Isten örömének tanúi. Olajszentelési szentmise a szatmári székesegyházban

Bevezetőjében a főpásztor szeretettel köszöntötte a jelenlévő papokat, diákokat és híveket, hangsúlyozva, hogy az olajok megszentelése a hálaadás alkalma is. Hálát adunk Istennek a papi hivatás kegyelméért, és mindazokért az ajándékokért, amelyeket a hívek a papok szolgálata által kapnak. A püspök arra kérte a híveket, hogy imádkozzanak papjaikért, és kérjék az Urat, hogy küldjön új munkásokat aratásába, hiszen a jövő kihívásai, a hivatások megcsappanása már érezhető a Szatmári Egyházmegyében is. Arra is buzdította a jelenlévőket, hogy fejezzék ki megbecsülésüket papjaik felé, hiszen számukra a legnagyobb öröm, ha szolgálatuk gyümölcsöt hoz.

A szentbeszéd elején a püspök ismételten köszöntötte papjait a papság alapításának napján. Rámutatott, hogy hivatásuk a „mennyei lakoma” szolgálata: Krisztus örömének közvetítése. XVI. Benedek pápa gondolatát idézve hangsúlyozta, hogy a papi küldetés nem más, mint elvezetni másokat erre a mennyei lakomára. A pap a Vőlegény barátja, nem önmagára mutat, hanem szíveket nyit meg az ég felé. A főpásztor elmélkedésének középpontjában az öröm állt, amely a Szatmári Egyházmegye Ígéret Évének is alapgondolata. Ez az öröm Isten közelségében nyilvánul meg, amit a lelkipásztori év mottója is kifejez: „Veled vagyok”. Az öröm mindenekelőtt Isten tulajdonsága: az Atya, a Fiú és a Szentlélek örök szeretetközösségéből fakad, és csak akkor válik a földön megtapasztalhatóvá, ha Isten lehajol az emberhez. Ezt példázza a megtestesülés öröme is. Erről tett tanúságot Assisi Szent Ferenc is, akinek mennyei születésének 800. évfordulóját ünnepeljük idén, amikor a grecciói karácsonyi jászolban a megtestesülés örömét szemlélte és élte át.
A főpásztor rámutatott arra is, hogy az igazi öröm nem zárja ki a szenvedést, sőt, gyakran éppen a szenvedés közepette mélyül el. Az apostolok tanúsága és Szent Ferenc élete is azt mutatja, hogy a Krisztussal való egységben a kereszt hordozása is örömmé válhat.
A püspök arra hívta papjait, hogy legyenek az öröm munkatársai: nyissák meg az emberek szívét Isten felé, és segítsék őket az isteni ajándék befogadásában. Ugyanakkor saját életükben is őrizniük kell ezt az örömöt, nem engedve, hogy a félelem, az aggodalom vagy az önvád elhomályosítsa. A keresztet is hittel és szeretettel kell hordozniuk, hogy azon át a feltámadás fénye ragyoghasson fel. XIV. Leó pápa tanítását kötötte a lelkükre, hogy a mai Egyháznak nem teljesítményközpontú, hanem Krisztushoz hasonló, hiteles tanúságtevő papokra van szüksége, akik életüket az Eucharisztiából és az Istennel való élő kapcsolatból merítik. Külön kiemelte a papi testvériség jelentőségét is, amely segít ellenállni az individualizmus kísértésének, és megerősíti a közös küldetést.
A szentbeszéd végén a püspök háláját fejezte ki papjai szolgálatáért, bátorítva őket, hogy újítsák meg hivatásuk tudatát, és merítsenek erőt abból a szeretetből, amellyel Krisztus meghívta őket. A papok az isteni öröm tanúi, hiszen az Örömhír közvetítői, ezért fontos, hogy ez az öröm láthatóvá váljon életükben és szolgálatukban. Arra kérte a híveket, imádkozzanak azért, hogy papjaik ennek megfelelően éljenek, de ők maguk is legyenek az öröm hordozói és továbbadói a mindennapokban. Megjegyezte, hogy gyakran tapasztalja, milyen komolysággal érkeznek a hívek a legszentebb találkozásra, a szentáldozáshoz. Bár ez a tiszteletteljes hozzáállás érthető, mégsem hiányozhat belőle az öröm: a Jézussal való találkozás nem csupán áhítatot, hanem mély, belső örömet is kell, hogy fakasszon a hívő ember szívében.

Az igeliturgia után került sor a papi ígéretek megújítására: a papok megerősítették elköteleződésüket Krisztus és az Egyház szolgálatában, valamint hűségüket püspökük iránt, miközben a hívek imádságban támogatták őket.

A liturgia kiemelkedő mozzanata az olajok megáldása és megszentelése volt. A püspök az eucharisztikus ima után megáldotta a betegek olaját, majd az áldozási könyörgést követően a katekumenek olaját és a krizmát. A krizma különleges jelentőséggel bír a szentségek kiszolgáltatásában, hiszen a keresztség, a bérmálás, a papszentelés és a templomszentelés során is ezt használja az Egyház.

A szentmise végén a püspök köszönetét fejezte ki papjainak, a jelen lévő diákoknak és híveknek a közös ünneplésért és az imádságos együttlét kegyelméért. Végezetül áldott készületet kívánt a szent három napra, valamint kegyelmekben gazdag, áldott húsvéti ünnepet mindnyájuknak.