Kórházpasztorációs Iroda

"Beteg voltam és meglátogattatok" Mt. 25,36

Félelem, fájdalom, kétségbeesés… Ezek az érzések kerítenek hatalmukba minket betegség idején. Úgy tűnik, beszélnek rólunk, de nélkülünk… Talán az ima sem megy úgy, mint máskor.  Ebben a lelki magányban, elhagyatottságban mindannyian szomjazunk a szeretetre, a szeretet pedig Krisztus.
Kórházi lelkigondozóként, több mint hat éve látogatok betegeket Szatmár kórházaiban.
Többen azok közül, akik rendszeresen visszajárnak kezelésre, már régi ismerőseim. Megosztják nehézségeiket, kétségeiket, örömeiket. Beszélgetünk, de főként meghallgatom őket. Arra törekszem, hogy mindig érezzék, akkor és ott csak ők a fontosak. 
Ha a beteg igényli, vagy szükségesnek látom, papot hívok a szentségek kiszolgáltatására, beszélgetésre. A betegek mindig örülnek ezeknek a találkozásoknak. Minden alkalommal megdől az a tévhit, hogy a beteg, ha papot lát, akkor megijed. Az ilyen látogatások után, még inkább ráhagyatkoznak Istenre.
Gyakran jutnak eszembe a Szentírás szavai: "Oldd le saruidat, mert a hely, amelyen állsz, szent föld!" (Kiv 3,5-6). Valóban az, amint II. János Pál mondta egyszer: "A kórházak a világ legnagyobb templomai." Nem találkoztam olyan beteggel, aki istentagadó maradt volna, vagy azzá vált volna szenvedéseiben.
A Kórházpasztorációs iroda ötödik éve működik. Két éve, negyedévente megjelenő kórházpasztorációs értesítőt készítek: "Ne félj, mert veled vagyok! - címmel betegeknek és segítőiknek, imákkal, szentírási részekkel, vigasztaló gondolatokkal. Elkészült ennek melléklete is beteglátogatók részére, hasznos tanácsokkal, a jó beteglátogató legfontosabb tulajdonságaival, imákkal és rövid fohászokkal, amelyeket együtt imádkozhatunk a betegekkel.  
Egyházmegyei zsinatunk fontosnak tartja a plébániákhoz tartozó és a kórházi betegek rendszeres látogatását. Az egyházmegyei betegpasztoráció szervezésének első lépéseként, esperességi találkozókra és képzésekre került sor önkéntes beteglátók részére. Folyamatban van a kórházi betegek rendszeres látogatásának a megszervezése is. Sok lelkes önkéntes látogat plébániájához tartozó beteget otthon és most már a kórházakban is.
Mindannyian, akik betegeket látogatunk, Isten vigasztaló követei szeretnénk lenni. Ahhoz, hogy ezt a szolgálatot jól végezzük, a hallgatás és meghallgatás embereivé kell válnunk. Segítenünk kell a betegeket abban, hogy a szenvedés és kétségbeesés pillanataiban is felismerjék Isten szerető jelenlétét, gondoskodását.

                                                                                       
                                                                             Gáspár Annamária 
                                                                             kórházi lelkigondozó