2018. október. 21. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2018. október. 21. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Isten igájában

2018. július. 9.

Nagybányán, a Szentháromság templomban tartotta első miséjét a szombaton pappá szentelt Turtureanu Róbert.

Édesanyja áldását és búcsúcsókját kérte Turtureanu Róbert újmisés primíciájának bemutatása elején a Szentháromság templomban. A július 8-án, délután öt órától kezdődött szentmisén már nem lehetett szabad helyet találni, a helyi és zarándok hívek teljesen megtöltötték a templomot, amikor a főbejáraton, paptestvéreivel bevonult Turtureanu Róbert és ott megállva, magára öltötte a kazulát, elbúcsúzott édesanyjától. Ezt követően lépett az oltárhoz és kezdte meg első szentmiséjét. A meghatódottság hangján szólt, amikor a papság lényegéről elmélkedett: „Sacerdos, jelentése szent ajándék. Ezt az ajándékot Istentől kaptam, és mint az Úr alázatos eszköze tovább szeretném adni Isten népének megszentelődésére. Kedves testvérek, az első szentmisében, melyet szülővárosomban, plébániatemplomomban mutatok be nem engem ünnepeltek, hanem együtt ünnepelitek velem, a meghívó Krisztust, a hivatás forrását. Amikor fölszentelnek valakit, a közösség megünnepli azt, amit Isten annak a fleszentelt fiatalnak a lelkében végbevitt. A mai szentmisében adjunk hálát Istennek, hogy ebből a közösségből is hívott és hív fiatalokat az ő szolgálatára.”

A szentbeszédet Oláh Zsolt felsővisói plébános mondta, kérve az újmisést, mindig hallgassa meg a híveket, a rá vontakozó véleményeket és tanuljon belőlük, ugyanakkor soha ne térjen le a neki kijelölt útról, ne engedjen a kísértéseknek. Azt tanácsolta, vállalja Isten neki szánt „igáját” és maradjon hű meghívó Istenéhez: „Mindenkinek vannak terhei, mindenkinek vannak igái, senkinek sincsen tökéletes élete. De egészen addig, amíg azt teszed és azért élsz, amiért a Jóisten teremtett, addig boldog leszel és akármilyen nehéznek tűnik az az iga, igazából édes lesz. Persze, a teher azután is teher marad, de higgy abban, aki téged meghívott és vigyázz, hogy ne más igáját vedd magadra. Segíts másokon, de azt az igát hordozd, amit az Úr külön neked készített. Nem fogja nyomni a válladat, nem fog húzni, nem fogja törni a nyakad, csak akkor, ha nem akarod követni az irányt, amerre vezérelnek téged. Ha jobbrra vagy balra akarsz húzni, ha meg-megállsz, kellemetlen lesz. Higgy benne akkor is, amikor az erőd már kicsit elhagy és esetleg a betegségek is gyakrabban meglátogatnak. Higgy benne, mert az igát Istentől kaptad, attól, aki meghívott téged. Higgy benne, mert a názáreti ácsnak a fia tényleg ért az igák készítéséhez.”

Végül azt kérte a helyi hívektől, engedjék el az ő Robikájukat az egyházmegye híveinek a szolgálatára és segítsék a közösség fiataljait: „Robikának is segítségre volt szüksége ahhoz hogy felismerje, ugyanúgy, mint Sámuel, az Úr hangját. De ha annak idején Lieb József atya és Anderco Ottó atya nem szelídséggel és kedvességgel irányították volna, hanem határozottan, durván, akkor lehet, hogy most nem ünnepelnénk itt. Próbálják meg önök is türelmesen, szelíden segíteni azokat a fiatalokat, akiket az Úr talán hív az ő követésére.”

A szentmise végén Román János esperes egy keresztet adott át Turtureanu Róbert újmisésnek a közösség ajándékaként, arra kérve őt, hogy naponta imádkozzon előtte a hívek megszentelődéséért. „Örömünk legnagyobb forrása a feltámadt Krisztus. Amikor a keresztre feszített Krisztusra tekintesz, ne feledd el, hogy ő veled van és soha nem hagy el.”

Turtureanu Róbert köszönetet mondott édesanyjának azért, mert örömmel vállalta őt, megköszönte a fáradozásokat, a lemondást és áldozatokat, amiket érte hozott; a hála szavaival szólt dédnagyszülenek, mert felnevelték és jó példát mutattak; a testvéreinek, mert szerették és támogatták; Lieb József atyának, mert elindította a hivatás útján és imádságos életével példaként állt előtte; Román János atyának, mert kísérte őt a hivatás útján, mert egy személyben volt plébánosa, barátja, lelki atyja és nevelője; Anderco Ottó bérmaapjának, mert egyszerűségével és vidámságával erőt adott neki...

Végül első misés áldását adta édesanyjára, dédnagyszüleire, testvéreire, keresztszüleire, újmisés évfolyamtársaira, bérmaapjára, a kispapokra, korábbi és jelenlegi plébánosára, a jelenlevő papokra és a hívekre.