2025. december 6-án ünnepre gyűlt össze a máramarosszigeti Borromeo Szent Károly-plébániatemplom közössége, mert Schönberger Jenő szatmári püspök állandó diakónussá szentelte Orosz Krisztofer Leventét.
A szentmise elején a főpásztor magyarul és románul is szívélyesen köszöntötte az egybegyűlteket. A püspök úr köszöntőjében ráirányította a figyelmet arra, hogy: e nap több szempontból is különleges. Szent Miklós ünnepéhez és Boldog Scheffler János vértanú püspök égi születésnapjához kapcsolódik, ugyanakkor a mai alkalom még inkább rendkívüli, hiszen Máramarossziget adott otthont annak a szentelésnek, amely során Orosz Krisztofer-Levente – a város szülötte, jelenlegi alpolgármestere, két gyermek édesapja – lépett az Egyház hivatalos szolgálatába. Teológiai tanulmányait Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Teológiai Karán végezte, ahol doktori fokozatot is szerzett. A püspök arra hívta a híveket, hogy imádsággal kísérjék őt, kérve Isten áldását életére és szolgálatára.
Az evangélium felolvasása után Reszler Mihály főesperes-plébános az Egyház nevében kérte a főpásztor, hogy szentelje fel Orosz Krisztofer-Leventét állandó diakónussá.
A főpásztor szentbeszédének központi üzenete a diakónusi szolgálat lényegére irányult. A püspök hangsúlyozta, hogy az egyházi küldetés nem a feladatok külső megjelenésében gyökerezik, hanem a Krisztussal való bensőséges, személyes kapcsolatban. A pap és a diakónus Krisztus titokzatos módon kiválasztott küldötte és képviselője. Nem a szervezőkészség vagy a szép liturgikus mozdulatok teszik valakivé a szentelt személyt, mert ezek csupán eszközök. A szolgálat alapja az a szeretetkapcsolat, amelyben a szentelendő személy Krisztus kérdésére válaszol: „Szeretsz-e engem?” A püspök arra hívta Krisztofer-Leventét, hogy egész szolgálatát ebből a szeretetből merítse, és életével sugározza Krisztus közelségét.
A homília másik hangsúlyos üzenete a szeretetparancs különleges módú megélésére vonatkozott. Jézus arra kéri tanítványait, hogy úgy szeressék egymást, ahogyan Ő szereti övéit. A felszentelt személyek egymásban is Krisztust kell hogy felismerjék; a kölcsönös szeretet pedig a lelkipásztori működés és tanúságtétel lényegét alkotja. A főpásztor emlékeztetett: a szentelés kegyelme nemcsak feladattal, hanem nagy felelősséggel is jár, mert a szolgálattevő élete jel és példa kell, hogy legyen a világ számára.
A szentbeszédet követően a szentelés szertartása az engedelmességi ígérettel folytatódott, amelyet a szentelendő a főpásztor kezébe tett le. Ezt követte a Mindenszentek litániájának imádsága, majd Schönberger Jenő megyéspüspök kézrátétellel és szentelő imával részesítette Orosz Krisztofer-Leventét a diakónusszentelés szentségében. A felszentelt diakónus ezt követően magára öltötte új szolgálatának öltözetét – a diakónusi stólát és a dalmatikát –, majd átvette az evangéliumos könyvet, amely annak jele, hogy küldetést kapott Isten igéjének hirdetésére.
A szentmise végén a püspök háláját fejezte ki a frissen felszentelt diakónus családjának. Köszönetet mondott szüleinek, feleségének és gyermekeinek mindazért a szeretetért, türelemért és támogatásért, amely lehetővé tette, hogy Krisztofer-Levente eljusson ehhez a kegyelmi pillanathoz. Áldást kérve életére és szolgálatára, arra biztatta őt, hogy Krisztus szeretetének kiválasztott eszközeként legyen sokak lelki javára.
