Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra érkező zarándokok csütörtökön, szeptember 9-én, a Remény napját ünnepelték. Ahogy Udvardy György érsek fogalmazott: „A keresztségünkben a Fiú által mindannyian megkaptuk a remény ajándékát, hiszen Jézus Krisztus által mindannyian az örök élet reménybeli örökösei vagyunk.”
A Veszprémi érsek a laudes homíliájában kifejtette, hogy a keresztény ember reménysége Krisztus feltámadásából fakad, és ha meghalunk vele együtt, akkor vele együtt fogunk feltámadni is, majd szavait János evangéliumának soraival nyomatékosította: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon” (Jn 6,54). A reggeli dicséret zenei szolgálatát a Nyolc Boldogság Közösség végezte.
Délelőtti tanúságtételében Mary Healy, biblikus teológus, akit a zarándokok hétfőn már hallhattak egy fakultáció alkalmával, elmondta, hogyan találkozott Jézussal és hogyan adta át életét Istennek, és azóta nem saját erőfeszítéséből próbál jó ember lenni, hanem engedi, hogy a Szentlélek működjön benne: „Azóta Jézus ül életem kormánykerekénél!”
A detroit-i Szent Szív Szemináriumának biblikusa elmésélte, hogy egy év szünetet tartott az oktatásban és olyan embereket keresett meg, akik az egyházban gyógyítással foglalkoznak. Ezzel kapcsolatban felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy a természetfeletti gyógyulások sokkal gyakoribbak, mint azt gondolnánk. Egyértelmű kapcsolatot vélt felfedezni a gyógyulás és a megbocsátás között. Példaként említette, hogy találkozott egy asszonnyal, akinek betegsége csak azután szűnt meg, hogy megbocsátott férjének, akivel haragban voltak. Egy másik történet szerint egy ólombottal megütött és emiatt az egyik szemére gyengén látó férfi ugyancsak akkor nyerte vissza látását, miután megbocsátott az elkövetőnek.
Előadása végén Mary Healy vezetésével, a Szentlélek kiáradását kérve, zarándokok közösen imádkoztak megbocsátásért és a félelemtől való megszabadulásért.
A délelőtti szentmise főcelebránsa Alfredo José Espinoza Mateus, Quito érseke volt, akinek hazájában, Ecuadorban rendezik a következő, 53. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Prédikációjában Szent Pált idézve úgy fogalmazott, hogy mindannyian Isten választottai vagyunk, és magunkra kell öltenünk az irgalmasságot, jóságot, szelídséget és a türelmet, de mindenekelőtt szeretettel kell lennünk egymás iránt, mert ez a tökéletesség köteléke (vö. Kol 3, 12-15).
„Tudjuk-e hogyan kell szeretni? Nehéz nekünk szeretni? Miért nem szeretünk sokszor és mi zárja be szívünket a szeretet előtt?” – kérdezte Espinoza érsek, majd hozzátette, Jézus a hegyi beszédben arra hívott meg minden hívőt, hogy szeresse ellenségét. „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót gyűlölőitekkel. Azokra, akik átkoznak benneteket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért” (vö. Mt 5, 44-48) Az ellenség szeretete tehát nem választás kérdése. – fogalmazott az érsek. Mindehhez az Egyház dobogó szívéből, az Eucharisztiából kell erőt meríteni, mely összeköt, erőt ad.
A szentbeszéd végén az érsek kifejezte, hogy szeretettel várnak mindenkit a következő, 2024-es quitoi Eucharisztikus Kongresszusra, melynek témája Jézus Szíve lesz, ugyanis 150 évvel ezelőtt ajánlották fel Ecuadort Jézus Szentséges Szívének.
A délután egyik legjobban várt fakultációjában Székely János püspök vezetésével Egy Kenyér, egy Test címmel mutatkozott be a magyarországi romapasztoráció. A délelőtti szentmisén már elhangzott a lovári mise, a délutáni előadás pedig tanúságtételekkel és kulturális műsorral folytatódott. A szombathelyi megyéspüspök roma nyelven elmondott köszöntője után arról beszélt, hogy a romák Európa legnagyobb kisebbsége, az EU-n belüli létszámuk eléri a 13 millió főt.
A romapasztorációt vezető püspök elmondta, hogy a keresztény hitnek óriási szerepe volt a felzárkóztatásban. Jelenleg 95 közösségi házat, iskolákat, roma szakkollégiumot működtetnek, valamint kiemelt gondot fordítanak a munkatársak képzésére is, hogy a cigányság ne csak kívülről, hanem saját népétől is hallhassa az evangélium örömhírét. A fakultáció végén pedig a roma és nem roma hívek cigányzene kíséretében vonultak át a Hungexpo területén levő kápolnába, hogy együtt dicsőítsék az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztust.
