Május 29-én, Urunk mennybemenetelének főünnepén tartotta búcsúját a szatmári székesegyház közössége. Az ünnepi szentmisét Schönberger Jenő megyéspüspök mutatta be, a szentbeszédet pedig Ft. Dr. András István, a Gyulafehérvári Papnevelő Intézet rektora mondta. A főpásztor és a meghívott szónok egyaránt arra irányították a figyelmet, hogy Krisztus mennybemenetele nem eltávolodás, hanem jelenlétének új formája. Nem hagyta magára övéit, hanem a Szentlélek által továbbra is kíséri Egyházát, és tanúságtételre hív bennünket a világban.

Leginkább a hajósemberek pártfogójaként tisztelik. Ennek eredete arra a legendás esetre vezethető vissza, hogy akkor is tovább prédikált, amikor villám sújtott le a közelében.

Az ősegyház a IV. századig a Szentlélek eljövetelével együtt, pünkösdkor ünnepelte Urunk mennybemenetelét. Később a Szentírásból ismert, húsvét utáni 40. napra került. 1918-ig a húsvéti szentáldozás határnapja volt, ebből ered az egyedülálló magyar név, áldozócsütörtök.

Isten Szolgáját, Hám Jánost, a szatmári egyházmegye második alapítójaként is tisztelik. Lelkipásztori szolgálata, az egyházmegye lelki és intézményi megújítása, valamint jelentős építő tevékenysége maradandó nyomot hagyott a hívek emlékezetében. 1827. május 25-én nevezték ki püspökké. Szentelésére 1828. március 16-án Egerben került sor, majd április 15-én vette át egyházmegyéje vezetését. Kinevezésének évfordulóján püspöki szentmisét mutattak be a szatmárnémeti székesegyházban, amelyben mielőbbi boldoggá avatásáért imádkoztak.