2025. augusztus 7–8-án a szatmárnémeti Megmaradás Háza adott otthont a „Sathmarland, du meine Heimat – A szatmári svábok betelepítéstől napjainkig” című kétnapos tudományos konferenciának. A Szatmári Római Katolikus Püspökség szervezésében megvalósult rendezvény nem csupán történelmi visszatekintés volt, hanem hálaadás és lelki emlékezés is. A konferencia időpontját tudatosan választották: 1804. augusztus 9-én alapította meg pápai bullájával VII. Pius pápa a Szatmári Egyházmegyét, így a jubileumi Szentévben az egyházmegye a konferenciával ünnepelte születésnapját.
A megnyitón Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök három nyelven – németül, románul és magyarul – köszöntötte a vendégeket. Beszédében hangsúlyozta: a szatmári svábok betelepítése nemcsak társadalmi és gazdasági, hanem mélyen lelki jelentőségű esemény volt az egyházmegye történetében. „Háromszáz év hitből fakadó jelenlét, háromszáz év közösségépítő munka, háromszáz év ima és kitartás: ez az örökség, amelyről ma beszélünk” – fogalmazott. Emlékeztetett arra, hogy a betelepített családok templomokat és iskolákat építettek, gyermekeiket hitben nevelték, és a történelem viharai közepette is megőrizték hűségüket Istenhez és az Egyházhoz. A püspök kiemelte: a múlt megbecsülése a jövő záloga, ezért a konferencia nem csupán emlékezés, hanem lehetőség a gyökerekhez való visszatérésre és a lelki megújulásra.
.jpg)
A nyitóbeszédet követően közös ima nyitotta meg a tanácskozást, majd a négyszekciós szakmai program kezdődött.
I. szekció – A betelepítés és az egyházi keretek kialakulása
A nyitó előadásban Ft. Tempfli Imre bemutatta a szatmári svábok 18. századi betelepedésének előzményeit és okait, a gróf Károlyi család szerepét, valamint a több ezer felső-svábországi telepes érkezésének társadalmi hátterét. Bárány Zsófia a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye megalakulását és a németajkú közösségekre gyakorolt hatását elemezte, külön kitérve az oktatás, az egyházfegyelem és a felekezeti együttélés kérdéseire. Tengely Adrienn az 1848-as forradalom idején megfogalmazott szatmári hitéleti javaslatokat mutatta be, míg Sárándi Tamás a dualizmus kori asszimiláció folyamatát vizsgálta a népszámlálási adatok tükrében.
II. szekció – Kulturális élet és közösségi identitás
Csirák Csaba előadása a sváb származású színészek szerepét tárta fel a szatmári magyar színjátszás történetében, bemutatva a két kultúra szoros összefonódását. Császár Adalbert a Német Demokrata Fórum 35 éves történetét ismertette, kiemelve a kulturális és közösségépítő munkát. Ft. Kinczel István az amerikai kivándorlás okait és következményeit elemezte a 19–20. század fordulóján, míg Ft. Turtureanu Róbert a sváb közösségből származó papi hivatások történetét kutatta.
III. szekció – Politikai és egyházi kapcsolatok a 20. században
Eiler Ferenc a német-magyar együttműködés dilemmáit vizsgálta a két világháború közötti Romániában. Baumgartner Bernadette a szatmári német mozgalom és a katolikus egyház viszonyát elemezte 1920–1940 között, míg Marchut Réka a második világháború éveiben kialakult feszültségeket mutatta be. Nagy Mihály Zoltán a magyar kormány nemzetiségpolitikájának romániai értelmezését ismertette, külön figyelemmel a szatmári svábokra.
IV. szekció – Trauma, örökség és újrakezdés
Márkus Beáta a szovjet kényszermunkára hurcolások történetét tárta fel, amelyek a sváb közösség egyik legnagyobb traumáját jelentették. Marinka Melinda a svábok kapcsolati hálóit, értékeit és örökségelemeit mutatta be történeti és néprajzi megközelítésben. Szilágyi Levente a sváb agrárhagyományok és innovációk társadalmi-kulturális összefüggéseit elemezte, míg Ft. Tempfli Imre a 20. század végi, Németországba irányuló tömeges kivándorlás okait és következményeit ismertette.
Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyéspüspök a gyűlés végén arra emlékeztetett, hogy a konferencia az egyházmegye 221. születésnapjához kapcsolódó hálaadó alkalom is volt, amely különös módon a sváb közösség örökségére tekintett vissza. Kiemelte: bár a történelem tanítómester lehetne, az emberi természet miatt a tanulságokat újra és újra fel kell fedeznünk. A múlt hibáit nem elítélni kell, hanem érteni és tanulni belőlük. Majd a püspök személyes emlékképpel is élt: gyermekkora sváb asszonyait idézte fel, akik imádságaikkal hordozták a közösség jövőjét. Ők napjainkban már egyre ritkábban vannak jelen a templomokban. Ezért aktuális ma a kérdés: ki fogja „kiimádkozni” a holnapot, a család jövőjét? Mindezek ellenére a főpásztor hangsúlyozta: Isten mindig adott feltámadást a legsötétebb idők után is, és adhat most is, ha méltónak talál bennünket.
A konferencia szakmai részét Ft. Tempfli Imre egyháztörténész, a konferencia szervezője zárta. Megköszönte a vendéglátást, a helyi szervezők munkáját, valamint az előadók hónapokon át tartó felkészülését. Kiemelte: a konferencia nem csupán emlékezés, hanem egy új kutatási folyamat kezdete is. Személyes álmát is megosztotta: egyháztörténészekből álló kutatócsoport dolgozzon tovább azon, hogy a szatmári egyházmegye „fehér foltjai” feltárásra kerüljenek.
Tempfli atya a történész hivatásának hármas küldetésére is reflektált: oktatni, narratívát építeni és tudást továbbadni. Ezt példamutatóan teljesítették az előadók, akik nemcsak beszéltek, hanem kutattak, rendszereztek és elmélyítettek.
A konferencia végén Isten áldását kérte mindazokra, akik e szolgálatban részt vettek, és kérte a megyéspüspököt, hogy közös imával és áldással zárja le ezt a tartalmas és lelki gazdagodást hozó együttlétet.
A konferencia előadásai világosan kirajzolták, hogy a szatmári svábok története szorosan összefonódik a térség és a Szatmári Egyházmegye történetével. A tudományos igényű feltárás mellett a rendezvény lelki üzenete is erőteljes volt: a közösség hűsége, kitartása és hite ma is példaként állhat mindenki előtt.
