2018. augusztus. 16. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2018. augusztus. 16. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Velünk van, sohasem távol

2018. június. 10.

Isten velünk együtt járja törékeny és töredékes emberségünk útját - mondta Labancz Zsolt SchP a Jézus Szíve búcsún.

A szatmári katolikusok számára a Jézus Szíve búcsú napja az év legfontosabb ünnepnapjai közé tartozik. Emlékek kapcsolódnak hozzá, szeretett személyek emlékei is - hiszen sokakat már gyermekkorban elvittek a szülők, nagyszülők - illetve az az élő, nem változó élmény, amit sokan, egyszerre élhetnek át, miközben a Jézus Szíve litániát éneklik vagy épp a körmeneten vesznek részt.

Idén is buszokkal érkeztek zarándokok közelről és távolabbról, hogy a helyi, városi hívekkel együtt ünnepeljenek. Június 10-én, reggel nyolc órától a Kálvária templomban Leabu Marius, a nagybányai Szentháromság plébánia segédlelkésze mutatott be román, majd fél tíztől Kinczel István, a szatmárnémeti Kis Szent Teréz egyházközösség plébánosa német nyelvű búcsúmisét. A közös nagy szentmisére - melynek nyelve mindig magyar, olvasmányai hangzanak el német és román nyelven - idén is a Székesegyház előtti téren került sor, tizenegy órától. A főcelebráns, Schönberger Jenő püspök a szentmise elején köszöntötte a jelenlevő papokat és híveket, különösképp pedig a meghívott szónokot, Labancz Zsolt SchP atyát, a Magyar Piarista Rend Tartományfőnökét, majd visszaemlékezett az egyházmegye piarista kötődéseire: "A piarista atyákat örökölte a Szatmári Egyházmegye, hiszen még megalakulása előtt Nagykárolyban működtek, 1727. szeptember 27-étől. Emlékük még sokak szívében elevenen él, bár mára csak a nagykárolyi Kalazanci iskolánk és a piarista nővérek őrzik lelkiségüket."

A téren levő több, mint ezer hívő előtt Labancz Zsolt SchP, homíliájában a Mindenható által alkotott ember képéről elmélkedett: "A mai napon, amikor Jézus Szentséges Szívét ünnepeljük, talán elgondolkodunk, milyen az az ember, akit Isten megálmodott? Milyen az a személyiség, amelyet Isten szeretne kialakítani? A válaszokat Jézus Krisztus személyében és az ő Szentséges Szívében találjuk. Ha rá tekintünk és az ő Szentséges Szívét szemléljük, akkor látjuk, hogyan is gondolkodik Isten az emberről. A mai ünnep ezért meghívás, hogy találkozzunk vele, fedezzük fel újra Jézus személyét. Jézus Szentséges Szívének ünnepe alakítja és gyógyítja Istenről alkotott képünket, formálja keresztény mindennapjainkat és szentségi gyakorlatunkat, és meghív az egyházi életünk alakítására is."

Labancz Zsolt SchP Isten szeretetéről elmélkedett, amikor azt mondta, az gyengéd, elfogadó, felemelő és helyreállító. "Ez a szeretet az, amely betölti Isten szívét és csordultig tölti Jézusnak a szívét is. A mai ünnep, Isten végtelen szeretetének a kinyilatkoztatása. Itt értjük meg, hogy Isten alapvetően szeretet, semmi más, csak szeretet. És a mai ünnep meghívás arra, hogy újra szemléljük, csodáljuk ezt az isteni szeretetet, és egyre inkább legyünk képesek az életünkben befogadni, eszerint alakítani az életünket. Persze felmerül a kérdés, hogy tudjuk-e úgy tanítani az új nemzedékeket, hogy megmutassuk nekik az életünkkel és a szavunkkal is, hogy Isten szeretet? Az, hogyan járulunk egy-egy szentséghez, nagyon mutatja, hogyan gondolkodunk Istenről és hogyan gondolkodunk Isten és ember kapcsolatáról. Milyen sokszor gondoljuk, hogy először meg kell változnunk, jónak, tökéletesnek kell lennünk és majd csak azután járulhatunk a Jézussal való közösséghez. Milyen sokszor gondoljuk, hogy először az életünkkel ki kell érdemelnünk a Jézussal való közösséget. És milyen kijózanító és a helyes útra vezető Ferenc pápa szava, amikor azt mondja, az Eukarisztia nem jutalom a tökéletesek számára, hanem bőkezű gyógyszer és táplálék a gyöngéknek. Ha Isten a szeretet, akkor abból ezek a szavak következnek. Ki az ember, hogy elzárja magát Jézus ajándékától? Miért gondoljuk azt, hogy a mi bűneink nagyobbak, mint az ő szeretete és akarata, hogy közel lépjen hozzánk és szeretetébe vonjon bennünket? Az Eukarisztia meghívás, hogy találkozzunk Jézus szeretetével. Aztán milyen sokszor rosszul gondolkodunk a szentgyónásról is... Azt hisszük, hogy az első sorban a mi megalázkodásunknak a helye, amikor megvalljuk a bűneinket. Megfeledkezünk arról, hogy a szentgyónás első sorban az irgalmas Istennel való találkozásnak az alkalma. Persze nem könnyű a bűneinket megvallani, újra és újra találkozni a gyengeségeinkkel, az esendőségünkkel. De jó arra gondolni, hogy a szentgyónás alkalmával nem nekünk kell megváltoztatni az Istent, nem mi hangoljuk át őt, hogy újra irgalmas legyen. A szentgyónás alkalmával mi magunk vagyunk azok, akik megváltozunk, hogy képesek legyünk egyre inkább befogadni és elfogadni az ő irgalmas szeretetét. Higgyük el, hogy szeret minket az Isten. Ő velünk együtt járja törékeny és töredékes emberségünk útját. Velünk van, sohasem távol tőlünk. És nem csak haza vár minket, hanem velünk együtt úton van haza felé. És ha ő velünk van, akkor nem vagyunk-e már út közben is otthon, nála? Így hív meg minket Jézus Szentséges Szíve, hogy keresztény életünket, ennek szentségi gyakorlatát is alakítsuk."

Végül a katolikus iskola szerepét méltatta a felnövekvő generációk Istenhez való vezetésében, majd kérte: "Segítsük el Jézus Szentséges Szívéhez a gyermekeinket és fiataljainkat, hogy nekik Isten szíve szerinti jövőjük lehessen."

Az áldozás után, a hagyományoknak megfelelően a hívek az Oltáriszentség mögött felsorakozva, körmeneten vettek részt, a szabadtéri oltárhoz visszatérve elénekelték a Jézus Szíve litániát. A szentmise végén a főpásztor köszönetet mondott mindenkinek a segítségért és a jelenlétért, és kérte a híveit is, imádkozzanak a piarista hivatásokért, hogy a rend visszatérhessen a Szatmári Egyházmegyébe. Az idei búcsún a Székesegyház kórusa mellett a kaplonyi fúvószenekar közreműködött.