Május 8-án, pénteken a Megmaradás Házában került sor a „Jelenlét” című, keresztény egészségügyi asszisztensek számára szervezett első lelki délutánra, amelyet az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda szervezett. Az alkalmon 25 klinikai, kórházi és háziorvosi asszisztens vett részt. A találkozás mottója Izajás próféta bátorító üzenete és az Ígéret Évének mottója volt: „Veled vagyok” (Iz 41,10).
A program célja az volt, hogy a résztvevők megállhassanak a mindennapi szolgálat terhei és feladatai közepette, és újra felfedezhessék Isten jelenlétét saját életükben és munkájukban.
A találkozó elején Gáspár Annamária egyházmegyei kórházreferens a „Jelenlét” cím jelentéséről beszélt. Kiemelte, hogy az Ígéret Évének mottója – „Veled vagyok” (Iz 41,10) – nem csupán egy vigasztaló mondat, hanem Isten közelségének és hűségének ígérete, aki nem távolról figyeli az emberi élet nehézségeit, hanem jelen van a betegségben, a félelemben és a bizonytalanságban is. Hangsúlyozta: az egészségügyi szolgálatban sokszor nem a nagy tettek, hanem az odafigyelő, szeretetteljes jelenlét válik igazán gyógyítóvá. „Talán éppen ez a legfontosabb: hogy jelen vagyunk. Az Úr látja, és a betegek érzik ezt.”
A délután imával, csenddel és személyes ráhangolódással kezdődött. A résztvevők rövid megosztásokban fogalmazhatták meg, hogyan érkeztek meg erre az alkalomra. A lelki délután egyik súlypontja a jelképes ima volt, ahol a résztvevők egy kő letételével bízhatták Istenre terheiket, majd mécses gyújtásával fejezhették ki reményüket és hitüket Isten hűséges jelenlétében. Az Irgalmas szamaritánus történetének közös olvasása és az azt követő csendes elmélkedés segített elmélyíteni a találkozás témáját. A megosztások során sok öröm, személyes tapasztalat, olykor a fáradtság és a nehézségek is megfogalmazódtak, ugyanakkor a hála és a remény hangjai is jelen voltak. Többen fejezték ki, hogy szolgálatukban és mindennapi életükben megtapasztalják és észreveszik Isten csendes, megtartó jelenlétét – még azokban a helyzetekben is, amikor elsőre talán nem is könnyű felismerni azt.
A lelki délután csendes, imádságos légkörben zajlott, és megerősítést adott abban, hogy a szolgálatban megélt figyelmes jelenlét önmagában is gyógyító erő lehet.
A résztvevőkben ott maradt a vágy a folytatásra is: hogy újra legyen alkalom a megállásra, az egymás felé fordulásra és Isten csendes jelenlétének közös felfedezésére.
