Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 2013 óta a Szolgáló Szeretet Napjaként jelenik meg a Szatmári Egyházmegye életében. E jeles napon a Szatmárnémeti Hildegárda-templommal szemben álló, a „rózsacsoda” emlékét is őrző Szent Erzsébet-szobornál gyűltek össze hívek, szolgálattevők és segítők, kezükben rózsákkal, hogy tisztelettel adózzanak a szeretetszolgálat magyar szentje előtt, és kifejezzék az egységet a rászorulókért végzett küldetésben. A Hám János Római Katolikus Líceum X. osztályos diákjai is jelen voltak a Szent Erzsébet szobránál, tanúságot téve a szolgáló szeretet melletti elköteleződésükről.
Gáspár Annamária, a Szatmári Egyházmegye kórházpasztorációs referense hangsúlyozta az emlékezés, az imádság és a szenvedő embertársak melletti kiállás fontosságát. Rámutatott, hogy Szent Erzsébet szobra több mint műalkotás: a szolgáló szeretet élő jele, amely napról napra emlékeztet küldetésünkre, és arra, miként járhatjuk Szent Erzsébet útját a szeretet gyakorlásában.
A szeretetszolgálat minden keresztény ember sajátos feladata, amelyet ki-ki a maga közösségében és környezetében végez: szerzetesrendekben, az egyházmegye intézményeiben, egyesületeiben, plébániai csoportjaiban és lelkiségi mozgalmaiban. Bár különböző helyeken szolgálnak, munkájuk mégis egyetlen közös küldetést szolgál: Krisztust meglátni és szolgálni a szükséget szenvedő testvérekben.
Ft. Daly Attila a Szent Erzsébetnek szánt tiszteletadó rózsaelhelyezés előtt mondott beszédében a szent szobrának jelképes üzenetére hívta fel a figyelmet. Mint mondta, nem csupán a kinyújtott kézre kell tekinteni, hanem a tekintetre, amely előre, a templom felé mutat: „A kinyújtott kéz sok mindenre képes: adni és befogadni egyaránt. De a legfontosabb mégis az, hogy a tekintetünk merre irányul. Ha a szoborra nézünk, úgy tűnik, Szent Erzsébet tekintete a templom felé, talán éppen az Oltáriszentségre irányul.” A plébános atya rámutatott: ez a szeretetszolgálat lelke. Emberi szemmel látjuk a bajbajutottakat, de hívő szívvel Krisztust kell felismernünk bennük: a betegekben, a szenvedőkben, az elhagyatottakban és azokban is, akik saját erejükből már nem tudnak talpra állni. Csak így lehet igazán szeretettel fordulni embertársaink felé. Az atya így jellemezte Szent Erzsébet példáját: „Szent Erzsébet tekintete volt az, amely sokakat felemelt. Ő látott, figyelt és jelen volt. Ezt kívánom mindannyiunknak: tekintetünkkel észrevenni egymást, és nem feltétlenül nagy dolgok által segíteni, hanem szívből fakadó egyszerűséggel.”
A plébános atya gondolatai után Gáspár Annamária az augusztusban elhunyt Gajdos Zsuzsa debreceni klinikai lelkigondozó szavait idézte fel, amelyek ma is világító iránytűként szolgálnak: „Isten a lelkünkbe csókolta a szeretetét, és azt nekünk kell továbbadnunk.” Arra bátorította a jelenlévőket, hogy ezt a küldetést tegyék életük részévé: legyenek a szeretet hiteles megélői és nagylelkű továbbadói családjukban, közösségeikben és minden emberi találkozásban. Segítsük egymást imáinkkal és azzal a szeretettel, amelyet magunk is az Úrtól kaptunk ajándékba.
E gondolat jegyében kérte fel Gáspár Annamária a jelenlévő intézmények képviselőit, hogy helyezzék el a megemlékezés és tisztelet rózsáit Árpád-házi Szent Erzsébet szobránál. A tiszteletadásban részt vett az Egyházmegyei Caritas Szervezet, a Boldog Scheffler János Központ, a Piarista Nővérek közössége, a Máltai Szeretetszolgálat Szatmári Kirendeltsége, az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda és a plébániai szeretetszolgálati csoportok, továbbá a Szent János Apostol és Evangélista Plébánia, a Szent Rita Egyesület, a Hám János Római Katolikus Líceum szeretetszolgálati csoportja, a Kis Szent Teréz Plébánia, a Pusztadaróci és Szamosdarai plébánia, valamint a Szent Család és a Szentlélek plébániai közössége, továbbá a Szent Erzsébet Nőszövetség, a Mária Légió Keresztények Segítsége Régia és a Scheffler János Nőszövetség.
Az ünnepi alkalom közös imádsággal és áldással zárult Ft. Daly Attila plébános vezetésével.
A közös imádságot követően az Egyházmegyei Caritas munkatársai, valamint a Máltai Szeretetszolgálat Szatmárnémeti Szervezetének munkatársai 60–60 adag tartós élelmiszercsomagot juttattnak el a nehéz helyzetben élő testvéreinknek. A Püspökség Irodáinak munkatársai pedig 60 adag meleg ételt készítettek a hajléktalanszálló lakóinak.
Az egyházmegye esperesi kerületei is bekapcsolódtak a kezdeményezésbe: Erdődön, Máramarosszigeten, Nagykárolyban, Nagybányán és Túrterebesen imára, meleg étel és tartós csomagok kiosztására, valamint betegek látogatására került sor. Egyházmegyénk számos plébániája szintén megerősítette elköteleződését a szolgáló szeretet gyakorlásában. A teljesség igénye nélkül:
Szatmárnémetiben a Kis Szent Teréz és a Szentlélek plébániák szeretetszolgálati csoportjai gyümölccsel és süteménnyel ajándékozták meg a hajléktalanszálló lakóit.
A krasznabélteki plébánián megáldott kenyeret osztottak a rászorulóknak.
A csomaközi plébánia szeretetszolgálói tartós élelmiszert és pénzadományt gyűjtöttek a nagykárolyi Piarista nővérek „Oasis Mater Celestina” gyermekotthona és a szatmárnémeti Szent Rita Egyesület javára.
A Pusztadaróci és Szamosdarai plébániák közösségei töltött káposztával és megáldott Szent Erzsébet-kenyérrel segítették a rászorulókat.A Székesegyház Nőszövetsége szendvicsekkel támogatta a hajléktalanszálló lakóit.
