Felfrissülni, töltekezni mentek az egyházmegyei önkéntes beteglátogatók augusztus 8. és 9-e között Erdődhegyre.
Az egész éves - nyári és karácsonyi szünet nélküli - szolgálat, a betegek látogatása a kórházakban, idős-otthonokban testileg és lelkileg is kimerítő. Az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda ezért minden évben keresi az alkalmat arra, hogy az önkéntes beteglátogatói kör tagjai számára legalább egy hétvégére, pár napra lehetőséget adjon a kikapcsolódásra, lelki frissülésre.
Erdődhegyen augusztus 8. és 9-e között ima, szabad beszélgetés, előadás, bibliaolvasás és szentmise szerepelt a programjukban, mindennel hivatásukban is erősítették őket. "Önmagunkba tekintve megnézzük, hol tartunk az Istennel való közösségünkben, kapcsolatunkban, a hivatásunkban, küldetésünkben. Mintegy tükörbe nézve tekintsünk rá az életünkre" - hangzott el az első délelőttön. A találkozót vezető Gáspár Annamária kórházpasztorációs referens megpróbált buzdítani: "Ha mélyen hisszük, hogy Isten hívott minket erre, a betegek melletti szolgálatra, az megadhatja a beteghez való közeledés biztonságát. Ő küld ahhoz, akihez éppen odalépünk. Az Ő követei vagyunk, a szeretetének megjelenítői a családjainkban, közösségeinkben, a kórházban, az otthoni betegágy mellett, vagy éppen az idősotthonban. Küldetésünk lényege: azért vagyunk itt, hogy kimondva-kimondatlanul a beteget segítsük abban, hogy érezze, Isten a nehéz, kiszolgáltatott helyzetében is szereti. Éreztetnünk kell, hogy a reményt, a vigasztalást a betegeknek, hozzátartozóknak nem mi adjuk, hanem Ő, aki az élet Ura".
Hétfőn délután tovább erősítették a hivatástudatot: "Ahhoz, hogy hivatásomat, szolgálatomat akár a családomban, akár a közösségben, a betegágy mellett jól végezzem, folyamatos közösségben kell lennem azzal, aki engem meghívott a szolgálatára és tudnom kell, hogy mindazt, amit adni tudok, nem tőlem származik. Folyamatos kapcsolatban kell állnom az élő víz forrásával, Krisztussal."
Jakab Norbert, a szatmárnémeti Szent Antal egyházközösség plébánosa mutatott be Erdődhegyen szentmisét. Prédikációjában az adakozás fontosságáról beszélt: "Általában, mi azt hisszük, hogy amiért fizetnünk kell az többet ér. Pedig minden, amit a mennyei Atyától kapunk, az ingyen van, és mindent tőle kaptunk, kapunk. A kegyelmeket nem tarthatjuk meg, nem árazhatjuk fel, tovább kell adnunk. Ha ezt megtesszük, érezzük, hogy ez az anyagi és mindenfajta gondokon felülemel..."
Az önkéntes beteglátogatók a továbbiakban a gondolatok elmélyítésére, önmagukba és egymásra figyeltek, másnap délután indultak csak haza.
