2019. november. 15. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2019. november. 15. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Pasztorális Terv

TEMATIKUS ÉVEK KONCEPCIÓJA
2018-2020

A téma aktualitása: A kegyelem az Isten és az ember közötti kapcsolatot jelzi, és kiindulópontja a kegyelem teremtett mivolta, és mintegy belesugárzik az emberbe. A II. Vatikáni Zsinat külön nem foglalkozik a témával, de a kegyelemmel kapcsolatban leszögezi: Krisztus kegyelme egyetemes, mindenkiben működik, Krisztus mindenkiért meghalt és minden ember végső hivatása azonos. 
A kegyelmet,  Isten üdvözítő ember felé fordulását tapasztalhattuk meg az Önátadás Éveiben:  Jézus ismeri életünket, közel jön és az Ő szolgálatára, a mélyre evezésre szólít fel.  Az apostolkodás Krisztus egyházában, a közösségben élhető, valósítható meg. A Krisztus Közösség két évében biztató, néhol szembesítő volt közösségünk tükörképébe való tekintésünk. Magunkat helyesen Isten fényében láthatjuk, az Isten általi meghívás tudatában. Isten kegyelmes felénk fordulása közvetlenül és személyesen kíván megérinteni minket.

    A téma megközelítése: Az előttünk álló évek alkalmat, lehetőséget ajánlanak arra, hogy belemerüljünk:
•    az Ószövetségben megismert Jahve szerető odahajolásának szemlélésébe, 
•    Jézus Krisztus, mint az Atya megszemélyesült és végérvényes kegyelemhozójának meghívó és küldő találkozásaiba,  
•    a Szentléleknek, a ma Egyházába is megigazulást hozó, sokféle kegyelmének felfedezésébe. 
    Az egyház, a közösség nem csak jele, hanem eszköze is az Isten részéről érkező kegyelmi odahajolásnak. Istennek az együttérzése, Jézus Krisztusban való megváltó irgalma teszi lehetővé számunkra az igazi emberlétre való felszabadítást, valódi emberi szabadságunk megközelítését. 
Az Istennel való találkozásban az ember megnyílik, megváltozik, új irányulást kap és eltelik élettel, amit aztán kapcsolataiban, a rábízottak körében kamatoztat.
Ez a kegyelmi cselekvés minden embert el akar érni, ezért keresi a kegyelem közvetítés hagyományos és kevésbé bejáratott útjait egyaránt, melyek önmagukban nem célok, hanem Isten szeretetének végtelenül gazdag kegyelemközvetítő forrásai, eszközei.
    Kiindulva az Istennel való sorsfordító találkozásokból, ezen találkozások lelkületével  próbáljunk minél inkább Szent Lélekkel átjárt módon odafordulni a plébánián hasonló élethelyzetekben élő testvérekhez (gyerekek, fiatalok, családok, felnőttek, peremhelyzetekben élők, tanúságtevők és látszólag távolabb lévők). Ez az odafordulás pedig, maga után vonja majd a velük való találkozás örömét, az ünnepek, az értékek új szívvel való megélését, a helyzetükre való tiszteletteljes rátekintést, az Istentől jövő kegyelem konkrét közvetítését, ahol szükséges a segítségnyújtást is.  

    A tematikus évek célja: A következő három év lelkipásztori célja, hogy elsősorban abból induljunk ki, hogy Isten, hogyan lát minket, vagyis, hogy minden személyes és közösségi élethelyzetünket úgy közelítsük meg, és úgy próbáljuk megélni, ahogy azt Ő szeretné látni, ahogy kegyelmével Ő kínálja nekünk. Célunk tudatosítani, hogy Őáltala, Ővele, Őbenne, a kegyelem állapotában lehetünk már itt a földi életben is. Vajon nem mi lépünk ki újra és újra ebből a kegyelmi állapotból? Érdemes ezeket a folyamatokat érthetővé tenni, orvosolni.
    A Szentháromságos Istent hagyjuk, hogy megérintse a szívünket, ő teszi láthatóvá, érthetővé az élethelyzeteket, azok hátterét, gyökereit. Az Ő szeretete a kötőanyag, ami által élhetőbbek lesznek családi, közösségi tereink, ami által reméljük rólunk is mondhatják majd „nézzétek, mennyire szeretik egymást”. 

    Megvalósítás: A fenti cél megvalósításához Isten adja a felelős lelkipásztor és a különböző közösségek összefogását, a bölcsességet a változáshoz szükséges megfelelő források kiválasztásához (szentségek életszerű katekézise, liturgia kincsestárának közel hozatala, a különböző korcsoportok személyiség és közösségformáló lehetőségei vagy az ínségben lévőkhöz, szerető anyaként közel hajoló szeretetszolgálat különböző formái, az egyház életének hagyományos és újszerű kezdeményezései, programjai, réteg pasztoráció jelenkori módszerei).
Csak az Ő kegyelme tesz képessé minket arra, hogy mindez tettekben megtestesüljön, konkrét életté váljon, és így az imádság, a beszélgetés vetéséből a megvalósítás gyümölcseit is megteremjük.  
Ebben a folyamatban a különböző személyek, a meglévő hitmélyítő és plébániai vagy lelkiségi csoportok, ki-ki a maga lehetőségei szerint szeretettel és felelősséggel kamatoztatja az Istentől kapott kegyelmet, talentumot. Ennek megfelelően korosztályok, lelkipásztori célok, plébánián betöltött és vállalt szerepek szerint árnyalt és bontott a következő évek segédanyaga. 
Ezt tettük természetesen eddig is, erőnkhöz mérten. Az újdonság, a kihívás a következő évekre az, hogy merjük hinni, hogy Isten kegyelmével az elakadt helyzetekben is (pl. bérmálkozás után elmaradó fiatalok, hiányzó középgeneráció, virtualizált, szekularizált közösségi légkör, megfásult ünnepek, kiégett kapcsolatok…), sikerül  az egyénnek és a plébániai közösségnek, kinek-kinek a maga szintjéről egy kis, de meghatározó lépést megtennie Isten (és ezáltal önmaga) felé. 

Mottó:  "Minden kegyelem" 1Pt 5,10

Tematikus év szimbóluma:  Első ránézésre egy hármas keresztet látunk, különböző színekben. Azonban ez annál több. A bordó a feszület, a sárga és zöld Krisztus testét jelképezi, amely folyamatosan emelkedik a feszülettől. Egyrészt felfelé ível, a magasba tart, ugyanakkor hozzánk közeledik. Sugarakként veszi körül a kegyelem ezt a folyamatot, amely árad a világra, vagyis ránk. Krisztus közeledése, megváltói műve kegyelmet áraszt ránk. A logó sugallni akarja a mottó mondanivalóját: „Minden kegyelem” 1Pt 5,10