|
|
 Szatmári Római Katolikus Püspöki és Káptalani Levéltár"Verba volant, scripta manet." A szó elszáll, az írás megmarad - tartja a régi latin mondás. A levéltárak esetében ez hatványozottan érvényes. Sokunk életében csak akkor került a szóhasználatba ez a fogalom, amikor a nagy kivándorlás éveiben az ősök után kutattunk, megtalálva családfánkat, igazolva őseink római katolikus voltát és főként sváb eredetét. Szájról szájra járt az útbaigazítás, hogy mindezt csak Szatmáron lehet begyűjteni a római katolikus egyháznál. Sokan alig ismerték a nagyszüleik adatait, hiszen sohasem látták őket. Sokan elestek a két világháborúban, vagy a deportálás áldozatai lettek. Pontos születési adatok hiányában az emberek a Gondviselésre bízták ügyüket és kérték az egyházi igazolást. Csodák csodája, az egyháznál ezt pontosan megkapták. Mint jó édesanya, az egyház mindig szívén viselte hívei sorsát. Az anyakönyvekben, - a kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyvében - év, hónap, nap pontossággal mindenkit nyilvántartanak. Az egyházi nyilvántartás ősidőktől kezdve szigorú előírás. | |
Levéltárunk az egyházmegye létrehozásától, 1804-től kezdődően őrzi a szatmári egyházmegye dokumentumait. Féltve őrzött ereklyénk az egyházmegye alapító okmánya, a fundáció. Boldogemlékű VII. Piusz pápa 1804. augusztus 9-én keltezett bullájában engedélyezte egyházmegyénk alapítását. Ugyanígy birtokunkban van II. Ferenc osztrák császár és magyar apostoli király 1804. március 23-án keltezett adománylevele is, amely meghatározta az új szatmári egyházmegye területét: Szatmár, Ugocsa, Máramaros, Bereg, Ung és néhány község Szabolcs vármegyéből. Tehát a Nagyalföld peremétől a Kárpátok gerincéig, végig a Vihorláton és a Beszhideken, az uzsoki és vereckei szoroson, valamint a Tatárhágón át a Radnai havasok, Pietrosu nevű csúcsáig terjedt. Megtalálható még első püspökünknek, Nagy-Szalatnyai Báró Fischer Istvánnak (1804-1807) a püspöki kinevezése. Az egyházmegyei iratok mellett, jegyzőkönyvek (protocollum), iktatók, tárgymutatók (index), egyházmegyei ügyintéző akták, pasztorális iratok is fellelhetők. Kronológiai sorrendben levéltárunk a következő püspökök iratait őrzi: az imádságos lelkületű, később kalocsai érsek Klobusiczky Péter (1807-1821), a rövid életű Kovács Flórián (1821-1825); a szentéletű Hám János (1827-1857), akinek mellszobra a székesegyház bejáratánál látható, s akinek szentté avatási perét Trianon félbeszakította; a vasakaratú iskolabarát dr. Haas Mihály (1858-1866); a tudós Dr. Bíró László (1866-1872); a klasszikus szónok, a későbbi nagyváradi püspök és bíboros dr. Schlauch Lőrincz (1873-1887); a rövid idő alatt 24 templomot és 3 iskolát építő Meszlényi Gyula (1887-1905), Dr. Mayer Béla, akit az Apostoli Szentszék 1905. október 17-én nevezett ki szatmári püspöknek; a "harmadik alapító" Dr. Boromisza Tibor (1906-1928); az egyesített szatmár-nagyváradi egyházmegyét zsinattal megújító Fiedler István (1930-1939) és a vértanú Dr. Scheffler János (1942-1952). A kommunizmus zavaros éveiben titkos és nem titkos ordináriusok sora követte egymást. Dr. Czumbel Lajos (1950-1951, 1956-1967) és Sipos Ferenc (1967-1990) kormányzását követően a '89-es események után Ft. Reizer Pál tizenkét éven át vezette kétszáz éves egyházmegyénket. Halála után a Tanácsosok Testülete Ft. Ardai L. Attilát választotta meg kormányzónak. 2003. április 30-án boldogemlékű II. János Pál pápa Ft. Schönberger Jenő máramarosszigeti esperest nevezte ki az egyházmegye élére.
Levéltárunk őrzi a püspökök, a papok írásait, szentbeszédeit is, valamint Ft. Sipos Ferenc ordinárius évtizedes kutatómunkáját a plébániák, templomok múltjáról: egyházi iskolák iratait, matrikula másolatokat, a kereszteltek, házasultak, halottak anyakönyvi másolatait, plébániák iratait, házassági perek aktáit. A meglévő hiányosságok az elmúlt 50 év szomorú egyházpolitikájának tulajdoníthatók. A plébániai anyakönyvek jelentős részét be kellett szolgáltatni az állami szerveknek, így ezek az állami levéltárban találhatóak.
2002. augusztus 1-én vettem át a Szatmári Püspöki és Káptalani Levéltárat. Csak hallomásból értesültem milyen állapotban volt ez az értékes, titkos zúgként emlegetett helyiség. Évtizedeken keresztül kizárólag megboldogult Ft. Sipos Ferenc kormányzó járt ide kutatni, megmenteni, ami még menthető az utókor számára. Sok dokumentumot rendszerezett, illetve legépelt. Sajnos a Gondviselés elszólította, munkája félbeszakadt. A mai napig kerülnek elő jegyzetei, amiket valamikor itt készített. Nem találtam olyan polcot, ahol ne találkoztam volna keze munkájával.
A levéltár terjedelme mintegy 125 ifm. 2002-ben ehhez hozzáadódott még a plébániai anyakönyvek másolatának gyűjteménye, kb. 50. ifm. (Ezeket 1825-től rendszerezték, de akad még ott is hiányosság.) A rendszerezést nehezíti, hogy a régi leltári, irattári segédletek nem kerültek elő. Valószínűleg elvesztek. A kommunista állami szervek több alkalommal is házkutatást tartottak a püspökségen. Akkor számos dokumentumot vittek magukkal, a többit pedig a nagy kutatási lázban felbolygatták és összekeverték.
A rendelkezésünkre álló dokumentumok rendezése csak 2002 nyarán vette kezdetét. Amikor először beléptem, siralmas látvány tárult szemem elé. Bár szép, friss festés fogadott, néhány szekrény össze volt dőlve, az iratok összekavarva. Isten segítségével elkezdtem a munkát társaimmal, Ft. Kühn Pál tb. kanonokkal és Ft. Melega Péterrel együtt. Méterről méterre haladva rendszereztük a talált anyagokat. Óriási hiányosságokat tapasztaltunk. Ugyanebben az évben sikerült pályázatot nyernünk a levéltár helyiségének kialakítására, korszerűsítésére. Megtörtént a felújítás, füstjelzők, riasztó és világítótestek felszerelése, a fűtőtestek kicserélése.
Sürgető feladataink közé tartozik az egyházi ingatlanok visszaigényléséhez szükséges dokumentumok előkészítése. Ugyanakkor a kárpátaljai egyházmegyének is próbálunk segítséget nyújtani, hiszen a kommunista diktatúra idején az állami szervek valószínűleg minden irattári anyagukat megsemmisítették. Évről évre szemmel látható a mindennapi poros munka gyümölcse. Egyházmegyénk 200 éves jubileumi évfordulóján a Levéltár megnyitotta ajtaját a kutatók előtt. Munka még van bőven, sok időre van szükség, amíg minden kutatható lesz és a püspökség végleg birtokba veheti az évszázados, megsárgult dokumentumokat.
Várady Lajos
levéltáros
|
