2025. május 17-én ünnepi szentmisén emlékeztek Szatmárnémeti székesegyházában Boldog Scheffler János vértanú püspökre, aki hűséges tanúságtételével és szenvedéseiben is Krisztus szeretetét sugározta az Egyház és a rá bízott nép felé. A szentmisén Schönberger Jenő megyéspüspök a papsággal, a hívekkel és a zarándokokkal együtt adott hálát e különleges életpéldáért a jubileumi szentév kegyelmi idejében.
A főpásztor a szentmise elején külön köszöntötte azokat a zarándokokat, akik Scheffler püspök úr szülőfalujából, Kálmándról gyalog tették meg a Szatmárnémetiig tartó több mint 40 kilométeres utat, hogy imádságos lélekkel vegyenek részt az ünnepen. Jenő püspök elődje életpéldájából kiemelte rendkívüli helytállását, nagy munkabírását, mély hitét, engedelmességét és mindenekelőtt önmagával szembeni szigorát. A szigorú külső mögött egy jóságos, atyai szív rejtőzött, amely szeretettel fordult mindenkihez. Olyan történelmi időszakban élt, amikor nem a külső építkezésekre, hanem a belső, lelki építésre volt a legnagyobb szükség. A lelkek formálója volt, aki egész életét Krisztus hűséges követésében áldozta fel. A történelmi üldöztetések és nehézségek közepette hősiesen kiállt hitéért, az Egyházért és népéért. A püspök atya arra buzdított, hogy ünnepén szálljon Isten felé a hála és a dicséret, és kérjük a vértanú főpásztor közbenjárását az egyházmegye, a papok, szerzetesek, kispapok és a hívek számára. Arra hívott, hogy boldog vértanúnk püspöki jelmondata alapján legyünk egyek Jézus szeretetében és egymás szolgálatában.
A szentbeszéd elején Kocsis Gábor Csaba mérk-vállaji plébános kifejezte megtiszteltetését, hogy Boldog Scheffler János vértanú püspök emléknapján hirdetheti az igét. Prédikációjának vezérgondolata egy „különleges ajándék” köré épült, amelyet a szentek példáján keresztül ismerhetünk fel. Hangsúlyozta, hogy a szentéletű püspök életpéldája meghívás számunkra, hogy befogadjuk Isten kegyelmi ajándékát. A jubileumi szentév különleges lehetőséget kínál erre. Hivatkozott Jézus názáreti fellépésére, amikor meghirdette az Úr kegyelmi esztendejét, amelyet az egyház minden szentévben megünnepel.
Személyes emlékeinek és papi élete során szerzett tapasztalatainak tükrében három fő gondolat köré építette elmélkedését: a hit nyilvános megvallása, a hűség hősiessége és a szenvedés értelme. Kiemelte, hogy Boldog Scheffler János hitét sosem zárta be a templom falai közé, hanem tanúságot tett róla a társadalomban, életének feláldozása árán is. A hősies hűség nem rendkívüli tettekben, hanem a mindennapok hűséges igenjeiben mutatkozik meg, az isteni akarat felismerésében és megvalósításában. A szenvedés sohasem értelmetlen, hiszen Krisztus követésében, mint ahogy a vértanú püspök életében, az Atya megdicsőül a Fiúban, és a Fiú is megdicsőíti az Atyát. Scheffler püspök példája arra tanít, hogy a szenvedés nem vereség, hanem az isteni dicsőség útja. Kocsis plébános arra buzdított, hogy saját hivatásunkban fedezzük fel mindannyian a lehetőséget az isteni dicsőség közvetítésére: a házasságban, a társadalomban, az egyházi szolgálatban. Isten dicsősége ott is megvalósulhat, ahol a házastársak kölcsönösen tisztelik és segítik egymást, ahol a hívő ember tanúságot tesz egyháza és hite mellett. Végül arra hívott, hogy Boldog Scheffler János közbenjárását kérve mi is tanúságtevők legyünk: a hűség, a szeretet és az igazság tanítványai, Isten akaratának felelősségteljes hordozói.
A szentmise végén a jelenlévők közösen elimádkozták a Boldog Scheffler János litániát a székesegyházban található síremléknél, és fohászukban kérték égi közbenjárását az egyházmegye, a papság és a hívek számára, hogy mielőbb megtörténhessen János püspök közbenjárását igazoló csoda, mely szentté avatásának feltétele.
