Hamvazószerdával kezdetét vette a nagyböjt szent időszaka. E nap liturgiája sajátos jelleggel bír: a bűnbánati cselekmény helyét a hamvazás ősi szertartása foglalja el, ezért a szentmise a kollektával, az első könyörgéssel kezdődik. A homlokunkra rajzolt hamukereszt egyszerre figyelmeztet mulandóságunkra – „Emlékezz, ember, hogy porból lettél és porrá leszel” – és hív megtérésre: „Térjetek meg és higgyetek az Evangéliumban!”
A negyvennapos böjti időszak a Szentírás gazdag jelképrendszeréhez kapcsolódik: negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a választott nép a pusztában, Mózes negyven napot töltött a Sínai-hegyen, és Jézus is negyven napig böjtölt a pusztában nyilvános működésének megkezdése előtt. A 4. századtól vált általánossá az Egyházban a negyvennapos böjt gyakorlata. Bár a fegyelem az évszázadok során enyhült, hamvazószerdán és nagypénteken ma is szigorú böjtöt tartunk, a nagyböjti péntekeken pedig hústilalom emlékeztet bennünket az önmegtagadás és az áldozatvállalás fontosságára.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, a bűnbánat és az elcsendesedés jele. Elmarad a dicsőség és az alleluja éneklése, a templomot nem díszíti virág, és a hívek péntekenként keresztúti ájtatosságon kísérik végig Krisztust a szenvedés útján. Az Egyház törvénye is emlékeztet: évente gyónjunk és legalább a húsvéti időben járuljunk szentáldozáshoz. A húsvéti szentáldozás ideje hamvazószerdától pünkösdig tart.
Hamvazószerdán a szatmári Székesegyházban Schönberger Jenő megyéspüspök mutatott be szentmisét, amely egyben a Szent József-nagykilenced ötödik alkalma is volt. Bevezető gondolatában hangsúlyozta: a nagyböjt kegyelmi idő, amely Jézus szenvedésére és a megváltás nagy művére irányítja tekintetünket. A megfeszített Krisztusban Isten szeretete áll előttünk, de hitünk nem áll meg a keresztnél: a feltámadás dicsősége a mi reményünk. A püspök atya arra buzdított, hogy Szent József példáját követve keressük és fogadjuk el Isten akaratát, még akkor is, ha az eltér saját elképzeléseinktől.
A szentmise szónoka, Ft. Jakab Norbert prédikációjában a megtérés konkrétságára hívta fel a figyelmet. Joel próféta szavaival Isten ma is így szól: „Térjetek meg teljes szívetekből!” A nagyböjt nem pusztán külső gyakorlat, hanem belső változás: őszinte szembenézés életünkkel, kapcsolatainkkal és döntéseinkkel.
A nagyböjti út eszközei az imádság, a böjt és az alamizsna, akkor válnak hitelessé, ha csendben, Isten előtt éljük meg őket. A hamu csendje az elmúlásra emlékeztet, ugyanakkor az újrakezdés lehetőségét is hordozza. Ez az idő arra hív, hogy teret adjunk Isten Szavának, és bizalommal induljunk el a húsvéti öröm felé vezető úton.
Legyen ez a negyven nap számunkra a megtisztulás, az elmélyülés és a remény ideje, hogy Krisztus feltámadásának fényében mi magunk is új életre támadjunk.
