Kik a szatmári svábok? A válasz azt gondoljuk egyszerű, hisz nincs olyan vidékünkön élő, aki ne ismerne sváb kollégát, barátot, rokont, netán ő maga is ilyen gyökerekkel rendelkezik. A gond ott kezdődik, ha azt kell megválaszolni, hogy mitől is sváb valaki? A kicsit több mint 300 éve kezdődő betelepítések során keletkezett népcsoport tagjai, mintegy 31 településén éltek a történeti Szatmár vármegyének, amelyek nem alkottak egyetlen tömböt, így többféle hagyományú, szokású közösség alakult ki. A számokat tekintve, a szatmári sváb közösség a legnagyobb a két világháború közötti időszakban volt, mintegy 25-30000 lélekkel, mára ez a szám mintegy 5000 főre olvadt (2021-ben a mai, romániai Szatmár megyében 3700 német nemzetiségű lakost számoltak meg, akikhez még Vállaj és Mérk német nemzetiségű lakosait is oda kell számítani). A Nagykároly környéki sváb falvakban élők alkotják a legnépesebb csoportot (a teljesség igénye nélkül: Nagykároly, Mezőfény, Csanálos, Vállaj, Mérk, Kaplony, Mezőpetri, Kálmánd, Csomaköz, Szaniszló, Mezőterem, Nagymajtény); általában, amikor a szatmári svábokról beszélnek, ezeknek a falvaknak lakosságára gondolnak, pedig a Bükk peremén (Erdőd, Szakasz, Béltek és környéke), a régi Szilágy vármegye északi (Tasnád és Szántó), valamint Ugocsa déli részén (Túrterebes) még igen nagy közösségek éltek.