Nagyszombaton csend van. A nagypéntek eseményei élnek még a szívekben; az Egyház Krisztus sírjánál időzik, imádkozik. A Húsvéti Vigília is csendben kezdődik. A megszentelt tűz lángjával meggyújtott Húsvéti gyertya, Krisztus világossága, a feltámadás reményének fényét jelképezi, majd a csendet a szentmisében felhangzó Dicsőség szakítja meg, amely Krisztus feltámadását hirdeti az egész világnak.

Nagypénteken az Egyház nem mutat be szentmisét. Urunk szenvedésének ünnepének három fontosabb része van. Az igeliturgia, a szent kereszt előtti hódolat és a szentáldozás, amelyben valóban a megfeszített és feltámadt Üdvözítővel találkozhat az, aki hittel veszi magához az Oltáriszentséget.

Nagycsütörtök estével, az Utolsó vacsora emlékmiséjével megkezdődik az ún. szentháromnap. Ez a három nap tulajdonképpen nem más, mint a keresztény ember üdvtörténetének csúcspontja, amelyen lehetősége van, hogy átelmélkedje Megváltásának misztériumát.

Nagycsütörtökön az Egyház kettős ünnepet ül: az esti órákban, az Utolsó vacsora emlékmiséjén, az Oltáriszentség megalapítását ünneplik, délelőtt pedig a Jézus Krisztus által alapított papságért adnak hálát az egyházmegyék székesegyházaiban. A főpásztorok ekkor áldják meg a szentségek kiszolgáltatására használt szent olajokat: a betegek olaját, a keresztelendők olaját és a krizmát.