Örömünnepre került sor Máramarosszigeten, a városi kórházban június 10-én, kedden délután 16 órától. Ft. Reszler Mihály főesperes, a Borromeo Szent Károly Plébánia plébánosa első alkalommal mutatott be szentmisét a város kórházában.
A plébános atya és az önkéntes beteglátogatók önzetlen szolgálatának köszönhetően jött létre az együttműködés a plébánia és a városi kórház között. Ennek eredményeként minden hónap második keddjén délután 16 órától szentmisét tartanak a kórház Ergoterápia termében a betegek, hozzátartozók és a kórház munkatársai számára. Az együttműködés révén, mint az Úr irgalmas szeretetének kezei, az önkéntes beteglátogatók rendszeresen látogatják a kórházban fekvő betegeket, erőt és vigasztalást nyújtva számukra.
Ft. Reszler Mihály főesperes, plébános atya támogatásával és bátorításával alakult meg Máramarosszigeten „Az Irgalmas Jézus Kezei” nevű önkéntes beteglátogatói csoport. A lelkes és segíteni vágyó csoport tagjai a kórházban lévő betegekben Krisztust szeretnék szolgálni. Az Egyházmegyei Kórházpasztorációs Iroda képzésein elsajátították és folyamatosan bővítik azt a tudást és tapasztalatot, amely segíti őket a beteglátogatás hatékony és empatikus végzésében.
A szentmise kezdetén Ft. Reszler Mihály atya köszöntötte a jelenlévőket, és gondolataiban Pünkösd ünnepére, a Szentlélek ajándékaira hívta fel a figyelmet: a Szentlélek erő, tűz, vigasztalás. A Szentlélek ereje segít keresztjeink hordozásában, tüze lelkesít, vigasztalása pedig reményt ad a sötét órákban.
Háláját fejezte ki dr. Frasin Corinának, az önkéntes beteglátogatói csoport vezetőjének, aki önzetlen és lelkes szolgálatával példát mutat mindenkinek.
Az atya bátorította a jelenlévő betegeket, az ápoló személyzetet és az önkéntes beteglátogatókat, hogy legyenek „a föld sója és a világ világossága” azon a helyen, ahová az Úr hívta őket. Egyúttal meghívta őket, hogy vegyenek részt a kórházban minden hónap második keddjén 16 órakor bemutatott szentmise áldozatán.
Az önkéntes beteglátogatók hamarosan megkezdik szolgálatukat. Rendszeres látogatásaik során az Úr szeretetét közvetítik a betegek felé, erősítve őket abban, hogy még a legnehezebb pillanatokban sincsenek egyedül. Az Úr irántuk való szeretete és közelsége vigasztalás és remény forrása mindannyiuk számára.
