Kármel-hegyi Boldogasszony ünnepén, 2026. július 16-án tartották a Szatmári Egyházmegye skapulárés társulatainak találkozóját a szatmárnémeti Székesegyházban. Az egyházmegye különböző plébániáiról érkezett hívek délelőtt szentgyónással, a rózsafüzér imádkozásával és a lorettói litániával készültek az ünnepi szentmisére.
A 11 órakor kezdődött szentmise főcelebránsa Ilyés Csaba általános helynök volt. Homíliája Zakariás próféta szavaiból indult ki: „Örvendj és ujjongj, Sion leánya, mert íme, eljövök majd és nálad lakom!” A szentbeszédben elhangzott: Isten nem vendég akar lenni az életünkben, hanem velünk akar lakni. Erre irányítja figyelmünket az Ígéret Éve lelkipásztori év mottója is: „Veled vagyok” (Iz 41,10). Ez az ígéret senkiben sem teljesedett be olyan tökéletesen, mint a Boldogságos Szűz Máriában, akit az angyali üdvözletkor Gábriel főangyal is így köszöntött: „Az Úr van teveled.” A nap evangéliuma ugyanakkor arra is rávilágított, hogy a Jézussal való rokonság nem születés, hanem döntés kérdése: „Aki teljesíti mennyei Atyám akaratát, az mind testvérem, nővérem és anyám.” Ebben az összefüggésben tárult fel a skapuláré igazi értelme is: olyan ruha, amely a Mária házanépéhez tartozás látható jele. A homília a skapulárés csoportok küldetését is megfogalmazta: legyenek kovász az egyházmegye életében. Legyenek olyan emberek a családban, a plébánián, a munkahelyen, akikben az Úr otthon van, és akiknek közelében mások is megsejtik Isten közelségét.
A szentbeszédet követően Borota Ottó börvelyi plébános, az egyházmegyei skapulárés társulatok lelkivezetője megáldotta az új skapulárékat, és befogadta a társulatba az új jelentkezőket.
A szentmisét követően a skapulárés társulatok éves beszámolói hangzottak el, amelyekben a közösségek megosztották egymással az elmúlt esztendő imádságos és közösségi életének tapasztalatait. A találkozó a Megmaradás Házában elköltött közös ebéddel, testvéri együttlétben zárult.
