2019. augusztus. 22. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2019. augusztus. 22. Köszöntjük nevű látogatónkat.

2016-07 Egyházmegyei Közlemény

KEDVES PAP- ÉS SZERZETES TESTVÉREK, TISZTELENDŐ NŐVÉREK, KEDVES JÓ HÍVEK!

Anyaszentegyházunk egyik ősi szertartása ezekkel a szavakkal énekli meg az Úr eljövetelét és a hívek adventi feladatát: „Ecce, carissimi … Íme, kedveseim, az ítéletnek ama nagy és rettenetes napja előttünk áll, elmúlnak a mi napjaink, és sebesen eljön a mi Urunknak gyönyörűséges adventje.

Gyakori szózatával int immár minket és mondja: mielőtt bezáratik a paradicsomnak ajtaja, mindannyiótok sietve igyekezzék, hogy bemenvén abba, mindörökké az Úrral uralkodjék. Készüljetek föl tehát ti mindnyájan, hogy megláthassátok a halhatatlan Jegyest, s tiétek legyen majd a mennyek országa.”

A mi Urunk eljövetelét gyönyörűségesnek mondja azok számára, akik felkészültek, hogy bemenjenek az örök életre, és mindörökké az Úrral uralkodjanak. Ezért sürgetően figyelmeztet, készüljetek föl tehát! 

És ma, Testvérek, újra karácsonyt ünnepelhetünk. Ezekben a napokban, amikor leghosszabbak az éjszakák, fény gyúl a sötétségben, az igaz Világosság fénye. A házainkat, városainkat díszítő milliónyi kis fények és az angyalok éneke az egész emberiség nagy örömét hirdetik: Isten Fia ember lett, és elhozta a földre a várva várt békét és üdvösséget a jóakaratú embereknek. Dicsőség mennyben az Istennek!

A leghidegebb napokon jön el a Karácsony, s ha nem marad ki belőle a lényeg, Jézus Krisztus, a megszületett Isten Fia, ünnepe ma is lenyűgöz és ablakot nyit a reményre.

Testvérek! Felkészültünk a Karácsonyra? Aki még nem, az sietve igyekezzék elvégezni a szentgyónását, hogy megérkezhessen az ünnepre, hogy a szentáldozással benne is megszülethessen Krisztus. 

Kedves Testvéreim! A mai evangéliumban azt hallottuk, hogy az Ige, Isten örök Fia, az igaz Világosság volt, akit elküldött az Atya, hogy az emberek között éljen és kinyilvánítsa Isten titkait.

Aki őt látja, látja az Atyát is. Ő fejezi be és teszi tökéletessé a kinyilatkoztatást már puszta jelenlétével, önmaga kinyilvánításával, szavaival és tetteivel, a csodajelekkel, főleg azonban halálával és halálából való dicsőséges feltámadásával, végül pedig az igazság Lelkének elküldésével.

Isteni tanúságtétellel erősíti meg, hogy velünk van az Isten, és ezáltal megszabadít minket a bűn meg a halál sötétségéből, és örök életre támaszt fel.

A krisztusi üdvrend tehát sohasem múlik el, mert új és végleges szövetség. A mi Urunk, Jézus Krisztus dicsőséges eljöveteléig pedig már nem kell várnunk semmiféle új nyilvános kinyilatkoztatást, mondja a II. Vatikáni Zsinat Isten Igéjéről szóló dokumentuma. (v.ö. Dei Verbum 4.)

Vagy, ahogy a Zsidókhoz írt levél szerzője fogalmaz: benne, vagyis Krisztusban ragyog a mindenség, ő az Atya képmása, aki által a végső időben szólt hozzánk.

Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége - kiáltja Szent János evangélista. De mikor is láthatta Szent János? Biztosan nem Karácsonykor, hiszen akkor még nem is élt, hanem Nagypénteken. János apostol ott állt Máriával Jézus keresztje alatt. Hallotta Jézus szavait a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Majd, „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet”. Engedelmességéért meghallgatta őt az Atya, de nem az utolsó percben, hanem az utolsó perc után, amikor harmadnapra feltámasztotta. Így lett ő a halhatatlan Jegyes, akinek kedvéért Isten kész a megbocsátásra. S a feltámadás fényében újragondolva az eseményeket, az idős János apostol szívében már minden összeállt. Megértette Karácsony titkát. Jézus Krisztusban Isten Fia, a második isteni Személy született meg emberként Betlehemben. Ez Isten karácsonyi ajándéka minden embernek. Ettől nagyobbat már nem adhat, hiszen Fiában nekünk adott mindent.

Igen, Testvérek! De jaj, azt hallottuk, hogy ennek az ajándéknak szomorú sors jutott: „övéi közé jött, de övéi nem fogadták be!” S ez ma sincsen másként.

Nem értem, hogyan lehet az, hogy vannak, akik kereszténynek mondják magukat, és mégsem járnak minden vasárnap templomba!? Ők biztosan nem értették meg a Karácsonyt! Csak valamit akarnak kapni minden Karácsonykor, egy kis jó érzést, melegséget, hangulatot, csillogást, de a Gyermek nem érdekli őket! Krisztus kimarad az életükből! Talán még örömmel haza is viszik egy-két hétre, de utána terhes lesz számukra, ezért inkább megölik. Testvéreim, tudjátok, hogy mit tesztek? Gondolkozzatok! Övéi nem fogadták be!

De egy család befogadta. Igaz, majdnem szét is ment miatta a család. Az angyali üdvözlet után Mária nem beszélt. Mit is mondhatott volna? Ki hitt volna neki? József pedig már a szakításon gondolkodott, de Isten angyala meggyőzte. Isten Fiának nevelőapára van szüksége s egy szerető családra, ahol felnőhet. Vállalta, és megmaradt a család és lett Szent Család. A betlehemi Kisded első közössége.

Persze, sok baj volt vele: áldott állapotban utazni, istállóban megszülni, üldözés elől menekíteni s érte vállalni a hontalanságot, munkanélküliséget, és mindenekelőtt azt, hogy életük középpontjává teszik a Gyermeket. Mert Testvérek, akik befogadták, azoknak megadta, hogy Isten gyermekei legyenek. Akik befogadják, azoknak az életük elkezd Krisztus körül forogni. Megtanulnak ajándékká, szeretetté válni Isten és felebarátaik számára. Krisztus–közösséggé lesznek, akik minden vasárnap újra és újra a szentmisén Krisztus köré gyűlnek, és megerősítik magukat a szentáldozásban az igazi keresztény, vagyis krisztusi életre. A fájdalom fájdalom marad, a sebek sebek maradnak, de a bajokban, betegségekben is Emmánuel, mindig velünk lévő Isten.

Ha megkérdezhetnénk a Kisjézust, hogy mit kérne születésnapjára, bizonyára ezt válaszolná: családokat, édesapákat, édesanyákat,  gyermekeket, embereket, akik engedik magukat Istentől szeretni; emberi szíveket, akik szeretnek és készek minden nap élni és meghalni a szeretetért. Egy nagy családot, egy nagy közösséget, ahol mindig és mindenben Krisztus a központ.

Ezt szeretné szolgálni a Krisztus–közösség Éve itt, a mi kis egyházmegyénkben.

Megköszönve a kedves pap- és szerzetes testvéreknek, tisztelendő nővéreknek, egyházmegyei intézményeink munkatársainak és minden kedves hívemnek a munkát és imádságot, amit egyházmegyénk nagy családjáért is tettek, amikor a helyi közösséget szolgálták, kívánok mindenkinek kegyelmekben gazdag karácsonyi ünnepeket és egyre szorosabban Krisztus köré épülve, egy békés, boldog új évet. 

2016 Karácsonyán, főpásztori áldásommal:

+ Jenő
püspök