye a találkozó üzenetét, hogy a hospice kör jól működhessen.

Tekintse meg a rendezvényen készült képeket!

Teknitse meg a rendezvényről készült videóösszeállításunkat!