2025. augusztus 21-én a szatmári székesegyházban ünnepi szentmisével emlékeztek meg a templom felszentelésének évfordulójáról. A szertartást Schönberger Jenő megyéspüspök celebrálta, aki szentbeszédében arra irányította a hívek figyelmét, hogy a templom értéke túlmutat a kőfalakon és az emberi kéz alkotásán: az igazi templom maga az Egyház, amely Krisztus jelenlétéből él.
A főpásztor beszédében felidézte az első keresztények életét, akik nem pompás épületekben gyűltek össze, hanem egyszerű házakban, sőt olykor börtönökben imádkoztak és énekeltek, mint Szent Pál apostol. „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek Krisztus nevében, ott van közöttük az Úr” – emelte ki, hangsúlyozva, hogy a Lélek kegyelme nem a külső körülményekhez, hanem a hithez és a szeretethez kötődik.
A püspök atya rámutatott, hogy a templom szépsége és díszítése önmagában nem ad értéket, hanem maga a templom szenteli meg az aranyat és a pompát, mert Krisztus jelenléte teszi azt szentté. „Az igazi templom a hívők közössége, amely Krisztusra, a szegletkőre épül, apostolokra és prófétákra alapozva, a szentek és tanítók által megerősítve” – mondta. Az Egyház olyan lelki épület, amelyben a szentek, az imádkozó hívek és Krisztus érdemei összekapcsolódnak. Éppen ezért van értelme annak, hogy az Egyház búcsút hirdethet és közvetítheti a kegyelmeket, mert mindez Krisztus áldozatán és a szentek közbenjárásán nyugszik. A főpásztor hálát adott Istennek a székesegyházért, amely az egyházmegye szíve és közösségi otthona, de még inkább az Egyház titokzatos valóságáért, amely minden hívő lelkeiből épül. „Köszönjük a templomot, köszönjük az Egyházat, és mindazt, hogy Krisztus örökké velünk van” – fogalmazott.
Az ünnepi alkalom egyszerre volt hálaadás a múltért és megerősítés a jelenben: a szatmári hívek közössége ismét megtapasztalhatta, hogy templomuk nem pusztán kőfalakból áll, hanem Krisztus élő jelenlétének helye, ahol az egyházmegye lelki otthonra talál.
