Szatmárnémetiben, a Püspöki Palotában találkoztak a történelmi magyar egyház püspökei és a szeretetszolgálat terén dolgozó munkatársaik, hogy egy rendkívüli tanácskozás végkifejleteként összehangolt segítséget tudjanak nyújtani az ukrán-orosz háború menekültjeinek, valamint a Kárpátalján élő magyarok számára.
A találkozó a püspökök és munkatársaik közös imádságával kezdődött a Püspöki Kápolnában, majd a himnusz eléneklése után a konferenciateremben köszöntötte a vendégeket Schönberger Jenő szatmári megyéspüspök.
A találkozón részt vett Popovicsné Palojtay Márta, a Munkácsi Egyházmegye Pasztorális tanácsának munkatársa, aki az új helyzetre való tekintettel, jelenleg a válságstáb koordinátoraként osztotta meg tapasztalatait.
A tanácskozáson, valamint az azt követő sajtótájékoztatón a Kárpátaljai helyzetről elmondta, a helyieket is teljesen váratlanul érte a háborús helyzet, szinte az első tizenkét órán belül rengeteg család hagyta el az országot. „Minthogyha felrobbant volna egy bomba, ami az eddigi megszokott világunkat szétvetette volna és még mindig nem látjuk, hogy hol vannak a darabkái. Attól tartunk, hogy ezt már soha nem lehet úgy összerakni, ahogy volt.” – mondta, majd hozzátette, hogy rendkívüli segítőkészséget tapasztaltak a környező országokból, és felemelő volt látni, hogy a helyiek mennyire szolidárisak egymással. Sok a szétszakadt család, és azok a férfiak, akik azon a bizonyos első tizenkét órán belül nem jutottak át a határon, ott ragadtak, és fel kell készülniük, hogyha eddig nem vitték el őket katonának, akkor előbb utóbb el fogják vinni. Az ott élő emberek hirtelen menekültek, ott hagyták a jószágaikat, és sajnos többször idős hozzátartozóikat is.
A válságstáb koordinátora elhúzódó humanitárius válságot lát előre: rengeteg nincstelen menekült érkezik Belső-Ukrajnából, a háborús helyekről, köztük vannak, akik Nyugatra utaznak tovább, de vannak, akik ott maradnak, sorsukra várva. Közben egyre kevesebb az élelmiszer, akadozik az üzemanyag ellátás.
A helyi egyházak egyedül az üdvösség perspektíváját kínálhatják a helyi híveknek, hogy a remény töltse be életük mindennapját. Mindemellett azonban az anyagi segítségnyújtást sem szabad elhanyagolni, Popovicsné Palojtay Márta kiemelte, hogy mindent meg is tesznek, ami tőlük telik. Lehetővé vált a segélyszállítmányok elindítása, melyre korábban nem volt lehetőség, azonban külön kiemelte, és kérte, hogy senki ne induljon neki Ukrajnának segélyszállítmánnyal, hanem először vegye fel a kapcsolatot egy szervezettel, és feltétlen olvassák az egyházmegyei Szent Márton Karitász honlapján található információkat.
A sajtó kérdésére Palojtay Márta a béke szigetének nevezte Kárpátalját, hozzátéve, hogy azért a terület sem mentes a háborús hangulattól. Rengeteg menekült érkezik a vidékre, ezért szinte már telítettek a szálláshelyek, fogytán a készletek, ugyanakkor a boltok nagy része zárva van, a tanítás szünetel, nem, vagy nagyon szakadozottan működik a bankrendszer is.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke úgy nyilatkozott, hogy az összejövetel célja nem más, mint hogy „hogyan lehet jól segíteni?”. Véleménye szerint az egyházi vezetők feladata, hogy koordinálják a segítségnyújtást. A négy történelmi egyház püspökeinek találkozója során konkrét kérdésekről esett szó, melyeket megvitatva közösen tudnak segítséget nyújtani a rászorulóknak. Úgy látta, hogy most érett meg igazán az idő arra, hogy a kezdeti fellelkesülést összehangolt segítségnyújtás kövesse.
Csűry István, királyhágómelléki református püspök kiemelte, hogy egyházkerülete szinte az első pillanattól fogadta a halmi határán érkező menekülteket. A nagytarnai ifjúsági házat menhellyé alakították, ahol naponta tíz-húsz ember fordul meg, akik nem állandó jelleggel, csupán átmenetileg szeretnének itt maradni.
A találkozó fontos indítópontjának nevezte a nyitó imádságot Kovács István unitárius püspök. Kifejezte, hogy az imádságon túl az összejövetel fontos célja volt, hogy az egyházak össze tudják hangolni a segélyszervezeti munkát. Kovács István fontosnak tartja, hogy ne csak a menekültekre összpontosítsanak, hanem a helyben maradottakat is segítsék. Örömét fejezte ki, hogy jelen voltak kárpátaljaiak, így első kézből informálódhattak, ugyanakkor a Zoomon keresztül bekapcsolódhattak az egyeztetésbe Fábián Sándor a kárpátaljai református püspök, valamint Juhász András, a magyarországi református szeretetszolgálat vezetője is. Végül hangot adott a közös imádságba és a szolidaritásba vetett bizalmának.
Adorjáni Dezső Zoltán, az Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke biztosította a többi egyház képviselőit, hogy teljes mellszélességgel bekapcsolódnak az együttműködésbe, hiszen már az első pillanattól kezdődően a hosszú távú megoldások hívei voltak. A nőszövetség, diakónia és a püspökség közösen országos szintű gyűjtést kezdett szervezni a háború sújtotta települések újjáépítésre is gondolva. A püspök a pénz-adományt nevezte a legpraktikusabbnak, hiszen szerinte azt lehet a leginkább hosszútávon is fenntartani. A sajtótájékoztató közben kapott üzenetet arról, hogy egy négytagú család keres egy hónapra szállást, kiemelve, hogy a rövidtávú segítségnyújtásban is igyekeznek résztvenni.
Kerekes László, gyulafehérvári segédpüspök jó példaként említette, hogy egyházmegyéjében is sor került adományok gyűjtésére, ideértve az élelmiszer-, és a pénzadományokat is. Ferenc pápa imára és böjtre buzdítását is kiemelte, illetve megemlítette, hogy Kovács Gergely érsek egyházmegyei gyűjtést is elrendelt.
Pál József Csaba, temesvári püspök szintén gyűjtést hirdetett első vasárnapra. Fontosnak és hasznosnak nevezte a találkozót, kiemelve, hogy így nem egyesével kell kitalálni, hogy hol és hogyan segítsenek, hanem az érintetteket meghallgatva, az erdélyi magyar egyházak közösen tudnak hasznos segítséget nyújtani az igazán rászorulóknak. A Temesvári egyházmegyében is igyekeznek felmérni a lehetséges szálláshelyeket, sőt, már szép számmal vannak olyan szálláshelyek, amelyeket már felajánlottak rászorulóknak. A helyi ortodox-ukrán faluk is vonzották a menekülteket, az ezek környezetében lévők szállodák is már többnyire tele vannak, annak ellenére, hogy Temesvár messzebb van a Román-Ukrán határtól.
A nagyváradi megyéspüspök, Böcskei László a segítségnyújtás két fontos szakaszáról beszélt. A pillanatnyi megszervezés a nagyváradi egyházmegyében is megvalósult, amikor a hívek élelmet, ruhákat gyűjtöttek és más kezdeményezésekhez is csatlakoztak, így már az első órákban készek voltak adományokat juttatni Kárpátaljára. A jövő kiszámíthatatlansága miatt hosszútávú segítségnyújtásról is beszélt, kiemelve, hogy egyházmegyéje nem határos Kárpátaljával, mégis fontosnak tartják biztosítani azokat a lakhatási – és ha lakhatási, akkor ellátási – lehetőségeket, amelyek rendelkezésükre állnak, melyre külön nyilvántartást is létrehoztak. A főpásztor kihangsúlyozta, hogy napi szinten egyeztetnek a helyi hatóságokkal, akikkel a hosszú távon gondolkodás szempontjából szintén fontos az összehangoltság, akár a foglalkoztatás vagy iskoláztatás szempontjából is.
A lelki háttérről Böcskei László püspök úr elmondta, hogy az imádság szempontjából valósággal létrejött egy felekezetközi imádság. Példaként említette a nőszövetség világnapja alkalmából több, mint kétszáz hölgy együtt imádkozott a békéért. Végül kiemelte, hogy az emberek is sokat tehetnek, de a béke valójában Istentől jön.
Schönberger Jenő püspök, a sajtótájékoztatón, házigazdaként utolsóként beszámolt arról, hogy mivel a Szatmári egyházmegye határmenti egyházmegye, ezért a Caritas szervezet mindkét határon jelenlétével és hathatós segítségével támogatta a halmi, valamint a máramarosszigeti határon átkelőket. Elmondta, hogy Dr. Román János Caritas vezérigazgató beszámolója alapján sokan igyekeztek a menekültek megsegítésére, ugyanakkor a püspök hangsúlyozta a segítségnyújtás folytonosságának szükségességét. Jenő püspök figyelmeztetett, hogy a kegyelem Istentől jön, a béke pedig az Ő ajándéka, amelyet nem lehet kierőszakolni, csak imádsággal kérni.
A sajtótájékoztató végén Popovicsné Palojtay Márta arra kérte a sajtó képviselőit és rajtuk keresztül minden embert, hogy imádkozzanak értük, Kárpátaljáért, az ott élőkért, mert az imádság egy reális erő, amelynek gyümölcsét nem csak a harcok megszűnésében kell keresni, hanem abban, hogy az emberek felkavart szívében megszületik-e a béke. Az imádság gyümölcseit szinte kézzel foghatóan tapasztalják Kárpátalján, ezért arra kért mindenkit, hogy ne hagyja abba az imádságot, hogy az ott élő emberek bírják a rájuk nehezedő nyomást, a gyerekek minél kevesebb traumát szenvedjenek, és a családok együtt tudjanak tovább élni.
