Keresztény Kisközösségek Lelkipásztori Szolgálata

Írásunkat gyakorlati és életközeli útmutatónak szánjuk a plébániai közösségépítéshez. Nem gondoljuk hogy receptet tudnánk nyújtani a közösségépítés egyedüli helyes útjára, viszont megpróbáljuk a témát teljesen körüljárni és érzékeltetni, hogy nem csupán egy programról van szó a sok közül.
Témánk a plébánia, egyházközség egésze és nem csupán a plébánián működő egyes kisközösségek. A legtöbb ember számára, aki az egyházzal kapcsolatba kerül, az egyházzal kapcsolatos alapélményt a plébánia jelenti.

A plébániai közösségépítés két alappillére

A plébániai közösségépítés felfogásunk szerint két fontos alapra épül. Az egyik az, hogy a plébánián mindent másképp csinálunk, a másik pedig a plébániai kisközösségek fejlesztése.

1) Mindent másképp csinálunk

Ez azt a célkitűzést jelenti, hogy valamennyi plébániai tevékenységünkön keresztül igyekezzünk tudatosan arra ösztönözni az embereket, hogy egymás életére és hitére aktív hatást gyakoroljanak és azt mássá tegyék. Ehhez érdemes egy külön módszertant is kialakítani. Minden egyes alkalommal, amikor emberek összegyűlnek a plébánián, a következő alapélményekben legyen részük:

> Valamennyi idő az elcsendesedésre, amikor az emberek megvizsgálhatják az életüket.

> Közös gondolkodás valamely kérdésről a személyes tapasztalatok alapján és ha lehet a Szentírás segítségül hívásával.

> Lehetőség arra, hogy néhány fős csoportokban mondjunk egymásnak valamit az életünkről és hitünkről.

> Az együttléteket lezáró közös ima az Istennel való kapcsolat megtapasztalására.

2) Plébániai kisközösségek

A plébániai közösségépítés másik alapja az emberek folyamatos meghívása a kisközösségekbe, hogy személyesen tapasztalják meg az ilyen együttlét élményét. A kisközösségben való részvétel nem elszigetelt tevékenység és nem önmagában való cél. A kisközösségek a plébánia egészének életében gyökereznek, olyanok mint a sejtek Krisztus testében, annak építőelemei és erőforrásai az egész világra kiterjedő evangelizációs küldetésben.

A plébániai kisközösségek nem egyszerűen vallásgyakorló társaságok vagy az egyéni igények kielégítését szolgáló csoportok. A kisközösségek tevékenysége nem korlátozódhat egyetlen célra, hanem egyidejűleg több nagy feladatot kell teljesíteniük: igehallgatás, közösségformálás, imaélet és tanúságtétel.

· Igehallgatás: A plébániai kisközösség folyamatos lehetőséget nyújt az embereknek, hogy Isten igéjének tükrében megvizsgálják az életüket, és erősebb kapcsolatuk legyen az egyház nagy múltú hagyományával.

· Közösségformálás: A rendszeres közösségi összejövetel keretet teremt egymás életének és hitének kölcsönös támogatásához. Kötelékeik megerősödésével a hívő férfiak és nők, valamint családjaik egyre szervesebb egységet alkotnak, mint akik "egymás testrészei, Krisztusban egy test".

· Imaélet: Igazán élő hit nem létezhet imádság nélkül. Ahogy a keresztény kisközösség tagjai összejöveteleiken egymás figyelmes meghallgatását gyakorolják, ezzel egyénekként és közösségként is egyre inkább megnyílnak magának Istennek a meghallgatására. A szentírási olvasmányra épülő összejövetelek hatására az emberek teljesebb módon vesznek részt az Eucharisztia megünneplésében az egyházközség összes tagja körében.

· Tanúságtétel: A plébániai kisközösség fontos célja, hogy az összejöveteleken kapott lelki energia tartós hatású legyen és a résztvevők személyes és családi életét gazdagítsa, sőt az egész plébánia életére és küldetésére kihasson. Az emberek megerősítést kapnak ahhoz, hogy a könyörületességből, igazságvágyból és békeszeretetből fakadó testi-lelki cselekedeteket gyakorolják.

Végül, a plébániai kisközösségektől az is elvárható, hogy a katolikus egyház kapcsolati és információs rendszerébe bekapcsolódjanak és a többi közösséggel, valamint - a plébánia papi vezetésén és az egyházközségi segítőiken keresztül - a plébániához tartozók tágabb körével is aktívan ápolják a kapcsolatot.

Az egyházmegye: a közösségek összessége

A plébániai közösségépítés célja nem csupán a plébániának, mint a közösségek közösségének a fejlesztése, hanem az egyházmegyének, mint a plébániai közösségek összességének megerősítésére is irányul. Plébániaközpontú szemléletünk a kisközösségek fejlesztésére és a "mindent másképp csinálunk" elv alkalmazása végső soron egy sokkal inkább az emberi kapcsolatokra épülő egyház kialakítását szolgálja egy sokkal inkább az emberi kapcsolatokra épülő világ érdekében, amely Isten országának méltóbb előhírnöke lehet.