A csanálosi sváboknak nagyon fontos a vallásuk, ezért óvják és becsülik templomukat, aminek immár 300 éves fennállását ünneplik. A nagyszabású rendezvényre május 3-án, a római katolikus templom titulusának ünnepén kerül sor.
Csanálos volt az egyik első település, amelyet a 18. század elején Németországból érkező svábokkal telepített be gróf Károlyi Sándor. Amint azt Tzier Ernő helyi plébánostól megtudtuk, a sváboknak már akkor is nagyon fontos volt a hitélet, ezért ideérkezésük után nem sokkal templomépítésbe kezdtek és a plébánia megalapítását szorgalmazták.
Az írásos eredeti dokumentumok hiányában – az 1832-es, szinte az egész falut felemésztő tűzvész miatt – a templomépítés kezdetének meghatározása széles körű kutatómunkát igényelt. A meglévő régebbi források legtöbbje csak másolatban van meg, vagy csak a másolatokat használták fel a későbbi adatközlők. Ez lehet az oka, hogy több helyen nincs egyértelmű adatunk: plébánia alapítására, templom szakaszos építésére vonatkozóan. Az biztos azonban, hogy 1725-ben építették az első templomot, éppen 300 évvel ezelőtt, a község központjában. Az egyetlen dolog, amiben a források megegyeznek, hogy a templom titulusa: Szent Kereszt megtalálása – kezdte Tzier Ernő plébános, aki egy tanulmányt is készített a templomról, annak szakaszos építéséről és az egyházközség történetéről, ill. a község hitéletéről a jeles alkalomra.
Az egyházközség megalakulását és a plébánia megalapítását az 1720-as évek legelejére teszik a források. Gróf Károlyi Sándor a Providencia Dei, lelki hagyatékában az 1712-es évre utalva azt írja, hogy ebben az évben Csanálost svábokkal népesítette be, templomot és papot adott nekik.
Az első templom a források szerint 1725-re datálható. Sipos Ferenc, az egyházmegye egykori kormányzója említ egy 1748-ban Barkóczy Ferenc egri püspök által végzett kánoni vizsgálat jegyzőkönyvét, mely kőből épült templomot említ. Sajnos ez a jegyzőkönyv már a Püspöki Levéltárban sem található meg. Sipos Ferenc sem dolgozta fel az egész jegyzőkönyvet csak egy-egy részét. Pedig hitelesség szempontjából igencsak fontos lenne, hiszen ekkor Csanálos első, helyben lakó plébánosa Holczer János 52 éves és még biztos forrásként szolgált a kezdetekről.
1750-ben a templomot megnagyobbították és renoválták a hívek költségén, de a gróf Károlyi család mindig is segítette és gondját viselte a csanálosi katolikus sváboknak, amire szükség is volt, hiszen az 1800-as évek derekán több tűzvész is pusztított a faluban. 1832. június 30-án a templom a plébániával együtt leégett. Leégtek a hívek házai is, 23-at kivéve. 1834-ben gróf Károlyi György kegyúr bőkezűségéből lakhatóvá tették a plébániát és újjáépítették a templomot, amit egyúttal nagyobbítottak is. Azonban alig pár év telt el és ismét tűzvész sújtotta az egész települést, valószínűleg szándékos gyújtogatás volt. Az 1861-es tűzvész az új templomot is teljesen hamuvá tette, akárcsak a paplakot és az iskolát. Három év kellett ahhoz, hogy a kegyúr és hívek áldozatkészségéből ismét felépíthessék Isten házát.
A templomot 1931-1934 között megnagyobbították. Ezt Reiter Endre, akkori plébános részletesen leírta: a régi félkörívű falmaradvány a kórustól kezdve tetővel, mennyezettel és szentéllyel együtt lebontották, és csak az 1834-ben épült mellékhajók oldalfalai maradtak meg. A megmaradt oldalfalakat meghosszabbították és új szentélyt is építettek, egy jóval nagyobbat. A lebontott régi falmaradványok helyett vasbeton mennyezettartót készítettek egyetlen karcsú oszloppal. A régi lapos mennyezet helyett boltívest alakítottak ki. A tetőzet ekkor lett cserépről bádogra cserélve. A tervet Goschi Mátyás szatmári városi főmérnök készítette. Pelcz Antal nagykárolyi építész volt a terv végrehajtója. A szerződésben kikötötték, hogy 1931. október elsejéig fejezze be a munkálatokat, hogy a templom alkalmassá váljon az istentiszteletek megtartására. A festést Ulrich Géza aradi festőművész vállalta, aki a szatmári Kálvária-templomot festette. A munkák végeztével a templomszentelést 1931. november 8-án Fiedler István püspök végezte. A templom belsejét 1996-ben újították fel, kívül pedig 2014-ben került sor egy átfogó renoválásra – mondta Tzier Ernő.
Az egyházközség termékeny volt papi és szerzetesi hivatások tekintetében. 27 papi hivatást adott, egy közülük piarista szerzetes volt, közülük többen a Váradi Egyházmegyében szolgáltak. Volt köztük püspök, iskolaigazgató, gimnáziumi tanár, a szovjet munkatábort megjárt egyszerű plébános. 49 szerzetesnőről tudunk, legtöbbjük a Szatmári Irgalmas Nővérek Kongregációjába lépett be, de volt köztük a nagyváradi De Paul Szent Vince Szeretet Leányai Társulat tagja is, sőt missziós nővér is.
A csanálosiak mindig újraépítették a templomukat és tennék azt ma is, ha szükség lenne rá. Ezért is szerveznek nagyszabású hálaadó ünnepséget május 3-án, a templom búcsú ünnepén.
Háromszáz év egy emberélethez viszonyítva nagyon nagy idő; háromszáz év egy népcsoport, egy vallási közösség életében is hosszú idő. Valami különleges érzés foghat el mindannyiunkat, hogy ezen esemény részesei lehetünk. Ez kötelességet is jelent számunkra: megemlékezni a múltról, hálát adni Istennek mindenért, amit elődjeink átéltek vagy Isten dicsőségére megalkottak. Ugyanakkor az emlékek, a múlt megőrzése is a mi feladatunk. Ezzel a gondolattal fogtam hozzá és szerkesztettem össze a fellelhető adatok alapján az egyházközség életéből a fontosabb eseményeket. Jó helyre tenni ismert vagy kevésbé ismert eseményeket, személyeket, adatokat. Jó ilyen formában is megőrizni a múlt emlékeit. Jó megőrizni azok emlékét, akik tettek ezért az egyházközségért, közösségért. Jó ilyen formában is megemlékezni azokról, akik hivatásuk által máshol szolgálták Istent, s embertársukat, s ezáltal vitték el a község hírnevét. Valószínű írásom nem igényelheti a teljesség igényét. Igyekeztem a meglévő adatokat felkutatni, rendszerezni. Köszönet mindazoknak, akik segítségemre voltak, hogy ez így megvalósulhatott – olvasható a Tzier Ernő plébános által szerkesztett, kifejezetten erre az alkalomra készült tanulmány előszavában.
A plébánost a helyi hitéletről is kérdeztük: Csanáloson szép számban járnak a templomba a hívek – persze, mindig jöhetnének többen, de nem panaszkodunk. Fontos a helyieknek a templom és az egyház, a 300 éves épületnek gondját viselik. Működik az énekkar, a rózsafűzér-társulat és a Mária Légió is. Ha csak a templomban kiállított régi iratgyűjteményre tekintünk, láthatjuk, hogy volt olyan időszak, mikor több százan is bérmálkoztak egyszerre. Sajnos ez mára már nem így van, de ez a jelenség nem egyedülálló, nem csak nálunk tapasztaljuk a lakosság, illetve a hívek számának csökkenését. Mi a magunk módján elégedettek lehetünk – osztotta meg a plébános.
Ünnepi program
Csanálos község múltja, jelene és jövője szempontjából is fontosnak érezzük, hogy ezt a jeles évfordulót méltó módon megünnepeljük, ezért szerveztünk egy hálaadó ünnepséget a templom titulusának napjára. Május 3-án délelőtt 10 órára várjuk a vendégeket, majd 11 órától hálaadó szentmisét mutat be Nm. és Ft. Schönberger Jenő szatmári püspök, a 300 éves templomban. Délután 1 órától pedig ünnepi fogadást tartunk a helyi Kultúrotthonban. Az eseményre számos világi és egyházi tisztviselőt meghívtunk Romániából és Magyarországról egyaránt, valamint külön meghívtuk Dürckheim Francesca grófnőt, a Károlyi grófok leszármazottját, hiszen ahogyan fentebb a plébános úr is elmondta, a csanálosi plébánia nagyon sokat köszönhet a Károlyiak hathatós támogatásának.
Szeretnénk, ha az ünnepség méltó lenne az eseményhez, hiszen nagyon büszkék vagyunk a templomunkra és a hitéletünkre, amit magyar nyelven, szabadon szeretnénk minél tovább megőrizni – mondta Schupler Tibor, Csanálos község polgármestere.
Szolomájer-Lang Gyopárka
