Szent Vendel egy királyi családból származott ifjú volt, akinek szívében már gyermekkorától égett az Isten iránti szeretet és az imádság vágya. Atyja világi életre szánta, ezért nyájai őrzését bízta rá, hogy elterelje figyelmét az isteni hivatásról. Ám épp a mezők csendjében, a természet közelségében mélyült el Vendel lelke Istenben: a legelők magányában érlelődött benne a remeteélet és az isteni szemlélődés vágya.
Zarándokútra indult Rómába, majd visszatérve Trier környékén telepedett le, ahol társaival egyszerű kunyhóban, imádságban és böjtben élt. Egy legenda szerint, miközben juhait legeltette, Isten angyalokat küldött, hogy vezessék őt cellájához. Imádsága nyomán forrás fakadt a földből, amikor vizet kért a nyájnak — így mutatta meg az Úr, hogy meghallgatja az alázatos szívű pásztor imáját.
Vendel tiszta életét és szent példáját látva sokan csatlakoztak hozzá. Később közösséget alapítottak, melynek ő lett az apátja. Halála után sírja zarándokhellyé vált, és azok, akik állataikért vagy járványok idején hozzá fohászkodtak, gyakran megtapasztalták közbenjárásának erejét.
Szent Vendelt ma is a pásztorok, gazdák és állattartók védőszentjeként tiszteljük, aki példájával arra tanít, hogy a legegyszerűbb munka is válhat imádsággá, ha szívünket Istenre emeljük.
Emlékére búcsút tartanak Kisdengelegen október 20-án, hétfőn 11 órától Ft. Fanea József püspöki titkár szentbeszédével.
