Szeptember 5-én, Kalkuttai Szent Teréz emléknapján a szatmárnémeti Megmaradás Házában találkoztak a Szatmári Egyházmegye plébániai szeretetszolgálati csoportjainak vezetői. Az „Örömmel szolgáljatok az Úrnak!” mottójú nap imádsággal, tapasztalatcserével és közös elmélkedéssel erősítette a szolgálatban állókat. A nap mottóját a Zsoltár könyve adta: „Örömmel szolgáljatok az Úrnak!” (Zsolt 100,2).
A találkozó közös imádsággal kezdődött. Kalkuttai Szent Teréz Öröm című imája arra emlékeztetett, hogy az öröm nem csupán érzés, hanem a szolgáló ember ereje és hálája: „A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk, ha dolgunkat örömmel tesszük.”
Ezután Ft. Jakab Norbert, az egyházmegye szeretetszolgálatokért felelős lelkésze, valamint Gáspár Annamária egyházmegyei kórházreferens, az egyházmegyei szeretetszolgálat világi vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Köszönetet mondtak a plébániai csoportok hűséges, sokszor csendben végzett szolgálatáért, amely nap mint nap Krisztus szeretetét teszi láthatóvá közösségeinkben.
A ráhangolódás során a csoportvezetők olyan történeteket osztottak meg, amelyekben felismerték Isten csendes jelenlétét. Egy-egy látogatás, egy mosoly, egy idős ember hálás tekintete vagy egy váratlan találkozás mind arról tanúskodott: a szeretetszolgálat legszebb pillanatai gyakran egészen egyszerűek. A beszámolókból kirajzolódott, milyen sokféleképpen vannak jelen a szeretetszolgálati csoportok a plébániák életében. Van, ahol gyermekfoglalkozásokat és kézműves programokat szerveznek, máshol a bibliai táborok résztvevőinek főznek. Rendszeresen látogatják a betegeket és a magányosokat, karácsony és húsvét előtt csomagot készítenek a rászorulóknak, segítenek a templom takarításában és a búcsúk előkészítésében, imaalkalmakat szerveznek. Több plébánián felkeresik és köszöntik a nyolcvanadik életévüket betöltött testvéreket is, hogy érezzék: a közösség számon tartja és szeretettel hordozza őket.
A Nagyszülők és Idősek Világnapja szinte minden közösségben fontos része a szolgálatnak: szentmisével, közös ünnepléssel és agapéval fejezik ki hálájukat az idősek iránt. A csoportok életéhez ugyanakkor a közös imádság, a lelkinapok és az egymást erősítő közösség is elengedhetetlenül hozzátartozik.
A megszólalásokból egy örömmel szolgáló, élő közösség képe bontakozott ki: olyan embereké, akik szívvel-lélekkel végzik feladatukat, és örömmel vannak jelen mások életében. A legtöbb csoport ugyanakkor őszintén megfogalmazta a legnagyobb kihívást is: nehéz új tagokat megszólítani és bevonni. Minden plébániai szeretetszolgálati csoport várja azokat, akik bekapcsolódnának ebbe a szolgálatba.
Előadásában Ft. Jakab Norbert Kalkuttai Szent Teréz: Ki nekem Jézus? című imájából indult ki. Arra hívta a jelenlévőket, hogy tegyék fel maguknak a kérdést: felismerem-e Jézust a mindennapi szolgálatomban? Felismerem-e őt a szóban, amelyet kimondok, az örömben, amelyet megosztok, a betegben, akit ápolok, a magányos emberben, akit vigasztalok, vagy az elutasítottban, akit elfogadok? Bátorítása így szólt: Krisztust ismerjük fel azokban is, akiket a szolgálat során ránk bíz.
A találkozó egyik legmeghittebb pillanata „A kagyló és a gyöngy – Isten apró csodái” című elmélkedés volt. Minden résztvevő útravalóul egy kis kagylót kapott, benne egy gyönggyel. A kagyló a keresztény hagyományban a zarándok jelképe: arra emlékeztet, hogy mindannyian úton járunk Istennel. A gyöngy pedig azt a csodát idézi fel, amely csendben formálódik a kagyló belsejében. Ahogyan a kagyló nyitottságából gyöngy születik, úgy formál Isten a mi életünkben is apró csodákat a szeretettel megélt találkozásokból. A résztvevők azt a meghívást kapták, hogy hazatérve is vegyék észre ezeket a „gyöngyöket”: egy mosolyban, egy meghallgatásban, egy imában vagy egy csendes szolgálatban.
A nap végén Ft. Jakab Norbert az egyházmegye nevében is köszönetet mondott minden plébániai szeretetszolgálati csoportnak: a hűségért, amellyel évek óta jelen vannak közösségeikben, és a szeretetért, amelyet sokszor észrevétlenül, mégis rendkívüli erővel közvetítenek a rájuk bízottak felé. Arra biztatta a jelenlévőket, hogy továbbra is örömmel, reménnyel és Krisztusba vetett bizalommal folytassák szolgálatukat.
A közös záróima, az áldás és az agapé után még sokáig folytatódtak a személyes beszélgetések. Jó volt megtapasztalni, hogy a nap valóban azt ajándékozta, amit a mottója ígért: a találkozás örömét, az egymástól kapott bátorítást és annak bizonyosságát, hogy az Úr ma is velünk jár a szeretetszolgálat útján.
A plébániai szeretetszolgálati csoportok munkája többnyire csendben, feltűnés nélkül zajlik. Krisztus szeretete mégis éppen ezekben az egyszerű, hétköznapi gesztusokban válik láthatóvá: egy kézfogásban, egy meghallgatásban, egy vigasztaló szóban, egy beteg meglátogatásában vagy egy közösen elmondott imában. Ezekből az apró szeretetcselekedetekből születnek azok a gyöngyök, amelyek Isten országát építik közöttünk.
Hálásak vagyunk ezekért a közösségekért, hűséges szolgálatukért és azért a sok szeretetért, amelyet évről évre továbbadnak plébániáinkon és egyházmegyénkben.
