2020. szeptember. 18. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2020. szeptember. 18. Köszöntjük nevű látogatónkat.

A betegek mellett, másként

2020. szeptember. 14.

Az egyházmegyei önkéntes beteglátogatók azért találkoztak hétfőn, Szatmárnémetiben, hogy együtt imádkozzanak a betegekért.

A Szatmári Római Katolikus Püspökség kórházpasztorációs irodája által közösségbe fogott önkéntes beteglátogatók a koronavírus okozta korlátozások miatt nem látogathatják a kórházakban fekvőket. De tevékenységük ebben az időszakban sem szünetel, hiszen telefonon tartják a kapcsolatot a betegekkel, hozzátartozóikkal, illetve Gáspár Annamária kórházpasztrációs referens továbbra is segít a kórházakban a betegek szentségének kiszolgáltatásához papot küldeni – a 0743 097 701-es telefonszámra érkező kérések esetén.

Ugyanígy, az önkéntes beteglátogatók, hivatásuknak megfelelően mindig imádkoznak a betegekért – szeptember 14-én, Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén a szatmárnémeti Szent István-teremben közösen mondtak imát. Gáspár Annamária, a találkozó elején fejtette ki, nem véletlen az imaalkalom választott napja, hiszen, mint mondta: „A kereszt hitünk központi jelképe és tartalma. Általa nyertük el megváltásunkat, a kereszt útján mutatta meg Isten irántunk való végtelen szeretetét. A kereszt titkát Krisztus feltámadása tárja fel. Kedden pedig a Boldogságos Szűzanya fájdalmára, szenvedésére emlékezünk. Az Egyház mindig szeretettel és tisztelettel szemlélte a Szűzanya szenvedését – köztük a legnagyobbat, a keresztfa alatt érzett fájdalmát.

Úgy gondolom, hogy életünket egyedül a Szent Keresztre, a mi Uruk szenvedésére, értünk vállalt kereszthalálára tekintve, és a szenvedéseinkben a Boldogságos Szűzanya példáját követve tehetjük igazzá, teljessé. (...) Ma az Úr Jézus segítségét és a Boldogságos Szűzanya közbenjárását kérve imádkozunk közösen a betegekért, hozzátartozóikért, az orvosokért, ápolókért, valamint a világjárvány megszűnésért.”

Az önkéntes beteglátogatók az elmélkedéseket és énekeket is magába foglaló imaalkalom végén mondták el, mindig az Úrhoz intézett gondolataikban hordozzák a betegeket, akiknek most, tudják, még nehezebb. Arra kérik a szenvedőket, csatlakozzanak hozzájuk az imában és bízzanak, kapaszkodjanak Isten végtelen szeretetébe.