Boldog Scheffler Jánosra emlékeztek a Székesegyházban, akit éppen nyolcvan éve szentelt püspökké Dr. Serédi Jusztinián hercegprímás. Az egyházmegye első vértanú püspökét hatalmas teherbírás, szilárd jellem, imádságos hit és az Isten iránti feltétlen hűség, bizalom és engedelmesség jellemezte.
Schönberger Jenő püspök prédikációjának elején Jézus búcsúbeszédének egyik kulcsmondatát hangsúlyozta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” (Jn 14,27) A főpásztor meglátása szerint ez nem csak az apostolok számára hangozhatott különösen, de a ma embere is furcsállhatja ezt a kijelentést, főleg Scheffler János vértanú püspök emlékmiséjén, ráadásul Ukrajnában háború dúl. „Jézus mégis azt mondja, hogy az ő békéjét hagyja ránk, vagyis a Szentlelket. A Szentlélek pedig csodálatos békeszerző, aki betölti szívünket és erőt ad ahhoz, hogy szembenézzünk a halállal, üldöztetéssel, és ne veszítsük el belső nyugalmunkat.” – mondta Jenő püspök, aki hozzátette, hogy Szent Pálnak is ez a béke adott erőt, hogy a megkövezés, botozás vagy a börtön ellenére is teljesíteni tudja azt, amit Jézus rábízott.
Nyolcvan évvel ezelőtt Dr. Scheffler Jánost háborús időben szentelték püspökké, aki egy körlevelében figyelmeztette is papjait, hogy készüljenek fel az üldözetésre. A vértanú püspök nem tévedett: deportálások, kommunizmus és az egyház eltiprása következett. Az állami hatóságok megszüntették a püspökséget, Scheffler Jánost pedig nyugdíjba küldték. De az ő lelkében ott volt a Szentlélek, aki erőt adott neki és folytatta a munkát.
Először Kőrösbányára internálták, de ott sem vesztette el a hitét. Tovább imádkozott és levelek útján irányította az egyházmegyét. Ekkor koncepciós pert terveltek ki ellene és Zsilavába zárták de ott sem veszítette el a hitét. Azt mondta, nem szégyelli, hogy börtönben van, hiszen a kötelessége teljesítéséért került oda, és egy püspöknek nem szégyen emiatt börtönt szenvednie. Lelkiismerete nyugodt volt és tiszta.
Gyakran idézgette szent Ágoston sorait, melyben arról beszél, hogy mi vár ránk Isten országában: „Ott időzünk és látunk majd, látunk és szeretünk, szeretünk és dicsőítünk. Íme, mi lesz végül vég nélkül. Mert mi más a mi végcélunk, ha nem eljutni az országba, melynek nincs vége?”
„Gyönyörű szójáték és mély igazság.” – vélekedett Jenő püspök – „A keresztény ember célja eljutni oda, ahol nincs már fájdalom, nincs már halál, ahol Isten letöröl szemünkről minden könnyet. Mit jelent Krisztus békéje? Krisztus békéje maga a Szentlélek. Boldog Scheffler János vértanú püspökünk arra figyelmeztet, hogy fogadjuk be ezt a békét, és akkor ezt a békét tudjuk sugározni környezetünkben, családunkban, és mindenütt, ahol csak lehet.”
