Hamvazószerdával kezdődik a nagyböjt, a negyvennapos szent idő, amely a húsvéti feltámadás ünnepére készít fel bennünket.
A szentmisében hamvazkodásra kerül sor. A hamuval rajzolt kereszt ősi bűnbánati jel: arra emlékeztet, hogy földi életünk mulandó, és hogy szükségünk van a megtérésre. A pap ezekkel a szavakkal kíséri a hamvazást:
„Emlékezz, ember, hogy porból lettél és porrá leszel!”
vagy:
„Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban!”
A külső jel belső döntésre hív: forduljunk vissza Istenhez, és engedjük, hogy megújítsa szívünket.
Hamvazószerda – valamint nagypéntek – szigorú böjti és hústilalmi nap. A 18 és 60 év közötti hívek ezen a napon háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól. A hústilalom 14 éves kortól kötelező. A nagyböjt minden péntekén hústilalmat tartunk a 14. életévtől.
A nagyböjt azonban nem csupán a külső előírások megtartásáról szól. Lényege a megtérés, amely három alapra épül: imádság, böjt és jócselekedetek. Ez az időszak az imádság elmélyítésére hív: a szentmise gyakoribb látogatására, szentségimádásra, a Szentírás olvasására és a keresztút végzésére, amelyben Krisztus szenvedésének állomásait elmélkedjük.
A böjt nem öncélú lemondás, hanem a szív szabaddá tétele. Segít abban, hogy figyelmesebbek legyünk Istenre és embertársainkra. Ezért ajánlott a kötelező előírásokon túl személyes vállalásokat is tenni: lemondást, önmegtagadást, valamint konkrét jócselekedeteket – a rászorulók segítését, a kiengesztelődést, az irgalmasság gyakorlását.
A nagyböjt emlékeztet az Egyház egyik fontos parancsára is: évente gyónjunk, és legalább húsvéti időben járuljunk szentáldozáshoz. A húsvéti szentáldozást Hamvazószerdától Pünkösdig kell elvégezni. Ennek megtartása segít bennünket abban, hogy megtisztult lélekkel és örömmel ünnepeljük Krisztus feltámadását.
