Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén örökfogadalmat tett Isten Anyjáról nevezett Borbála nővér, a Piarista Nővérek Kongregációjának szerzetese, aki az evangéliumi tanácsokat követve Isten és az Egyház szolgálatában a tökéletesebb szeretetre törekszik, a Szentlélek kegyelmével és a Boldogságos Szűz Mária segítségével.
Az ünnepi szentmise elején Schönberger Jenő püspök köszöntötte az örökfogadalomra készülő szerzetes nővért, a Piarista nővérek kongregációjának generálisát, Anna Lucia D’Ospina nővért, valamint a jelenlévő piarista atyákat: Szakál Ádám tartományfőnököt, Molnár Lehelt, a romániai piarista provincia megbízott felelősét, Vereb Zsolt budapesti házfőnököt, Labancz Zsoltot, Böszörményi Gézát, a Nagykanizsai Piarista Iskola igazgatóját, valamint Dósai Attila házfőnököt.
A főpásztor Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelmondatát ajánlotta az egybegyűltek figyelmébe: „Minden forrásom belőled fakad”, majd hozzátette: „Ez a forrás, az Oltáriszentségben köztünk élő, az értünk meghalt és feltámadt Jézus Krisztus keresztáldozata, amit ma közösen ünneplünk, adjon erőt, hogy az élet keresztjeit Istennek tetszően tudjuk viselni és tegyen hűségessé bennünket hivatásunk betöltésében.” – hangsúlyozta, Kalazanci Szent József és Boldog Celestina Donati, a piarista nővérek rendalapítójának közbenjárását is kérve.
Az olvasmányokat követően, Anna Lucia D’Ospina generális anya felszólítására Isten Anyjáról nevezett Borbála nővér így válaszolt: „Hívtál, itt vagyok, Uram Istenem!”. Ezután Jenő püspöknek e szavakkal fejezte ki szándékát: „Kérem, hogy követhessem Krisztust, Isteni jegyesemet a piarista nővérek szerzetesközösségében, és hogy ehhez az elhatározáshoz hűséges maradjak életem végéig.”
Dósai Attila SchP szentbeszédét az örökfogadalmas méltatásával kezdte. Elmesélte, hogy a nagykanizsai iskolában ismerte meg Bori nénit, aki akkor még kezdő tanárként érkezett az intézménybe, és munkáját odaadóan és rendkívül felelősségteljesen végezte. A szónok feltárta a jelenlévők előtt, hogy Bori nővér 2007-ben, Judit nővér örökfogadalmára érkezett Nagykárolyba és itt ismerkedett meg közelebbről a piarista nővérekkel. Pár évvel később az akkor még tanárnőként dolgozó Bori néni azzal kereste fel az igazgatót, hogy nagyszerűen érzi magát tanári munkájában, de úgy érzi, hogy valami többre vágyik.
„Azon gondolkodtam, hogy mi lehetett az a több?” – tette fel a kérdést a szónok, és bár úgy érezte válaszolni nem fog tudni, mégis felvázolt pár gondolatot egyfajta útmutatóként.
A szentmise olvasmányának segítségével, rámutatott, hogy a szerzetesi élet annak a jele a világban, hogy létezik egy földön túli világ, az igazi világ, ahova minden ember meghívást kapott; a szerzetesek pedig ennek a másik világnak a tanúi. A szerzetesi élet tanításnak a lényege pedig pont az, hogy a földi élet veszteségei az örök élet záloga. „Nem a szenvedésen van a hangsúly, hanem a kiüresítésen” (vö. Fil 2,7) – tette hozzá Attila atya, rámutatva, hogy ezt a Krisztusi életet kell követnie valamennyi keresztény hívőnek.
A szentmise evangéliumban Jézus így szólt apostolaihoz: „Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket” (Jn 15,9). „Isten tehát nem azért szeret, mert okosak, szépek, bölcsek vagyunk, hanem azért, mert mi vagyunk. A egész lényünket szereti.” – mutatott rá a szónok.
Az örökfogadalom-tételkor Schönberger Jenő püspök kérdéseire válaszolva Bori nővér kifejezte szándékát, miszerint Istennek szeretné szentelni életét, valamint Isten segítségével tökéletes tisztaságban, engedelmességben és szegénységben szeretne élni, Krisztus Urunk és a Szűzanya példája szerint; követni az Evangéliumot és megtartani szerzetesrendje szabályzatát.
A Mindenszentek litániáját követően Jenő püspök megáldotta a szerzetesi gyűrűt, majd felhúzta Isten Anyjáról nevezett Borbála nővér ujjára. A szentmise a felajánlással folytatódott, majd a záró áldást követően a családtagok, barátok, diákok és ismerősök mind gratulációjukat fejezték ki Bori nővérnek.
