2019. augusztus. 22. Köszöntjük nevű látogatónkat.
2019. augusztus. 22. Köszöntjük nevű látogatónkat.

Az irgalmasság lelkigyakorlata volt

2018. március. 21.

Öt héten keresztül zajlott idén is a Püspökség világiak irodája által szervezett nagyböjti lelkigyakorlat, mintegy száz személy részvételével.

A Szatmári Római Katolikus Egyházmegye hat településének, kilenc közössége kapcsolódott be a Világiak Irodája által szervezett és kedden véget ért hétköznapok lelkigyakorlatába, melynek témája az irgalmasság volt. Az öt hét során – míg megvalósult –, az irgalmasság cselekedeteinek mai nyelven való megfogalmazásáról elmélkedtek különböző jelszavakat, célokat maguk elé helyezve: közénk tartozol, meghallgatlak, elkísérlek egy darabon, osztozom veled, meglátogatlak, jól és szépen beszélek rólad, imádkozom érted. A csoportvezetők és az őket egybefogó Kujbus Márta referens, a résztvevők lelkigyakorlatra kitűzött személyes fejlődése célját úgy fogalmazták meg: „legyen szívünk az emberek iránt, mivel Istennek van szíve irántunk”. De persze ezt mindenki más-más mértékben és mélységben érhette el és tehette magáévá.

Eredményeiket, tapasztalataikat hetente megoszthatták egymással, majd a lelkigyakorlatot lezáró találkozásuk alkalmával reflektáltak a teljes, megtett útra: „A lelkigyakorlat felnyitotta szememet, hogy el kell fogadnom a körülöttem elő embereket olyannak, amilyenek. Erre szeretnék törekedni” – mondta egyikük. „Rávilágított arra, hogy hiányosságaim vannak az irgalmasság gyakorlásában, de lehetőségeket is mutatott hogyan növekedhetnék ezen a téren”-  vallotta társa.  „Egyik ima idő alatt elkezdtek potyogni a könnyeim. Átélhettem azt, hogy Jézus meglátogat és itt van velem. Olyan valóságos volt.” – szólt egy tanúságtétel.
„Átéltem, hogy Isten komolyan vesz és én gyermek módjára oda tudok hozzá fordulni.” „Amikor arról volt szó, nekem mit jelent az irgalmasság, az irgalmas szamaritánus jutott eszembe, aki spontán cselekedett. Erre a spontaneitásra vágyom én is.” Ilyen, és ehhez hasonló tapasztalatokról vallottak azok, akik rászánták az időt és az energiát és részt vettek a hétköznapok lelkigyakorlatán, nagyböjtben.


További megosztások:

"Kérdést és szükséget is felvetett: Mindig csak én látogassak? Szeretném, ha néha engem is meglátogatnának! Ez nem kellene kölcsönös legyen?"

"Az egész lelkigyakorlat üzenete a végén állt össze bennem. Szeretem a kis lépéseket, melyek minden nap vezettek: "Ma erre figyelek...." Minden csoporttársamtól tanultam, jó helyen vagyok. Végig kísért az irgalmasság egyik mai megfogalmazása, ami már az elején megszólított: Ide tartozol."

"Szembesültem azzal, hogy nem kell tanácsokat, megoldásokat osztogassak. Arra vezett, hogy ráálljak arra, hogy a másik ember jó oldalát meglássam."

"Az 'együttérzést' a lelkigyakorlat kulcsszavának mondanám. Azon gondolkodtam, hogyan magyaráznám el az unokámnak az irgalmasságot? Azt mondanám, hogy az egy isteni tulajdonság, de ha én képes vagyok együttérzésre, akkor abból talán irgalom fakad. Számomra ott kezdődik az irgalom, ha valahol belül megérzem, hogy fáj, ha a másikra nézek."

"A lelkigyakorlat elején megfogalmaztam magamnak, arra vágyom, hogy a nagyböjtben valamit tudatosan komolyan vegyek. Ez a téma, illetve az irgalmasság cselekedetei, alapdolgok, amiket sokszor hallottam. Ez a lelkigyakorlat azért volt jó, mert sikerült ezeket a témákat rendszeresen a napom részévé tenni. Sokszor nincs nyugtom imádkozni, már lépnék tovább a következő feladathoz, de a lelkigyakorlat segített, hogy mégis minden nap kitartsak az imában és tudatosította bennem a cselekedeteket azáltal, hogy minden nap valamire figyeltem. Azt ismertem fel, hogy az irgalmasság nagy rugalmasságot feltételez, hogy tudjak változtatni az eredeti terveimen, amikor a helyzet úgy kívánja."

"Sok útmutatást adott ez a lelkigyakorlat, arra késztetett, hogy figyelmesebb legyek, de ez a figyelem a sérülékenységemet is kihozta. Jó dolog, hogy másokért imádkozhatom, ez feloldja az én sérülékenységemet."

"Talán ebben a lelkigyakorlatban tudtam igazán elengedni a múltamat."

"Sok gondom volt az elmúlt időben, de mégis örülök, hogy részt vettem a lelkigyakorlaton, mert különben a megszokott imákon kívül nem foglalkozom Istennel. És ennek hatására éppen a nehézségeimben éreztem meg azt, hogy Isten az erőforrásom. Ugyanakkor mélyen szembesített ez a lelkigyakorlat a fösvénységemmel, ami nekem kell, abból nem osztozom."

"Úgy tudnám összefoglalni a lelkigyakorlat gyümölcsét, hogy az elengedést gyakoroltam. Szeretem magam biztonságban tudni, most azt gyakoroltam, hogy ebből kilépjek és más nézőpontból lássak dolgokat, nyitott szívű legyek. Amikor én irányíthatom, hogy kivel beszélek és mennyi időt szánok rá, az könnyű. De ha az élet olyankor hozza, amikor nincs kedvem hozzá, akkor tudom igazán a nyitott szívűséget gyakorolni. Irányított ez a lelkigyakorlat abban, amit talán magamtól nem tettem volna meg."

"Nehezen ment ez a lelkigyakorlat, robotolásnak élem meg a mindennapjaimat. Azonban segítettek a napi javaslatok, amelyeket fohászként a nap folyamán sokszor elmondtam. Ugyanakkor felismertem az árnyoldalaimat is. A közösséghez tartozás segített végig."