Úrnapján, az Oltáriszentség ünnepén főpásztori szentmisét mutatott be a szatmárnémeti székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök. A hívek nagy számban gyűltek össze, hogy együtt ünnepeljék hitünk központi titkát, Krisztus valóságos jelenlétét az Oltáriszentség színeiben. A szentmisét követően az eucharisztikus körmenet tanúságtételként vitte ki az Oltáriszentséget a város utcájára, a Megmaradás Háza udvarára és a város régi főterére, kifejezve, hogy az élő Krisztus jelen van népe között.
Köszöntő szavaiban a főpásztor Krisztus valóságos jelenlétére hívta fel a figyelmet, aki meghalt és feltámadt értünk, majd a mennybe ment, de az Eucharisztiában velünk maradt. Ez a hit nemcsak büszkén vallott igazság, hanem életformáló valóság. Emlékeztetett rá: amikor Isten szeretete ellen vétünk, hitünk ellen is vétünk. Jézus azonban nem fordul el tőlünk, hanem szeretetével újra és újra visszavár, kiszolgáltatva magát a kenyér és bor színe alatt. Az Eucharisztia az irgalmas Krisztussal való találkozás helye, aki nyitva tartja számunkra az üdvösség ajtaját. Minden szentmise ennek az üdvösségnek az eszköze.
Homíliájában a püspök úr az Eucharisztia misztériumáról tanított, három szentírási szakaszra alapozva gondolatait: Melkizedek áldozatára, Szent Pál tanítására az utolsó vacsoráról, valamint Jézus csodatételére az ötezer ember megvendégelésénél. Melkizedek, mint pap és király, kenyeret és bort ajánl fel, s ezzel előre jelzi az Eucharisztia szentségét, amelyben Krisztus valóságosan jelen van testével és vérével. Szent Pál tanúsága szerint az utolsó vacsora nem pusztán emlékezés, hanem az üdvösség eseményének jelenvalóvá tétele. A pap szavai által ugyanaz a Krisztus cselekszik ma is, aki akkor testét és vérét adta apostolainak. Az Eucharisztia szövetségkötés Istennel, amely Jézus önátadásán alapul. Jézus a kenyér megtörésével és kiosztásával nemcsak testi szükséget elégít ki, hanem mennyei táplálékot is ad, jelezve, hogy Isten gondoskodása túláradó. A püspök atya hangsúlyozta, hogy az Eucharisztiában Isten nem távoli, hanem bensőségesen van jelen, és barátként kínálja önmagát. A szentmise középpontja Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá válása, ahol újra és újra megerősödhetünk az Ő barátságában. Az úrnapi körmenet ennek a közösségben megélt kapcsolatnak a kifejezése, nem tüntetés, hanem dicsőítés. Krisztust mutatjuk meg a világnak, aki egyesít gazdagot és szegényt, egészségest és beteget, szabadot és foglyot egyaránt. A körmenet annak a hitnek a jele, hogy Krisztus él az Egyház közösségében és kíséri az övéit. A főpásztor arra buzdított, hogy ne megszokásból, hanem élő hittel vegyünk részt a szentmisén. Végül imádságban kérte, hogy az Eucharisztiából fakadóan növekedjen bennünk a szeretet, az egység és az örök élet reménye.
A szentáldozást követően Schönberger Jenő megyéspüspök az Oltáriszentséget ünnepélyesen kivitte a székesegyházból, ezzel megkezdve az úrnapi körmenetet. Oltáriszentség mögött felsorakoztak a szentmisén jelen lévő hívek. A körmenet méltóságteljes énekléssel és imádsággal haladt végig a székesegyház melletti utcán, majd a Megmaradás Háza udvarába vonult, ahonnan a menet visszatért a város régi főterére, végül pedig a székesegyházba érkezett vissza. A körmenet útvonala az imádság, a közösségi tanúságtétel és az áldás jeleként ölelte körül a város szívét. A körmenetben a hívek jelenlétükkel, áhítatukkal és közös imádságukkal tettek tanúságot az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusba vetett hitükről. Az úrnapi körmenet mélyen kifejezi, hogy az Úr nemcsak a templom falai között, hanem a város utcáin is valóságosan jelen van; az Eucharisztiában testet öltve haladt végig népe között. A körmenetben elhangzó áldások a város minden lakójának szóltak, Isten békéjét és jelenlétét kérve otthonaikra, családjaikra és közösségeikre.
