Koczinger Hannelore és Dehenes Dorottya írt élménybeszámolót a krakkói katolikus Ifjúsági Világtalálkozó után, Gönczy Tamás pedig fotókban számol be a történtekről.
Az ifjúsági világtalálkozó a Katolikus Egyház által szervezett nemzetközi esemény, amelyre a világ minden szegletéből érkeznek fiatalok. A két- illetve háromévente megszervezett találkozók középpontjában a szentatyával való találkozás áll. A 31. ifjúsági világtalálkozónak Krakkó és környező települései adtak otthont. A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye csoportját Brzeskoban, egy Krakkó melletti kisvárosban, szállásolták el.
Csoportunk nagy részét helyi családok fogadták be. Személy szerint, a velük eltöltött idő adta a legszebb élményeket. Harmadmagammal egy kis lengyel családnál voltunk elszállásolva. Nagy áldozat volt a részükről ez, mivel egy picike lakásba vártak minket, de annál nagyobb odaadással... Érdekes helyzet állt elő azzal, hogy ők kevésbé tudtak angolul. Ezáltal az elején döcögött a kommunikáció. Így nagy hasznát vettük a mobilokon használatos fordítónak, s mintha kártyáztunk volna, folyamatosan cserélgettük egymásközt a mobiljainkat. Az áldozatuk abban is megmutatkozott, hogy a zarándokok sokszor éjszaka értek haza, legtöbbször a közlekedés késlekedése miatt. Ilyen későn is ébren vártak haza, hiszen minden este élménybeszámolót kellett tartani. Az elején izgultam minden egyes beszélgetéstől, hogy miként mondjuk nekik valamit, úgy, hogy biztosan megértsék. Utólag belátva fölösleges volt az egész stressz. Az együtt töltött hét alatt alkalmunk volt megismerni a család történetét, a helyi lengyel étkezést, még Krakkóról is meséltek legendákat s végig úgy vigyáztak ránk, mintha a saját gyermekeik lettünk volna. Nem felejtem el őket soha!
Mindazonáltal a központi nagy események, mint a megnyitó mise, keresztút vagy a pápával való virrasztás mind-mind olyan érzéseket nyújtottak, amit minden kedves olvasónak kívánok, hogy egyszer legyen alkalma ezt megtapasztalnia. Aggodalommal indultam neki az útnak az Európát megrázó események miatt. A félelmeim csak a megnyitó mise után múltak el, amikor láttuk, hogy a különböző védelmi szervek komoly és felkészült munkával vigyáztak ránk.
Köszönettel tartozunk a lengyel szervezőknek, hogy megszervezték ezt a találkozót és felkészülten vártak minket, valamint a Szatmári Egyházmegyei Ifjúsági Irodának, hogy lehetővé tették nekünk a találkozón való részvételt.
Koczinger Hannelore
Az idei Ifjúsági Világtalálkozó (IVT) Krakkóban volt. Hétfőn reggel indultunk, majd utunk során Kassán álltunk meg városnézésre. Estére Brzesko-ba értünk ahol szállásainkra érve kipihentük az út fáradalmait. Másnap reggel indultunk Krakkóba, ahol kis időnk volt városnézésre, majd délután részt vettünk a nyitó szentmisén. Felemelő volt ennyi fiatalt látni egy helyen. Mindenki barátságos és érdeklődő volt. Másnap az irgalmasság-zarándoklaton vettünk részt. Csütörtökön a Szentatya fogadása volt a nap fénypontja, előtte reggel katekézisen vettünk részt, ugyanúgy pénteken is - sok lelki tanácsot kaptunk. A püspök atyák nagy szeretettel buzdítottak minket arra hogy irgalmasságot cselekedni kell. Pénteken este a Szentatyával keresztúton vettünk részt - a rossz idő ellenére mindenki együtt imádkozott a jóért ,az irgalmasságért. Szombaton már délelőtt elkezdtük a zarándoklatot az esti virrasztás helyszínére. Bár mindenki már kissé fáradt volt, egymást biztatva haladtunk az úton. Csodás és felemelő érzés volt ennyi embert látni egy helyen. A vasárnapi zárómisén Ferenc pápa arra buzdított minket hogy merjük Istent követni, merjünk elindulni az irgalmasság útján.
Jézus vár minket, soha nem nézi a hibáinkat. Az IVT csodás alkalom volt számomra lelkileg feltöltődni. Látva a sok embert - ennyi nép, ennyi kultúra, de ott, akkor héten, mind egy nyelvet beszéltünk. Nem volt ember-ember közötti különbség, mindenki a szeretet, az irgalmasság nyelvét beszélte. Csodálatos érzés volt mindezt megtapasztalni.
Dehenes Dorottya
