A katolikus svábok XVIII. század végi – XIX. század eleji letelepedése új lendületet adott a józesfázai katolikus hitéletnek. Józsefháza 1800-ig Szinérváralja filiája volt, majd a sárközi plébánia megalakulásakor Sárközhöz csatolták. 1807-ben vált önálló plébániává. A római katolikus hívek kezdetben a görögkatolikus templomban gyűltek össze szentmisére, majd saját fatemplomot építettek. A mai templom 1875-ben épült gróf Károlyi György és Schlauch Lőrinc szatmári püspök támogatásával, Szent István király tiszteletére. Az 1896-os tűzvész alkalmával leégett, de Meszlényi Gyula püspök saját költségén még abban az évben helyreállíttatta. A Szent Istvánt ábrázoló oltárképet 1897-ben Rátz Pál nagybányai esperes ajándékozta a templomnak. A templom mai két tornya 1913-ban készült el.
Az idei búcsú különös jelentőséggel bírt: a józsefházi templom 150 éves jubileumát ünnepelték. A szentmise elején Schönberger Jenő megyéspüspök köszöntötte a híveket Szent István király ünnepén, a jubileumi szentévben és az egyházmegye „Remény Évében”. Hálát adott Istennek a közösségért, és Szent István közbenjárását kérte a családokért, a nemzetért, valamint a templom új oltárára, ambójára, kereszt- és húsvéti gyertyatartójára. Külön köszönetet mondott a híveknek, akik áldozataikkal hozzájárulnak a templom folyamatos szépüléséhez, mely korábban új ablakokat és padokat kapott, most pedig új oltárral gazdagodott. A szentmise elején a püspök megáldotta az ambót, az igehirdetés helyét, majd a miséző oltárt.
A szentbeszédben a főpásztor felidézte Szent István alakját, aki ezer évvel ezelőtt Krisztusra és a Szűzanyára bízta országát. Hangsúlyozta, hogy a jubileumi szentév a remény zarándoklata, amely közelebb vezet Krisztushoz, az élet forrásához. Példaként állította Szent István hitét, aki meggyőződésből vállalta a kereszténységet, így alapjai szilárdan állták a történelem viharait. Párhuzamot vont Szent István király és Ábrahám engedelmessége között, aki kész volt fiát is Istennek felajánlani, ahogyan István király is a Szűzanya oltalmába ajánlotta koronáját és népét. Az ő hite és Máriába vetett bizalma ma is iránytű: nekünk is Krisztusra kell építeni életünket, nem pedig mulandó értékekre. A püspök arra hívta a híveket, hogy Krisztusi emberek legyenek, akik a reménytelenség helyett hitet és bizalmat sugároznak, s közösségben, egymást támogatva haladnak az örök élet felé.
A szentmise végén a főpásztor köszönetet mondott mindazoknak, akik a templom megújulásán fáradoztak. Rámutatott, hogy a közösség imái és áldozatkészsége élteti az egyházat, a közös ünneplés pedig erősíti az összetartozás érzését. A józsefházi búcsú így egyszerre volt hálaadás a múlt kegyelmeiért, ünnep a jelen közösségének, és reményteljes előretekintés a jövőbe.
