2019. augusztus. 22. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2019. augusztus. 22. Köszöntjük nevű látogatónkat.

2017-03 Egyházmegyei Közlemény

EGYHÁZMEGYEI KÖZLEMÉNYEK – III. / 2017.

P 425 / 2017.

RENDELKEZÉS

Kérem a Paptestvéreket, hogy az alábbi rendelkezést június 11-én, minden szentmisén olvassák fel!

Testtartás a liturgiában

              Kedves paptestvérek és Krisztusban szeretett Hívek! Az anyanyelvi misézés kezdetén a testtartásra vonatkozóan mi is átvettük a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1969. szeptember 17-i rendelkezését. Mivel országunk Római Katolikus egyházmegyéi, a Szatmárit kivéve, már a legújabb Misekönyv Általános Rendelkezéseit veszik figyelembe, kezdeményezésemre a Papi Szenátus többsége is úgy látta jónak, hogy ezt mi is vezessük be. A következő vasárnaptól, azaz június 18-tól kezdve az alábbi rendelkezés kötelező.

             Bizonyára nem lesz könnyű a kedves híveknek megszokni egy újabb rendet, de biztos vagyok benne, hogy készséges engedelmességgel fogják követni Anyaszentegyházunk előírásait, benne Isten akaratát látva.

              Ezek szerint a szentmisén:

  • a hívek álljanak a Kezdőének elejétől egészen az első Könyörgés végéig, az Alleluja, vagy nagyböjtben az Evangélium előtti vers éneklésétől az Evangélium végéig, a Hitvallás és Egyetemes könyörgések alatt, továbbá a Felajánló könyörgés előtti „Imádkozzatok testvéreim” felszólítástól a „Szent vagy, …” végéig, az „Ő általa, … végétől a béke átadása válaszáig, az áldozási könyörgés és az áldás alatt, valamint kivonuláskor. Ha a prédikáció előtt a Jöjj Szentlélek kezdetű himnuszt énekelik, alatta is állunk.
  • a hívek üljenek az Olvasmány, a Szentlecke, a Válaszos zsoltár, a homília alatt és tetszés szerint térdelhetnek vagy ülhetnek az áldoztatás alatt, illetve amikor áldozás után szent csendet tartanak.
  • térdeljenek az Eucharisztikus Ima alatt, az „Ő általa, …” végéig, hacsak a szűk hely vagy a jelenlevők sokasága, vagy más ésszerű ok ezt nem akadályozza, azok pedig, akik nem térdelnek le, álljanak, és amikor a pap az átváltoztatás után térdet hajt, mély meghajlást végezzenek, (RMÁR 43 p.).
  • ugyancsak térdeljenek a békeköszöntés után az „Isten Báránya,…” alatt az áldozás előtti „Uram nem vagyok méltó,…” ima végéig.
  • A béke szertartása: „Az a helyes, hogy mindenki csak a mellette lévőknek nyújt kezet, és mértéktartóan fejezze ki a béke jelét”.
  • A szent csend: A szent csend a szertartás szerves részét képezi. Kívánatos, hogy már a liturgikus ünneplés előtt csendet tartsanak a templomban és a sekrestyében, a bűnbánatnál és a könyörgésre való felhívásnál, a homília befejeztével, és áldozás után.
  • Áldoztatás: A Romániai Püspöki Kar döntése alapján a hívek állva áldoznak, és tilos a kézbe való áldoztatás. Az áldozás előtt keresztvetéssel tisztelgünk a Szentség előtt.

        

         Főpásztori áldásommal!

                                                                           †Jenő
püspök

 (Csak a fentieket  kérem a híveknek felolvasni!)

             Amiről mi papok nem feledkezhetünk meg:

  • A béke szertartása

A béke szertartás formáját a püspöki konferenciának kell meghatároznia az egyes népek lelki világa és szokásai alapján. Egyházmegyénk annak idején a Magyar Misekönyvben meghatározott formát vette át, vagyis a felhívásra: „Köszöntsétek egymást a béke jelével”, azt válaszoljuk: „Legyen békesség köztünk mindenkor”. Emellett szokásba jött a kézfogás gesztusa is. Ahol ezt gyakorolják, a RMÁR 82 pontját be kell tanítani: „Az a helyes azonban, hogy mindenki csak a hozzá közelebb állóknak, és mértéktartóan fejezze ki a béke jelét”. Tehát a ministránsok sem mehetnek végig a templomon békeadásra. A pap is az oltárnál csak a mellette állóknak adja a béke jelét, kézfogás helyett előnyösebb a paxolás. Ennek módját a ministránsoknak is meg kell tanítani. Ha nincs túl sok koncelebráló, az oltárt körülvevő papok várják meg a főcelebráns által indított köszöntést.

  • Az áldozás előtti ima

A liturgikus előírás szerint ez az ima „Uram, Jézus Krisztus …”a pap magán imája, amelyet halkan mond (RMÁR 84 p.). Ugyancsak vannak még részek, amit a papnak halkan kell végeznie. Pl. evangélium előtt a „Tisztítsd meg…”(a miséző oltár felé fordulva, meghajolva), felajánlás után, kézmosás alatt, purifikáláskor az „Add, Urunk…” Ehhez tartsuk magunkat az elkövetkezőkben.

  • A szent csend

Az összeszedettségnek jele, és a szentmisébe való bekapcsolódásunknak kifejezője és egyben eszköze a szent csend, amelyet a már említett rendelkezések is szorgalmaznak a 45. pontban: „A maga idejében meg kell tartani a szent csendet, mint a szertartás szerves részét. Jellege az alkalomhoz igazodik: a bűnbánatnál és a Könyörgésre való felhívásnál ki-ki magába száll; az olvasmányok vagy a homília befejeztével röviden elmélkedik az elhangzottakról; áldozás után pedig szíve mélyén dicséri és imádja Istent.” Kívánatos, hogy már a liturgikus ünneplés előtt csendet tartsanak a templomban, a sekrestyében, a közeli helyiségekben, hogy mindenki áhítatos lélekkel készülhessen fel a szent cselekményekre.”

  • A szentmise befejezése

RMÁR 170. pontjánál ezt olvashatjuk: „Ha a szentmisét valamilyen liturgikus cselekmény követi, akkor a befejező szertartás: az üdvözlés, áldás és elbocsátás elmarad”. Ezek a liturgikus cselekmények az egyes liturgikus napoknál vagy cselekményeknél jelezve vannak. Ilyenek: a feltámadási körmenet, az Úrnapi körmenet, a búzaszentelési szertartás – ha a szentmise után végezzük, a szentségimádás, a temetési szertartás.

A májusi, júniusi, októberi ájtatosság, a keresztút és más imádságok már paraliturgikus cselekmények. Az ilyenek végzése legjobb, ha a szentmise előtt történik. Ha nem előtte végeznénk el, akkor a szentmisét be kell fejezni, mert a szentmise szövegébe és menetébe előírás szerint más ájtatosságokat nem kapcsolhatunk be. Ez vonatkozik az Úrangyala imára és a Hám János püspök atyánkért végzett imára is, amit minden szentmisén az áldás után mondjunk el.

Önkényeskedés a liturgiában

         Szent II. János Pál pápának a Sacrosanctum Concilium kezdetű zsinati konstitutio 25. éves évfordulójára kiadott Vicesimus Quintus Annus körlevelében a 13. pontban ezt olvassuk: „Nem lehet megtűrni, hogy néhány pap jogot formál arra, hogy kánonokat állítson össze vagy a Szentírás szövegeit profán szöveggel helyettesítse. Az ilyen kezdeményezések távol vannak attól, hogy a liturgikus reformhoz kapcsolódjanak, hanem egyenesen ellentmondanak azoknak”.

A Redemptionis Sacramentum instrukció a 31. pontban így ír: „Ne csorbítsák saját szolgálatuk mélyebb jelentését azzal, hogy a liturgikus ünneplést akár valamit megváltoztatva, akár elvéve, akár pedig hozzáadva önkényesen megrontják”. Ragaszkodjunk tehát a szentmise szövegeihez és ne változtassunk meg mondatokat, szavakat, cselekedeteket, formulákat. Pl. a kenyértörés helye a szentmisében nem a konszekráláskor van, hanem a békeköszöntés után. „A szent ostyának a konszekráció alkalmával történő megtörése visszaélésnek számít és feltétlenül kerülendő” (RS. 55).

A béke köszöntésénél helytelen: „Köszöntsük egymást…”, ugyanúgy az elbocsájtáskor: „…menjünk békével”, ezekben az esetekben a pap Krisztust képviseli, s az ő nevében szólít fel bennünket. Vagy szavak kicserélése, pl. „uralkodik…” helyet „szeret minket”, stb.

A liturgia a maga lényegében Krisztus műve. Krisztus a főpap, az igazi tárgya és az igazi cselekvője a liturgiának. (SC 5 és 7 p.). Ha ezt nem fogadjuk hittel, akkor az a veszély fenyegeti a liturgiát, hogy csak emberi alkotás lesz belőle. Ezért visszaélés az a gyakorlat, amelyben a szentmisét bemutató pap a saját véleményét adja hozzá a szent szövegekhez, a szent cselekményhez, vagy átfogalmazza azokat.

Még néhány fontos dolog:

         - A szentmiséhez használt ostyát és bort minőségi és megbízható helyről szerezzék be, mert különben a szentmise érvényességét teszik ki veszélynek. Olyan helyeken, ahol nincs gyakori szentmise, ne tartsanak eucharisztiát, mert a nedves falak és levegő miatt könnyen romlásnak indulhat.

         - A papok, akik késve érkeznek a szentmisére, nem koncelebrálhatnak. Különösen vasárnapokon és kötelező ünnepeken, amikor a pap a hívek számára három szentmisét végez, már nem koncelebrálhat még egy szentmisét pl. a közeli templomok búcsús szentmiséjén.

         - Az a pap, aki ugyanazon a napon a második miséjét koncelebrálja, semmilyen címen nem fogadhat el miseadományt (C.I.C. 951 kán. 2§)

         - Egyházmegyénkben is a Romániai Püspöki Kar döntése alapján tilos a kézben való áldoztatás. Így sem a vallásilag tudatlanok, sem a szektások, sem a sátánisták stb. nem tudják elvinni és meggyalázni az Eucharisztiát, amire számos példa volt.

         - Külföldi vendégeket és külföldről hazalátogató vendégmunkásokat kézből megáldoztathatjuk, ha így kérik, mert ott ehhez szoktak hozzá.

         - A hívek részvételével tartott szentmisékben ajánlatos bevezetőt mondani. Ez azonban ne prédikáció legyen. Egy néhány mondatból álljon, amely bevezet a liturgikus nap gondolatkörébe és bűnbánatra indít.

         - A szentmise állandó részei nem helyettesíthetők más szövegű énekekkel. Pl. Karácsonykor a szentmise Glóriája sem, sem az un. ifjúsági miséken az ordinárium (Kyrie, Glória, Credo, Sanctus, Agnus Dei).

         - Az evangélium felolvasása után a pap vagy a diakónus megcsókolja a könyvet és csendben mondja: „Az evangélium tanítása legyen bűneink bocsánatára”. Nincs előírva, hogy az evangéliumos könyvet fel kellene mutatni és az előírt szöveget hangosan kellene mondani. A püspöki szentmiséken, ha van diakónus, az Evangéliumos könyvet a püspökhöz viszi, aki megcsókolja s utána a könyvvel áldást ad.

         - A homília helye az ambó, vagy a szószék, esetleg az oltár. Az igehirdetés méltósága megkívánja, hogy igényesen és alaposan készüljön fel a pap a prédikációra. Legyen rövid (10-15 perc). Ne éljünk vissza híveink türelmével. Az igehirdetés hangsúlyos, szabatos beszéd legyen, s ne monoton felolvasás. Sajnos sokan csak felolvassák a leírt beszédet, bár tudva lévő, hogy a szabadon elmondott beszédnek nagyobb a hatása. 

         -   A szentmisében mindig a Hiszekegy hosszabb formáját kell venni.

         - Felajánlásra az oltárt az Egyetemes könyörgések befejezése után kell előkészíteni és nem alatta. Ha van akolitus vagy diakónus, akkor ők, de még betanított ministránsok is vihetik az oltárhoz a korporalét, a kelyhet, az ostyákat, a Misekönyvet. (RMÁR 139 p.)

         - A konccelebráló papok, akik a híveket követik a testtartás szempontjából az ige liturgia alatt, az eucharisztikus imára az oltár köré helyezkednek el.

         - Az átváltoztatás szavait a koncelebránsoknak halkan kell mondaniuk, hogy a főcelebráns hangja jól hallható legyen. Vigyázzunk erre.

         - Az átváltoztatás előtti epiklézisben az „Áldd meg Istenünk” imádságot a koncelebrálók is az adományok fölé kiterjesztett kézzel mondják (tenyerüket lefelé fordítva). Az átváltoztatás szavait az ostya és kehely felé nyújtott jobb kézzel (rámutatva a szentostyára és kehelyre) kell mondani. (RMÁR 222 a., c.)

         - A Püspöki Konferencia döntése szerint nálunk állva áldoznak a hívek. „Ha állva áldoznak, ajánlatos, hogy a Szentség vétele előtt az ezzel kapcsolatos előírások szerint a szükséges tiszteletadást végezzék el” (RMÁR 160 p). Nálunk a tiszteletadás az áldozás előtti keresztvetés.

         - A miséző pap sajátos öltözéke a szentmisénél a miseruha (kazula), amelyet az alba és stóla fölé kell fölvenni. (RMÁR 337 p.) A koncelebrált szentmisénél a főcelebránsnak mindig kazulát kell öltenie. A kazula nem használása ezekben az esetekben visszaélésnek számit.

         - Gyakori visszaélés a hosszura nyújtott hirdetések.

         - Világi hívek (beleértendők a kispapok és a lelkipásztori kisegítők is), a szentmise keretében homíliát nem tarthatnak, csak a szentmisén kívül. Súlyos okból az áldozás utáni könyörgés után is lehet, de ez a gyakorlat ne váljék szokássá. (RS 65,66,74).

         - A diakónus sajátos ruhája az albára és stólára vett dalmatika. A dalmatika indokolt esetben elhagyható (RMÁR 338 p.)

         - Régi szokás szerint az akolitusok, amikor diakónussal együtt szolgálnak a szentmisén, stóla nélküli dalmatikát használhatnak. Különben csak albát.

         - A papnak olyan eszközzé kell válni a liturgiában, amely láthatóvá teszi Krisztust. A szentmise bemutatója nem egy látványosság bemutatója, nem kell a közösség rokonszenvét keresnie, előtérbe helyeznie önmagát, mint egy főszereplő. A szentmise nem színdarab, a pap nem színész. Ezért hanglejtésünkben és gesztusainkban is természetességre törekedjünk, s csak azt és úgy tegyük, mint amit és amint a rubrikák előírják.  Kerüljük a színészkedést, a színpadias miséket.

         - Ezúton is kérem paptestvéreimet, hogy a Liturgikus Bizottság tanácsát, útmutatását mindig kérjék ki a liturgikus tér kialakításánál, átrendezésénél, és engedély nélkül a legkisebb változtatást se tegyék.

         Végezetül szeretettel ajánlom mindenki figyelmébe a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseit, Szent II. János Pál pápának a Sacrosanctum Concilium kezdetű zsinati konstitutio 25. évfordulójára kiadott Vicesimus Quintus Annus körlevelét, a Redemptionis Sacramentum instrukciót, Joseph Ratzinger bíboros A liturgia szelleme című művét, és Robert Sarah bíboros A szív csendes cselekedete című buzdítását.  Kérem, hogy a szentmise rubrikáit előszeretettel olvasgassák. Örömmel venném, ha egymást szeretettel figyelmeztetnék is, ha szükséges, és alázattal el is tudnák fogadni a figyelmeztetést.  Így lesz a szentmise Isten imádásunk csúcspontja és magunk, valamint híveink lelki életének kiapadhatatlan forrása.

P 426 / 2017.

Egyházmegyei Jézus Szíve búcsú

         Az egyházmegyei Jézus Szíve búcsú időpontja 2017. június 25. (vasárnap). Ismételten szeretettel hívom és várom a Paptestvéreket erre az egyházmegyei ünnepre. Amennyiben a plébániáról csoportosan érkeznek a búcsúra és igénylik az autóbusz bérköltség 50%-át, kérem jelezzék a Püspökség titkárságán 2016. június 16-ig.

Szatmárnémeti, 2017. május 30.

                                                                                    †Jenő
püspök