Krisztus Szent Testének és Vérének ünnepe idén is sokakat hívott a szatmárnémeti székesegyházba. Schönberger Jenő megyéspüspök főpásztori szentmisét celebrált, amelyen a hívek közösségével adott hálát Krisztus valóságos jelenlétéért az Eucharisztiában.
Az ünnepi szentmisét úrnapi körmenet követte: az Oltáriszentséget ünnepélyes menetben vitték végig a székesegyház melletti utcán, a Megmaradás Háza udvarán és a város régi főterén. A körmenet ünnepélyes tanúságtétele, hogy Krisztus nem csupán a templomban, hanem népe életének minden terén jelen van.
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök bevezetőjében kiemelte, hogy Úrnapja estéjén Szatmárnémeti minden plébániájáról összegyűlnek a hívek a székesegyházban, hogy közösen tegyenek tanúságot hitükről. A közös ünneplés kifejezi, hogy mindannyian Krisztus misztikus testét alkotjuk, és összetartozunk. A főpásztor hangsúlyozta: ünnepünk középpontja az Oltáriszentségben köztünk maradó Krisztus, aki a mi reményünk, és akit ma az egész világ előtt megvallunk.
Nm. Ft. Schönberger Jenő püspök homíliájában a nap három szentírási olvasmányát fűzte egybe az Oltáriszentség ünnepének fényében, az egyházmegyei lelkipásztori év „Veled vagyok" mottójából kiindulva.
Az első olvasmány kapcsán a főpásztor Mózes figyelmeztetésére hívta fel a figyelmet: a választott nép, miután bőségbe érkezett az ígéret földjére, kezdte elfelejteni, hogy mindazt Istentől kapta. A püspök atya rámutatott, hogy ez a lelki amnézia ma is fenyeget bennünket: a jólétben könnyen megfeledkezünk Isten arcáról. Ezért van szükségünk a folytonos emlékeztetésre: Isten volt az, aki táplált, Isten az, aki ma is itt van. Amit Isten egykor a pusztában mannával jelképesen előrevetített, az ma az Oltáriszentségben vált valósággá: minden szentmisén maga Krisztus az, aki táplál.
Szent Pál korintusiakhoz írt leveléből azt a tanítást bontotta ki a főpásztor, hogy az egy kenyérből részesülő közösség Krisztus egyetlen misztikus testét alkotja, amelyet nem szabad megosztani. Úrnapja éppen azért különösen szép, mert Szatmárnémeti összes plébániájáról összegyűlnek a hívek, és láthatóvá válik az egység. Emlékeztetett arra, hogy egykor a börtönben vagy szovjet deportációban szenvedő papok és hívek a legszűkösebb körülmények között is megspórolták a morzsányi kenyeret és a kevés bort, csak hogy ünnepelhessék a szentmisét és megtapasztalják Krisztus valóságos jelenlétét.
Az evangéliumi kenyérszaporítás csodájából azt a tanulságot vonta le a püspök atya, hogy az emberek akkor is – és ma is – inkább azt keresik, aki többet ígér, nem azt, aki valóban ad. Jézus azonban kijózanító üzenetet ad: ne romlandó eledelért fáradozzatok, hanem azért, ami megmarad az örök életre. Krisztus azért van jelen a kenyér és a bor színe alatt az Eucharisztiában, hogy minket éltessen, erőt adjon a hétköznapok sivatagjában, és közösséget teremtsen mindazok között, akik ugyanabból a kenyérből részesülnek.
A szentáldozás után ünnepélyes úrnapi körmenet indult, amelyben a hívek az Oltáriszentséget kísérték imádsággal és énekkel. Az idei elsőáldozók virághintéssel és zászlókkal vezették a körmenetet. A körmenet lassan, énekelve és imádkozva haladt végig az útvonalon, megállva a négy oltárnál, ahol áldásban részesültek a jelenlévők – és rajtuk keresztül a város, amelynek utcáin aznap maga az Úr vonult végig. A résztvevők nemcsak nézői, hanem tevékeny részesei voltak ennek a tanúságtételnek: jelenlétük, csöndjük és közös énekük együtt hirdette, hogy az Eucharisztiába vetett hit nem magánügy, hanem a közösség szívét formáló valóság. A székesegyházba visszatérve a szentmise Te Deum-mal és ünnepélyes záróáldással ért véget.
