Szent János apostol az egyik legismertebb alakja az Újszövetségnek. Ő volt Jézus tizenkét tanítványának egyike, és gyakran említik, mint „a tanítvány, akit Jézus szeretett.” E különleges megnevezés János bensőséges kapcsolatát tükrözi Mesterével, amely áthatja evangéliumának szövegét is. János Zebedeus fia volt, testvére pedig Jakab apostol. A két testvért Jézus „mennydörgés fiainak” nevezte, ami szenvedélyes természetükre utalhat. Halászok voltak, mielőtt Jézus követésére hívták volna őket.
Írásainak központi üzenete a szeretet, amelyet az 1 Jn 4,8-ban így fogalmaz meg: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.”
A hagyomány szerint János hosszú életet élt, és az egyetlen apostol volt, aki természetes halállal halt meg. Jézus a kereszten Máriát János apostol gondjaira bízta. Az utolsó éveit Efezusban töltötte, ahol a korai keresztény közösséget vezette, majd Patmosz szigetére száműzték, ahol megírta a Jelenések könyvét. Emlékezete különösen fontos a kereszténységben, mivel ő testesítette meg a hit, a szeretet és a hűség példáját Jézus tanításaihoz.
Emlékére búcsút tartanak a Szatmárnémeti Szent János plébánián (Hildegárda) 27-én 18:00 órától, Ft. Harsányi László, erdődi esperes szentbeszédével.
